"Szünetet tarthatsz az írásban,‭ ‬de sosem szűnsz meg írónak lenni."

~Stephen Leigh~

12+1 ok, amiért az emberek könyvet írnak

"Nem tudom, miért kezdtem írni. Nem tudom, miért kezd írni bárki is. Talán unatkoznak vagy kudarcot vallottak valami másban." – ez a kissé cinikus és meglehetősen pesszimista idézet Cormac McCarthy-tól, "Az út és a Nem vénnek való vidék" szerzőjétől származik, és aligha illik a könyvírásba kezdők többségére. Ahogy valószínűleg az sem igaz, hogy az emberek többsége pénzért válna szerzővé. Egy amerikai szakmai blog felmérése szerint a felnőtt emberek négyötöde álmodozik arról, hogy egyszer írna egy könyvet. Több mint a fele ezeknek a reménybeli szerzőknek azért vágna bele egy ilyen vállalkozásba, hogy inspiráljon másokat a saját üzenetével, küldetésével vagy tapasztalatával. A maradék 15 százaléka a tudását szeretné átadni, ennél hajszállal kevesebben véleményvezérekké szeretnének válni írásuk révén, és csak minden tizedik szeretne elsősorban pénzhez jutni a saját kötete nyomán. Valóban, igen sok érv, indok és motiváció létezik, ami arra inspirálja az embereket, hogy könyvet írjanak. Most ezekből szedtem össze egy párat, amelyben bárki megtalálhatja az őt leginkább jellemző, a számára legszimpatikusabb motívumot a filozofikustól a praktikusig.

1. Muszáj

A belső késztetés az egyik legfontosabb motiváció, és van, akit pusztán ez a számára végső soron megfogalmazhatatlan, körülhatárolhatatlan vágy hajt. Ami mögött sok minden lelki tényező állhat, a hiúságtól a jó értelemben vett grafománián át a bizonyítási vágyig.

2. Az írás a kreatív önkifejezés eszköze

Önkifejezés mint az érzelmek, gondolatok, ötletek, elképzelések megfogalmazása. Egy több mint száz író megkérdezésével készített felmérés szerint majdnem minden ötödik szerzőnek ez a motívum a legfontosabb, amikor íróasztalhoz ül.

3. Értelmet akarunk adni a dolgoknak

A koncentrációs tábort is megjárt osztrák pszichiáter, Viktor E. Frankl szerint az ember legfőbb törekvése nem a boldogság elérése vagy az örömszerzés, hanem az értelem keresése, mert "az életet sosem a körülmények teszik elviselhetetlenné, hanem a cél és értelem hiánya". Ez a magasztos ösztön munkálhat sok íróban is, aminek révén olykor egyszerűen csak kitörhetnek a posztmodern fogyasztói világ lélekölő logikájából, valami mást, eredetit alkothatnak.

4. Segíteni akarunk másoknak

Ez a motiváció igen előkelő helyen szerepel az írói szándékok listáján, és végső soron a hatás gyakorlásának ősi vágyából ered. A rossz vagy jó tapasztalatok átadására, mások megkímélésére a kudarcoktól, a különleges ismeretek, fontos gondolatok megosztására egy könyv talán máig a legjobb eszköz. Arra is gondolni kell azonban, hogy minél pontosabban legyenek az írás céljai meghatározva, hiszen annál többet tudnak belőle az olvasók profitálni.

5. Egy új, akár saját világot hozhatunk létre

Az írás fantasztikus lehetőség is, hogy az író kitörjön a hétköznapok unalmából, meghatározottságából, kötöttségeiből. Akinek jó a képzelőereje, az különleges helyzeteket, kapcsolatokat, körülményeket alkothat, amiben aztán legalább annyira szívesen elmerül ő, mint az olvasói.

6. Az írás logikusabb gondolkodásra késztet

Szinte mindegy, hogy milyen műfajban, de az írás mindenképpen jótékony hatással van a gondolkodásra, hiszen egy történet, egy gondolatmenet kifejtése, felépítése komoly szellemi erőfeszítés, és csak az lehet sikeres benne, aki képes összefüggően gondolkodni.

7. Terápiának sem utolsó

A dolgok kibeszélése, a múlt hibáival való szembenézés, vagy egyes traumatikus, esetleg évek, évtizedek múltán is fájó események tiszta fejjel való, logikus újragondolása sok sebet segíthet begyógyítani. Még akkor is, ha a történetben alig valami emlékeztet már az egykori valóságra. Sőt akkor is segítheti a feldolgozást, ha az égvilágon semmi köze sincs az életünkhöz, pusztán a rendszeres munka hat terápiásan az íróra.

8. Halhatatlanok szeretnénk lenni

Bármennyire is patetikusan hangzik, és korántsem olyan szép, önzetlen célkitűzés, mint a világba értelmet vinni, de nagyon is emberi törekvés. Jóllehet a felmérésben csupán a megkérdezettek 2 százaléka vallotta be, hogy ez a törekvés vezeti a tollát, George Orwell szerint kár is lenne tagadni, hogy ez az írók egyik fő motivációja. Hiszen ki ne szeretne okosnak látszani, ki ne szeretné, ha beszélnének róla, és még a halála után is emlékeznének rá?

9. Személyes vagy szakmai tekintélyünk megalapozása

Az előző pont profánabb változata, elsősorban az ismeretterjesztő és a szakirodalmi műfajban alkotók számára. Ha egy szerzőnek igazán karakteres, egyedi és értékes mondanivalója van, jól teszi, ha könyvet ír, mert így tudja a leghatékonyabban megalapozni a tekintélyét, illetve befolyásolni egy szakterületről való gondolkodást. Végeredményben pedig önmaga is véleményformálóvá válhat, ami növeli a társadalmi státuszát, és számos új lehetőséget hozhat számára. Mindemellett nem árt tudatosítani, hogy számos szakmában a karrier építésének elengedhetetlen része egy-egy könyv megírása, amellyel a szerző jelzi kompetenciáját, az általa megismert részterületeken való jártasságát.

10. Magunk és a családunk számára meg akarjuk örökíteni a gondolatainkat

Ez már részben a memoárírás területe. Tény, hogy a családi emlékezet megőrzését sokan elhanyagolják, holott mindenkiben előbb-utóbb felmerül a félelem attól, hogy nyom, vagy a legfontosabb tapasztatainak átadása nélkül megy el. Ráadásul egy ilyen írás nem csupán az adott család számára lehet rendkívüli fontosságú, hanem például a későbbi történeti kutatás számára is. Ilyen szándék esetében azonban sosem árt feltenni azt a kérdést, hogy nincs-e a szűk célközönség kijelölése mögött némi önbecsapás, amivel az egyébként jobb sorsra érdemes szerző csupán el akarja kerülni a gondolatainak nagyobb közönség előtt való megméretését, és az ezzel esetlegesen járó kudarcot? Ha igen, érdemes komolyabb könyves vállalkozásba fogni.

11. Fel akarjuk kelteni mások érdeklődését

Ez a motívum meglehetősen gyakorlatias, azt is mondhatnánk, üzleties, de kár tagadni azt, hogy egy könyv korántsem csupán szépírói tehetségünk csillogtatására alkalmas, hanem marketingeszközként is jó szolgálatot tehet. Főleg kisebb piaci réseken lehet hasznos ráirányítani a téma iránt amúgy is érdeklődők figyelmét egy új szolgáltatásra, üzleti megoldásra. De vigyázat, sikerre csak akkor lehet számítani, ha a szerző nem kizárólag eladási célokat szolgáló vagy promóciós brosúrát készít, hanem olyan könyvet, amely valódi értéket, hasznos információkat ad az olvasóknak!

12. Szórakoztatni akarunk

Meglepő, de az említett körkérdésre válaszoló írók mindössze 2 százaléka válaszolta azt, hogy elsősorban szórakoztatni szeretne írásai által. Pedig aligha kétséges, hogy az olvasók igen nagy része ezzel a vággyal veszi a kezébe a könyvet, akár könnyed időtöltésben reménykedik, akár ismeretszerzés a célja, akár katartikus irodalmi élményt vár a kötettől.

+1 Bestsellert akarunk írni avagy sok pénzt akarunk keresni

Utoljára hagytam azokat az érveket, amelyeket talán nem vall be minden író, mégis sokakban felmerül, ha nem máshogy, legalább kísértésként. Lélektanilag egyébként tökéletesen érthető, ha valaki a meggazdagodás szándékával kezd könyvírásba, ám aki így dönt, mindenképpen tudatosítsa a következőket. Egyrészt a sok könyv eladása igen relatív, hiszen témája és műfaja alapján egészen mást jelenthet a "sok" (például egy borszakkönyv vagy egy krimi esetében). Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy a könyvekből közvetlenül igen nehéz pénzt csinálni, sokkal valószínűbb, hogy ha igazán jó, akkor közvetve, hatásában tud aprópénzre váltható hasznot hajtani. Ami pedig a bestsellereket illeti a legtöbb szerző számára ez a célkitűzés nem csupán irreális, hanem haszontalan is. Olyan sok tényezőnek kell egybevágnia, és még jó adag szerencse is kell hozzá, hogy senkinek sem igazán éri meg belelovalnia magát ebbe. És tegyük a szívünkre a kezünket... Valóban ez számít, vagy az, hogy eljusson az igazi célközönségéhez?

"Őrült, akiből író lesz. Egyetlen kárpótlása az abszolút szabadság. Nincs fölötte senki, csak saját maga, és biztos vagyok benne, hogy ez az, amiért csinálja".

~Roald Dahlnak~

Miért vonuljunk el alkotói szabadságra?

Akár a regényünk befejezésén nyűglődünk, akár az írói válság valamely jól fejlett változata gyötör, akár új ihletre vágyunk, hogy belekezdhessünk a sokadik kötetünkbe, vagy frissen végzettként még csak tervezgetjük az írói karrierünket, semmiképpen sem árt rendszeresen elvonulni a világ forgataga elől. Az efféle elvonulásra sor kerülhet egy alkotóházban, de egy vidéki présházban is, távol a világ zajától. A lényeg, hogy kiszakadjunk a hétköznapi környezetünkből, és legyen nyugodt helyünk és időnk önmagunkra, a gondolatainkra és a munkánkra. Az újévi tervek összeállításakor nem árt arra is gondolni, hogyan tudjuk beiktatni majd az éves programba ezt az elvonulást, ami mindig fontos lehetőség, hogy megerősítsük az önbizalmunkat. Most pedig soroljuk az érveket, amelyek miatt nem érdemes kihagyni az alkotói szabadságot.

1. Tápláljuk vele a kreativitásunkat

Ha alkotóházba vonulunk el, akkor ezalatt az idő alatt más írók társaságában reggelizünk vagy kvaterkázunk este, akiktől számos ötletet kaphatunk arra, hogyan haladjunk tovább. De ha csupán egyedül vagyunk egy házban, talán még a lakott településektől is távol, és nem zavar a hétköznapok zaja, sem az internet és a közösségi média lármája, akkor is sokkal tisztábban meg fog mutatkozni, mennyi kreatív elképzelésünk van, amelyeket máskor elnyom a környezet mozgalmassága. Használjuk ki a csendet vagy az alkotótársak nyújtotta szellemi pezsgést!

2. Felpörgeti a teljesítményünket

Hány órát vagyunk képesek normál esetben az írásra szánni? Aki munka mellett dolgozik, az bizonyosan nem tud sokat kiszakítani az életéből, legfeljebb hétvégenként, de azt meg lehet, hogy a család sínyli meg. Egy nyugodt héten vagy akár csak egy hosszú hétvégén viszont döbbenetes eredményeket érhetünk el, ha gondosan beosztjuk az időnket, figyelünk a tartalmas szünetekre, és amikor munkaidő van, akkor tényleg dolgozunk. A megszakítás nélküli alkotás többszörösen gyümölcsöző, és egy hét alatt több átlagos hónap munkáját végezhetjük el.

3. Begyakorolhatjuk a jó szokásokat

Sokkal könnyebb elhagyni, mint felépíteni egy jó szokást. Amúgy sem könnyű az életünkbe egy új szokást, ritmust vinni, pláne, ha munkáról van szó. Ezúttal azonban megtehetjük, hogy tudatosan építjük be a mindennapjainkba az alkotást, mert van rá időnk, és képesek vagyunk be is vasalni magunkon. Használjuk ki ezt az időszakot, amikor nem zavarnak külső körülmények, hogy az így felépített napi rutin aztán, hazatérve, az otthoni életünk része is legyen. Az sem baj, ha nem olyan nagy napi adagokban.

4. Inspirációhoz jutunk

Akármilyen kiszakadás a hétköznapi életünkből inspirációs forrást jelenthet. Különösen egy író számára, aki másképp nézi a világot sokszor, mint egy átlagember. Sokat jelent ilyenkor az, hogy más perspektívából látjuk az életünket, a munkánkat. De az új helyszínen minden szín, illat, forma, találkozás, váratlan helyzet hozzáadhat valamit ahhoz, amin éppen dolgozunk. A karaktereink, helyszíneink, párbeszédeink gazdagodhatnak általuk, vagy épp a történet lezárásához szolgáltatnak muníciót. Elképzelhető az is, hogy egy későbbi munkánkhoz szolgáltatnak anyagot. A belső csend pedig éppúgy lehet inspiráló, mint a környezet hatásai.

5. Segít méregteleníteni

Nemcsak a túlzott alkoholfogyasztás vagy a mértéktelen ünnepi evés-ivás után van szüksége az embernek egy kis méregtelenítésre. Ilyesmi történik egy kiszakadás alkalmával is. Ilyenkor az elvonuló lehet, hogy napokig alszik, színeseket álmodik, esetleg kicsit beteg lesz az első napokon. Ezzel "üríti ki" a szervezete a belső feszültségeket, a rárakodott stresszt. Ez teljesen normális, és ez az alapja, hogy aztán megújult erővel tudjunk dolgozni, újragondolni a terveinket, és aztán tiszta fejjel és lélekkel, felfrissülve, telve kreativitással térhessünk haza.

Miért félünk elkezdeni írni, és hogyan vegyünk erőt magunkon?

Írni szeretnénk. Mit több, akarunk! Rengeteg ötlet zsibong a fejünkben, tudjuk, mitől lesz lenyűgöző az új regényünk, sőt, már elő is készítettünk mindent. Lekapcsoltuk a telefont, kiléptünk a közösségi oldalakról és a levelezőrendszerből, az ebédre sem kell külön figyelni, szóval itt a lehetőség, hogy írjunk, mégis van valami, ami megakadályoz a munka elkezdésében. Kár tagadni azt, hogy valamiféle félelem bujkál bennünk. De mitől? És miért pont most? Na és mit lehet kezdeni ilyenkor? Aki átélt már ilyesmit, az tudja, mennyi időt el lehet vesztegetni ezzel a tépelődéssel, épp akkor, amikor pedig dolgozni kéne. Holott ezek az érzelmek nagyon is természetesek. Hogy könnyebben megértsük, miből fakadhatnak, következésképpen hatékonyabban meg is tudjunk küzdeni velük, ezért most összegyűjtöttem a leggyakoribb félelmeket, amelyek íróembereket blokkolhatnak.

1. A kudarc

A legáltalánosabb, pszichológiai tanulmányok sorában elemzett, az egyéni boldogulást a leginkább akadályozó félelem a kudarctól való rettegés. Félünk, hogy a kudarctól sérül az önbecsülésünk, de végső soron a megalázottságtól rettegünk ilyenkor. Mi lehet az ellenszere? Mindenekelőtt ismerjük be, hogy félünk a kudarctól. Tudatosítsuk, hogy minden alkalommal, amikor kudarcot vallunk, egyszersmind jobb írók is leszünk, feltéve, hogy tudunk tanulni az esetből. Ne a megalázottság képzetére görcsöljünk rá, hanem inkább tanuljunk meg a tapasztalás lehetőségének örülni.

2. A siker

Bizony, a sikertől is lehet ám félni, bármilyen furán is hangozzék. Miért is kell egyébként ettől félni, hiszen erre áhítozunk régóta, nem igaz? A probléma ott van, hogy az a mód, ahogyan idealizáljuk a sikert, egyben arra sarkall minket, hogy próbáljuk elkerülni, mivel tapasztalatból tudjuk, hogy a sikerrel váratlan és sokszor elkerülhetetlen változások is járnak, merthogy nem csupán attól lehet félni, hogy nem is érdemeljük meg a sikert, hanem például attól is, hogy olyan várakozásokkal szembesülünk, amelyeknek már nem tudunk megfelelni. Vagy, hogy nem várt felelősség jár majd az elismeréssel. Megint mások attól tarthatnak, hogy milyen érzelmeket vált majd mindez ki a családjukból, környezetükből, legyen akár az irigység, bosszankodás. Kicsit olyan ez, mint egy lottó ötöstől való félelem. Ha ilyen aggodalmak kínoznak írás helyett, gondoljunk arra, hogy változás így is, úgy is lesz az életünkben, akár sikerrel járunk, akár kudarcot vallunk. Akkor már nem kellemesebb, ha befutunk? Olyan kevés ráhatásunk van a következményekre, hogy jobban tesszük, ha azzal foglalkozunk, ami most a dolgunk, amit szeretünk, és amit valóban tudunk befolyásolni az írással.

3. A visszautasítás

A kudarc mellett ez a másik leggyakoribb félelem, ami bármilyen dolgozó embert a hatalmába keríthet. Ahhoz a helyzethez pedig, amikor visszadobják a munkánkat, egy sokkal mélyebb, sokkal zsigeribb szorongás is társulhat, az tudniillik, hogy minket utasítanak vissza, mi magunk nem vagyunk jók, alkalmasak. Ezzel szemben az igazság az, hogy soha nem tetszhetünk mindenkinek, mindig lesznek, akik nem értenek egyet velünk, akik fanyalognak a munkánk láttán. A könyvkiadók polcai tömve vannak olyan szerzők műveivel, amelyek nem tetszettek a felkent ítészeknek, ám attól még a könyv nagy siker lett. Azok, akik sikeresek lesznek, sokszor csak abban különböznek a sikertelenektől, hogy több bennük a kitartás, nem adják fel az első elutasításra, hanem például tovább kilincselnek a kiadóknál, szerkesztőknél, azok jutnak előre, akik megpróbálnak tanulni kritikákból, elutasításból. Nekünk sem árthat meghallgatni a kifogásokat, elemezni a művünket, újraírni, ha szükséges.

4. A középszerűség

A középszerűségtől való félelem általában a perfekcionizmussal jár kéz a kézben, márpedig a tökéletességre való törekvés tud a leginkább megakadályozni abban, hogy egyszerűen csak csináljuk a dolgunkat, hagyjuk megszületni és megérni a szövegeket, illetve egymás után megoldjuk a felmerülő problémákat. Vagyis ez az egyik legnagyobb gátja annak, hogy bármit is kihozzunk magunkból. Valóban nehéz alkotás, írás közben belelátni a nagyszerűséget minden mondatunkba, de nem is ez a feladatunk. Tanuljunk meg inkább ellazulni, mivel senki sem lesz soha tökéletes, ezen kár is gyötrődni. Sokkal jobb, ha alkotunk valamit, mintha semmit se csinálunk, mert előbbi esetben van esélyünk javítani rajta. Minden írónak szüksége van érésre, ám ehhez csak a művek megszületésén keresztül vezet az út.

5. A kockázat

Igen, jó a biztonságra játszani. Sok esetben. De ha arról van szó, hogy alkotni akarunk valamit, hogy célunk van az írással, akkor a legrosszabb megoldások egyike. Az agyunk biztosra akar menni, de mi csak akkor jutunk el valahova, ha merünk kockázatot vállalni, ha merünk új területeket, képességeket, lehetőségeket felfedezni. A már bevált, az egyszer már leírt végtelenül unalmas lesz, arra kár időt fecsérelni. Akármi is célunk az írással, keressünk mindig új utakat, hagyjuk meglepni magunkat, csak így tudjuk meglepni az olvasóinkat. Ha mégse merünk belevágni, gondoljunk arra, hogy mi a legrosszabb, ami történhet? Talán nem is olyan rossz. A kockázatvállalás erősíti az önbizalmunkat, minden akadály legyőzése által fejlődünk, növekszünk. Igaz, hogy érdemes gondolkodni, mielőtt cselekszünk, de azért egyszer csak le kell ugrani.

6. Csak egy könyvnyi muníció

Sok íróban felmerülhet, főleg a kezdőkben az is, hogy mi van, ha csak egy könyvre való anyaga van, aztán ki is fullad. Ez különösen olyankor fordulhat elő, amikor egyetlen téma foglalkoztat nagyon minket, azt tervezgetjük már régóta. Végső soron ez az aggodalom is a túl nagy elvárásokra vezethető vissza, na meg a sikertől való félelemre. Pedig nem árt tudatosítani, hogy aki elkezdett írni, annak általában egyik történet jön a másik után, egy idő után inkább azt nehéz eldönteni, melyiket írja meg és akkor mi van, ha csak egy igazán jó történet jön ki a tollunkból? Nem egy kvázi egykönyves világhírű író van, gondoljunk csak Margaret Mitchellre vagy Borisz Paszternakra. Alkotás idején szigorúan tilos a messzi jövővel foglalkozni, csak a jelenre szabad koncentrálni.

Ezeknek a félelmeknek sokféle egyéb változata is lehetséges, szinte egyéntől függ, ki mitől szorong. Lehet például attól is, hogy túl öreg már, vagy hogy nem elég művelt, esetleg, hogy nem fogja tudni befejezni, amibe belekezdett. Akárhogyan is, a legfontosabb, hogy felismerjük, mi aggaszt igazán, mert ez már fél siker az akadály leküzdésére. A többi pedig már elsősorban lelkierő kérdése. Ha igazán elszántak vagyunk, akkor az itt felsorolt módszerek valamelyike biztosan fog tudni segíteni abban, hogy görcsölés helyett végre tényleg nekivágjunk az írásnak!