Robbanásszerű láncreakció indult minden közösségi oldalon. Shawn mindkettőnk telefonjának minden egyes rezdülésénél összerándul és szemeit szorosan lehunyja. Iszonyatosan tart a reakcióktól, szinte a nappaliba se mer besétálni, ahol a telefonját hagyta, mert fél, fél, hogy eljut hozzá az első rossz reakció és aztán már a többi is megállíthatatlanul rázúdul.

Szörnyen nyomott a hangulatunk, mióta kiraktuk a videót. Én magam is megosztottam az oldalaimon, és a videókra egy kicsi szöveget is írtam, hogy valamennyire tőlem származzon.

- Zárj ki egy kicsit mindent, Édesem - Shawnnal a hálóban voltunk, ő az ágy szélén ült a tenyerébe temetett arccal, én pedig egészen idáig mögötte feküdtem, de most hozzá másztam és vállát megsimítva egy kicsit masszírozni kezdtem őt.

- Példát kellene mutatnom a világnak és nem azt, hogy felcsináltam  tizenkilenc éves barátnőmet, Mabel - nézett hátra a válla felett meggyötörten, mire szomorú mosolyra húztam a szám és hátulról átöleltem a nyakát. - Elbasztam, nagyon, nagyon elbasztam - döntötte fejét a vállamnak és két keze közé vette ölelő karjaimat.

- Ugye tudod, hogy ezzel azt sugárzod felém, hogy valójában úgy gondolsz rám és a babára, mint az életed megkeserítőire? - mondtam keserű ízzel a számban, de Shawn nem mondott semmit, csak a fejét rázta, mire sóhajtva elhúzódtam tőle, és visszafeküdtem az ágyba, neki háttal.

- Nem gondolok rátok így - simította meg combom hátsó felét. - Tudod, hogy nem úgy értettem - mászott közelebb hozzám az ágyon, és kezét előrecsúsztatta a hasamra. - Kicsikéim - motyogta halkan, mire akaratlanul is mosolyra kezdett nyúlni a szám. - Az én gyönyörű barátnőm és a kisbabám - folytatta normál hangerőn. - Ennél szebb látvány nincs, érted? Szeretlek titeket, tiszta szívemből. Nem úgy értettem, Mabel.

- Tudom - suttogtam, és felültem vele szemben. - Jöhettél volna kicsikét később is - simítottam meg én is a hasamat, és elmosolyodva felnéztem Shawnra.

- Azért jó, hogy itt van - rántotta meg a vállát, és a derekamat átkarolva mellkasához húzott, majd eldőlt velem oldalra az ágyon.

- Bizony jó - vigyorogtam a vállába. - És akkor milyen jó lesz, ha a kezünkben tarthatjuk majd - simítottam végig felkarján, mire szorosabban fonta körém karjait.

- Annyira szeretlek - nyomott egy apró puszit a nyakamra, mire egy apróbb borzongás futott végig a testemen.

- Én is téged. Nagyon - csúsztattam fel a kezem nyakáig, ahol szorosan átöleltem őt, de Shawn kicsit elhúzódva tőlem feltámaszkodott.

- Akkor fürdünk együtt? - vigyorgott le rám, mire nevetve kipattantam az ágyból, és szaladni kezdtem a fürdő felé. Vagyis kocogni a kicsi lakásban. - Héé - kapta el Shawn nevetve a derekam, és szabad, illetve a két törölközőt tartó kezével átölelt és megcsókolt. Mögöttem fél kezemmel kinyitottam az ajtót, és egész a kádig hátráltam Shawnt csókolva, aztán a szélének nekiütközve elváltam tőle, és ajkamat beharapva felnéztem rá.

- Esküszöm régen csókolóztunk már így - nevetett fel pihegve, és letette a törölközőket a kád mellé állított kis szekrényre. Pár perccel később rajtam volt a sor, hogy nevessek, mikor Shawn a vizet engedte, nekem pedig eszembe jutott előző mondatához egy gondolat.

- Nem is vagyunk olyan régen együtt - ráncoltam végül össze a szemöldököm, mire Shawn a pólóját lekapva felém fordult.

- Ha úgy vesszük, nyár eleje óta - rántotta meg a vállát. - Hiszen akkor feküdtünk le először, de mindig olyan érdekesen viszonyultunk egymáshoz - jött közelebb és a pólóm szegélyét megfogva, lerántotta rólam az anyagot, mire ijedten nyikkantam egyet és felnevettem.

- De hát nem is mondtuk ki hivatalosan!

- És? Én úgy vettem, hogy együtt vagyunk - vonta meg vállát újra.

- Igazából én is - gondolkoztam el elmerengve, mire Shawn felnevetve rántott magához egy újabb csókra.

- Na gyere, fürödjünk - terelt a teli kád felé, és mögöttem sétálva rácsapott egy kicsit a fenekemre, mire vigyorogva megpördültem a tengelyem körül és átkaroltam a nyakát.

- Mit sunyizol? - nevettem rá, mire megforgatta a szemét és leszedte rólam a nadrágom és a fehérneműmet is. - Indíts a kádba - nyomott egy puszit a fejemre, és ő is levetkőzve beült mögém a vízbe.

- Kicsit lehetne melegebb, nem? - fordultam hátra hozzá, mire száját gondolkodóan elhúzva a csaphoz nyúlt és megnyitotta a meleg vizet.

- Egyébként - simított végig az oldalamon, mire egy borzongás futott végig rajtam a meleg víz ellenére is. - Mióta tudok a babáról nem is láttalak meztelenül - puszilta meg a vállam.

- Jobban jártál, nem? - fordultam hátra hozzá, mire felmordult és csúnyán nézett rám, de egyben annyira aranyosan is, hogy a nyakamat behúzva vigyorogtam rajta.

- Irtózatosan szexi vagy terhesen is.

- Majd pár hónap múlva nem leszek az.

- Te mindig az vagy - forgatta meg a szemét, mire a mozdulatát leutánozva teljes testemmel felé fordultam és az ölébe ülve hozzá bújtam.

- Úgy imádlak ölelgetni - motyogtam vizes mellkasára. - Olyan vagy mint egy mackó - simítottam meg a derekát, mire egy kicsit ő is megrándult, ezzel vigyorgásra késztetett engem. - Te vagy az én saját, nagy, cuki mackóm.

- Az vagyok, Édes, az vagyok - nevetett fel, és végigsimított a hajamon, amit elfelejtettem felkötni, így máris a fele vizes lett.

- Lehetne, hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége? - dünnyögtem, mire Shawn állát a fejemre támasztotta.

- De akkor sosem láthatjuk a babánkat.

- Mert?

- Ha soha nem ér véget a pillanat, sose jutunk el a szülésig.

- Ó, igaz - bólintottam felnevetve.

*

- Nem bujkálhatunk előlük örökké - hozta be Shawn a telefonjainkat a hálóba, és felém nyújtotta a sajátomat. - Essünk túl rajta - sóhajtott, és még mindig vizes hajába túrt.

- Kién nézzük?

- Az enyémen - oldotta fel a telefonját, mire szorosan mellé húzódva néztem, ahogy először Instagramra lép be. Ahogy sejteni lehetett, minden fanoldal kirakta a videókat, és leírták a maguk véleményét, a kommentekben pedig kedves, gonosz és cifra megfogalmazások tömkelege volt megtalálható.

"A csaj tuti direkt esett teherbe"

" Sok boldogságot! Bár elég korai..."

"Kifogott egy ribit..."

"RIBANC"

Shawn sóhajtva lépett inkább ki, és lépett át Twitterre, de hamar be is zárta az alkalmazást.

- Nem értem - rázta a fejét. - Téged szidnak. Szinte mindenki. Pedig én is hibás vagyok - nézett rám szomorúan, én pedig elszorult torokkal néztem vissza rá.

- Hát - vontam szaggatottan vállat. - A mai világban a fiúknak sokkal több mindent néznek el - bólintottam a saját meglátásomat megerősítve és gyorsan elfordultam Shawntól. De őt nem tudtam átverni, hiszen látta. Mindent látott.

- Kérlek, Mabel - kezdte szelíd, csendes hangon. - Ne sírj - kérésének ellentmondva törtem ki zokogásban, mire azon nyomban karjai közé zárt, és nyugtatásomba kezdett.

- Látod? Neked nem is volt mitől félned, de mégis te paráztál! Nekem kellett volna félnem, mégsem tettem. Vagyis de, de nem ennyire! - sírtam hangosan, a vállába temetve az arcom.

- Nem lesz semmi baj - sóhajtott Shawn a hajamat simogatva. - Kérlek, nyugodj meg.

- Shawn - zokogtam. - Shawn, hogy fogom én ezt bírni? - apró csukló hangokkal köhögtem bele meztelen vállába, ami a sok könnytől volt már nedves, így ezt talán észre sem vette.

- Mi itt vagyunk egymásnak, Kicsikém. Anyuék is itt vannak, Haileyék, Maylenék, és Andrewék is! - sorolta lelkesítő szándékkal. - Nem lesz semmi baj!

- Szükségem van rád. Soha ne hagyj el!

- Nem foglak! Dehogy foglak, soha! Szeretlek, Mabel. Istenem, nagyon szeretlek! - szorított magához, majd lassan hátradöntött az ágyon, és határa fekve húzott mellkasára. A hajamba puszilva felsóhajtott, és ujjaival apró köröket leírva derekamon, és nyugtatóan énekelve próbált kisgyermek módjára elaltatni.

*

Nem tudok mit írni... Úgy érzem rövid volt a hétvége.😊💕