A fiatal énekes a csodálatos nyári napon trappolva halad menedzsere hotelje felé, miután kiszállt a taxiból. Nem törődött azzal, hogy az őt képviselő férfi már éppen indulásra készül, hogy hazatérjen kis időre Chicagoba a családjához.

- Mi van már? - kérdezte döbbenten Andrew, ahogy ajtót nyitott a dörömbölő és ideges Shawnnak. - Baj van? - zárta be utána az ajtót.

- Igen, Andrew, kurva nagy baj van! - tépett hajába Shawn, és cipőjét le sem véve beljebb tért a szobában. - Elbasztam Andrew! Nagyon, nagyon elbasztam!

- Mi történt?

Eközben egy másik menedzser, Layla Henks, a híres modelleket menedzselő ügynök, lovak vágtatását megszégyenítve haladt New York City zsúfolt utcáin. Sokan felismerték, és utána is fordultak páran, ideges tekintete miatt senki sem állította meg, sőt, inkább el is tértek az útjából. Kezében lévő telefonjával nem egyszer megcsörgette a keresett személyt, de az meztelenül sírt egy paplanba csavarva, valahol egy modern lakásban.

- Vedd már fel, az Istenért! - kiáltott fel Layla, a járókelők nem kis döbbenetére. A menedzser dühödt fújtatás közepette zsebre vágta készülékét.

- Mabelről van szó - ült le Shawn sóhajtva Andrew bevetett ágyára. - Jaj, Andrew, kifogod kaparni a szemem - temette tenyerébe az arcát. Andrew a vállát megveregetve ült le mellé, és halk sóhajjal megrázta a fejét.

- Mi történt, Shawn? Mondd már el!

- Mabel? Mabel itt vagy? - dörömbölt Layla a keresett lakás ajtaján perceken keresztül, de az odabent zokogó lány még csak tudomást sem vett róla. Nem akart senkivel sem kapcsolatot létesíteni, és remélte, hogy menedzsere is hamar feladja a próbálkozást. A kanapéra roskadva ölelte magához a rajta szétterülő takarót, és libabőrös meztelen testéről tudomást sem véve bámulta kisírt szemén át a plafont.

- Mabel? Mabel nyisd ki az ajtót! - de a menedzser még tíz perc múlva is kitartóan dörömbölt...

- Andrew, én lefeküdtem vele. Nem is egyszer - rázta meg letörten fejét Shawn. Andrew értetlen pillantásokkal várta a folytatást, ám az nem jött, így kénytelen volt maga folytatni a beszélgetést.

- És?

- És? És? - kérdezgette idegesen felpattanva Shawn, miközben erőszakosan hajába vezette ujjait. - Shawn kibaszott Mendes hozta a formáját, és egy alkalommal sem húzott gumit! - kiáltott fel hisztérikusan.

- Azt ne mondd, hogy...

- De, de igen Andrew. Terhes - suttogta. - Mabel terhes. Tőlem - rázta meg letörten a fejét, és az ágyra visszahuppanva homlokát a tenyerébe támasztotta.

- Mióta tudod?

- Tegnap este mondta el.

- És ő mióta tudja?

- Nem tudom - rázta meg a fejét. - Nem éppen ez volt a fő kérdésem.

- Jahj, Shawn - temette gondterhelten tenyerébe a fejét.

- Mabel - ölelte át a magas nő a zokogó, köntösben feszítő menedzseltjét. - Mi történt?

- Layla - kapott hirtelen nagy levegő után Mabel. - Elbasztam - zokogott még hangosabban és kétségbeesettebben.

- Beszélnem kellesz a menedzserével - közölte Andrew, mire Shawn hangosan felkiáltott kifejezve nemtetszését. - Shawn, muszáj! Ki kell találnunk valamit, hogy nehogy rossz színben tűnjetek fel. Most kell cselekednünk, amíg nem látszik a terhessége!

- Andrew - nyöszörgött Shawn. - Ne...!

- De, és kész! Téged egy bunkó vadbaromnak fognak hinni, őt pedig egy ribancnak. Nem engedhetjük ezt - csattant fel szemüvegét igazgatva.

Shawn fújtatva elfordította a fejét.

- Miért titkolnánk az igazat? Mabel valóban egy...

- Ki ne merd mondani! - csapta tarkón Andrew. - Szereted azt a lányt, nem mondhatsz rá ilyet, csak mert valami közös hibátokból rosszul sült el!

- Hogy lehet ekkora tahó? - csattant fel Layla, miközben Mabel vállát simogatta. - Közölni a terhes barátnőjével, hogy ez neki nem megy, aztán lelépni - fújtatott fejét rázva a fekete göndör nő.

- Elhagyott - zokogott fel újra Mabel, mintha csak most tudatosult volna benne igazán az eset. A párja elhagyta, egyedül maradt a hasában egy babával.

- Beszélek a menedzserével - bólintott elszántan Layla, és Mabel szobájából kilépve áttrappolt a konyhába, miközben erőszakosan szorongatta a telefonját.

- Mabel menedzsere - sóhajtott fel Andrew, ezzel egy időben pedig Shawn egy nagyot vágott ököllel a falba. - Haló?

- Üdv Andrew, itt Layla - hallatszódott a telefonból a női hang.

- Szervusz, miben segíthetek? - Andrew kihangosítás helyett még jobban eltávolodott a kíváncsi Shawntól és a fürdőbe ment.

- Itt vagyok Mabelnél. És hogy is mondjam...? Eléggé kiakadt.

- Shawn nálam van a hotelben. Ő sincs jobban - rázta meg a fejét a férfi.

- Nézd - sóhajtott Layla -, ezt meg kell beszélnünk. Valamit muszáj kitalálnunk, mert egyikőjük számára sem túl szerencsés a jelenlegi helyzet.

- Igen, persze, de mégis mit tehetnénk? Shawn az általam leszűrtek alapján iszonyatosan mérges Mabelre. Sőt, magára is - masszírozta meg szemüvege alatt orrnyergét a férfi.

- Itt ugyanez. Mabel még mindig sír, és azt hajtogatja, hogy az ő hibája - sóhajtott Layla.

- Nos, részben igaza van.

- ANDREW! - kiáltott bele Layla elképedve a telefonba. - Hogy mondhatsz ilyet?! Ketten vannak a bajban, nem rémlik? Ne fogj mindent egy nőre, aki rohadtul nem így képzelte tizenkilenc évesen az életét!

- Miért, szerinted egy húsz éves srác így képzelte?

- Andrew - dörzsölte meg halántékát a nő. - Elég! - kiáltott egyet hirtelen, mire a vonal két oldalán Shawn és Mabel, a két érintett el is hallgatott pár percre. Az egyik a fal és egyéb bútorok csapkodását, a másik a végtelennek tűnő sírást hagyta abba.

- Hű - suttogta elképedve Andrew. - Ahogy hallom a két tomboló is megállt.

- Minden rendben? - lépett be Layla oldalán a szipogó Mabel immár rendesen felöltözve.

- Mi folyik itt? - Shawn is belépett menedzsere mellé, és homlokát ráncolva, a tombolástól zihálva nézett a férfire.

- Jaj, ne - suttogta homlokára csapva Andrew. Amitől a két képviselő tartott, be is igazolódott. Mabel homlokát ráncolva méregette a telefont, Shawn pedig élesen kifújta a levegőt, miközben lehunyta a szemét.

- Shawn? - tette fel óvatosan a kérdést Mabel.

- Igen? - dünnyögte a kérdezett. Az érzelemmentes, sőt, unalmat tükröző hang seperc alatt dühbe borította az aprócska lányt, kinek keze automatikusan hasára vándorolt és könnyezni kezdő szemét pillantok alatt erősen összeszorította.

- Baszódj meg - vágta oda fojtott hangon, és ellenállva menedzsere marasztaló szavainak, kivágtatott a fürdőből.

- Helyettem te lettél megbaszva - morogta Shawn, mire Andrew tarkón vágta, Layla pedig felvisított.

- SHAWN MENDES! Hogy merészelsz ilyet mondani a menedzseltemre?!

- Layla, nyugodj le! - szólalt fel Andrew. - Menj Mabel után. Van egy ötletem. Te pedig - intézte további szavait Shawnhoz, aki kislisszolni készült a helységből, de menedzsere elkapja pólója nyakát -, maradsz.

Layla sóhajtva sétált át a lány szobájához. Talán arra számított, hogy Mabel tombolni fog, ehelyett azonban egy viszonylag nyugodt kismamával találta szembe magát, aki egy nagy tábla csokival üldögélt az ágyban, és pár könnycseppet letörölve tömte magába a kockákat.

- Bejöhetek? - koppintott kettőt az ajtóra.

- Gyere - dünnyögte Mabel két rágás között. Layla lezöttyent mellé az ágyra, és egy kis csokit elcsórva letette a kihangosított telefont szembe velük. - Valami terv? - érdeklődött Andrewtől csámcsogva.

- Nos - köszörülte meg a torkát -, kétségtelen, hogy kell egy terv. Egy terv, amiben senki sem találhat kivetni valót. Egy terv, ami tökéletes rejtek lesz a fájó igazságnak, és némileg jobb színben tünteti fel a két bolondot.

- Hé! - hördült fel a "két bolond" egyszerre. Az egyikőjüknek tisztán látszott pár megrágott csokidarab a szájában. Ezzel szerencséjére senki sem törődött, a kinézet most teljesen hanyagolható tényező volt.

- Én azt mondom - szólt Layla -, hogy találkozzunk délután pontban négykor az irodámban. Addig pedig próbáljunk meg kitalálni valamit.

- De jó - sóhajtott fel Mabel, magába tömve egy egész sor csokit, miközben kisírt szemeit forgatta.

*

BOLDOG ÚJ ÉVET NEKTEK!
Kívánom, hogy egy sikerben gazdag év elé nézzetek.💕