- Szia - néztem fel az előttem magasodó énekesre egy kis zavartsággal a tekintetemben, mire Shawn mosolyogva fogta meg derekam, és egy rövid, de szoros ölelésbe húzott, miközben egy halk sziá-t mormolt a fülembe.

- Mehetünk? - kérdezte megsimítva a karom, mire mosolyogva bólintottam. Shawn már éppen indult volna, mikor elakadt a lélegzete, és arcomat bámulva lejjebb hajolt egy kicsit. - Rajtad nincs smink?

- N-nincs - válaszoltam zavartan, és egy hajtincset a fülem mögé tűrtem. - Baj? - néztem fel rá megszeppenve, Shawn pedig hangosan felkacagott és átölelte a nyakam.

- Dehogy baj, te kis bolond - simította meg a hátam. - Csak meglepett. Még egy lány sem randizott velem vakolat nélkül. Ráadásul te modell vagy, meg minden - kínosan megvakarta a tarkóját, és elindult a hotel előtti járdán, szorosan maga mellett tartva engem.

- A modelleknek kötelező sminkelniük? - néztem fel rá megrökönyödve.

- Jézus, dehogy! Sőt, már most imádom, hogy szó szerint a természetes arcod mutatod. Ez annyira király, és aranyos, meg szép!

- Ja, jó, oké, csak én ezt szűrtem le - tettem fel a kezem. Shawn sóhajtva morgott magának pár szitokszót, és bűnbánóan felém fordult.

- Ezzel el is csesztem a hangulatod, ugye?

- Tessék? - torpantam meg hirtelen, és két kezem közé vettem Shawn mancsát. - Dehogy rontottad el! Miket beszélsz te? Sőt, nagyon is érdekelne, hogy mit fogunk csinálni - karoltam bele izmos karjába, mire kíváncsi tekintetemen felnevetve átkarolta a vállam, és fejét megrázva sétált tovább.

- Nem terveztem konkrétan semmit. Csinálhatunk bármit, amihez csak kedved van - vonta meg a vállát. - Ráérünk, sok mindent tudunk csinálni.

- Fú, nekem nincs ötletem - ráztam meg a fejem és ijedten felnéztem rá, mire Shawn egy "akkor csak sétáljunk" mondattal megvonta a vállát.

- Te mikor mész haza? - nézett rám érdeklődve Shawn egy parkban andalogva.

- Holnap reggel - mosolyogtam fel rá. - Szóval nekem lesz időm kipihenni a találkánk fáradalmait - nevettem fel.

- Nekem is lesz, haha! - kiáltott fel. - Nem tudok repülőn utazni, anélkül, hogy ne aludnék be - nevetett kínosan saját magán.

- Én meg pont az ellentettje vagyok - nevettem fel. - Sosem aludtam el még repülőn. Egyszerűen nem megy - vontam meg a vállam Shawn karja alatt. Shawn mosolyogva simította meg a vállam, és egy kávézó felé bökött.

- Azzal idefelé is szemeztem. Van kedved meginni valamit? Meghívlak - vigyorgott huncutul.

- Micsoda lovag - kaptam drámaian szám elé a kezem. - Elfogadom a meghívást, uram - kuncogtam fel, miközben célba vettük a kis épületet.

- El sem tudja képzelni, mekkora örömet okozott ezzel, Hercegnőm - nyomott puszit a halántékomra.

- Khm... Akarod mondani, Királynőm... khm... - produkáltam műköhögést, mire Shawn nevetve biztosított tévedéséről.

- Természetesen úgy értettem, Királynőm - nyomta meg a rangot jelölő szót, és lovagiasan kinyitotta előttem az ajtót.

- Köszönöm - motyogtam ismét teljesen zavarba hozva, és belépve a helységbe egy szimpatikus asztal felé vettem az irányt. - Ott jó lesz? - mutattam a választott asztal felé félig hátra fordulva Shawnhoz.

- Persze - bólintott, és odaérve kihúzta nekem a széket, és helyet foglalt velem szemben.

A helységben a barna, és a krémszín dominált. Barátságos, sőt, családias berendezésű, nyugodt, képekkel tarkított kis kávézó volt. Rajtunk kívül még sokan tartózkodtak itt, és teljesen fesztelenül, felszabadultan beszélgettek bizalmas, vagy éppen mindennapos témákról.

- Most teljesen úgy érzem magam, mint a TNHMB klipjében - nevettem fel a cukortartót piszkálva. Shawn mosolyogva figyelte az arcomat, és a szememre vetve egy pillantást mosolya vigyorrá fejlődött. - Mi az? - kérdeztem elvörösödve. Zavaromban már ott tartottam, hogy biztosan van valami az arcomon, azért néz ennyire. Ez mondjuk fura lenne, hiszen abban a pillanatban még smink sem volt rajtam.

- Semmi. Csak elmélyülten nézlek, hogy még jobban a klipben érezd magad - nyúlt át az asztalon és megsimította a kezem. Fejemet lehajtva piszkáltam körmömmel koptatott farmeromat, és elfojtott vigyorral felnéztem az ugyancsak az én körmömet piszkáló fiúra. - Sosem tört még le? - kérdezte.

- Nem - ráztam meg a fejem büszkén. - Nem is olyan nagy szerencsére. Nem akartam karmokat magamnak.

- Ilyesmi van anyukámnak. Aaliyah is ilyet szeretne.

- Francia manikűrt?

- Aha. Már ha így hívják - nevetett fel elszakítva körmömtől a tekintetét.

- Így hívják - bólogattam én is nevetve. Úgy két perc múlva odajött az asztalunkhoz egy pincér, aki mosolyogva érdeklődött a rendelésünk iránt.

- Én csupán egy kávét kérnék - dőlt hátra Shawn. - Mabel?

- Gyümölcsteát, ha van.

- Természetesen van - bólintott felém a srác. - Ennyi lesz? Esetleg süteményt nem kértek?

- Én nem, köszönöm - utasítottam vissza az ajánlatot, majd mindketten Shawnra néztünk.

- Az a krémes elég jól nézett ki a kirakatban - nevetett fel. - Én kérnék egy olyat.

- Rendben, máris hozom.

- Shawn - súgtam oda az ablakon kibámuló srácnak, aki kíváncsian kapta rám a tekintetét. - Két lány mögötted.

- Mi van velük? - nézett hátra a válla felett.

- Szerintem rajongóid. Igen néznek minket és az egyikük már lassan a sírás szélén állhat.

- Jaj, ez aranyos - támasztotta állát a kezébe kuncogva. - Viszont - fojtott el egy széles mosolyt. - Ez kicsit gonoszul fog hangzani, de jöjjenek ide. Amúgy nem érdekelnek. Eltereli a figyelmem ez a gyönyörű lány itt, velem szemben.

- Mi? Ki az? - néztem a hátam mögé, mire Shawn nevetve nyúlt át az asztalon és a kezemet megfogva rám bökött.

- Hát te! - simította meg kézfejemet a mutatóujjával.

- Figyelmedbe ajánlom a szemészetet, Mendes.

- Biztosíthatom róla az én Királynőmet, hogy tökéletes a látásom - mosolygott.

- Tényleg? Mázlista - nevettem fel.

- Hogy érted? - nézett rám zavart tekintettel. A pincér közben megérkezett, így kénytelen volt elengedni a kezem, és készségesen átvenni a rendelt dolgait.

- Tavaly nekem műtötték a szemem. Két év alatt rengeteget romlott, így kénytelenek voltunk ehhez a megoldáshoz folyamodni - szürcsöltem bele a még gőzölgő teámba.

- Ú, hallottam már erről az eljárásról. Nem fájt? - tette szájába a sütivel megpakolt villát.

- Nem volt kellemes, de vészes sem. És szerencsére minden jól ment - nevettem fel. - Különben talán vak lennék - ráztam meg a fejem.

- De nem vagy az.

- Szerencsére. Ha tudnád a műtét előtti napokban mennyit imádkoztam! Pedig nem vagyok valami példa-hívő - Shawn vigyorogva megrázta a fejét, és folytatta kávéja kortyolgatását, és sütije evését. Így tettem én is. Halkan szürcsölgettem az intenzív ízű teámat, néha-néha kipillantva az ablakon, mígnem a bokorból vakuvillanásra figyeltem fel.

- Megtaláltak minket a paparazzik - forgattam meg a szememet visszafordulva Shawnhoz.

- Ne is foglalkozz velük - legyintett, majd a krémesére nézett. - Kéred?

- Persze, megkóstolom - vontam meg a vállamat, és kissé előrehajolva leettem a felém nyújtott falatot a villáról. - Nahát, ez nagyon jó! - mosolyodtam el gyermeki örömmel, mire Shawn felnevetett. - Ez csoki a tetején?

- Igen - bólintott. - De érezni rajta egy kis fahéjat is.

- De kétségtelenül isteni - vettem kezembe ismét a bögrémet.

- Bizony - kapta be Shawn mosolyogva az utolsó falatot is. - Megyünk?

- Ühüm - bólintottam, és minden dolgot, amiből fogyasztottunk egybe raktam, és készségesen visszavittük a pénztárhoz.

- Reméljük minden ízlett fiatalok - mosolygott ránk egy nagyjából nagymamámmal egy idős nénike a pult mögül.

- Igen, köszönjük. Nagyon finom volt minden - bólintott Shawn, és kártya helyett készpénzt szedett elő. - Viszlát - fél kezével átkarolt és intett egyet távozásunkkor.

- Hova tovább? - néztem fel rá mosolyogva. Shawn bizonytalanul vállat vont.

- Lövésem sincs. Sétálgassunk erre-arra.

- Oké.

*

- Köszönöm ezt a délutánt - mosolyogtam fel Shawnra, aki egy "semmiség" kijelentésnek megfelelő módon megrázta a fejét.

- Én köszönöm, hogy eljöttél velem. Szerintem ezt meg kellene majd valamikor ismételnünk.

- Szerintem is - nevettem fel szélesítve a mosolyomon. - De szerintem megyek, Hailey már biztos majd' kiugrik a bőréből - mutattam a hátam mögött lévő hotelre, mire Shawn felnevetve elkapta a derekam és szorosan átölelt. Az ingébe vigyorogva karoltam át a nyakát, és fejemet elhúzva tőle, pipiskedve egy puszit nyomtam selymes arcára.

- Szia - suttogtam vigyorogva.

- Viszlát, Királynőm - simította meg a hajam, majd elengedett.

Az ajtóból visszafordulva még egy utolsót intettem a sötétben álló alaknak, majd besiettem az egyre didergetőbb estéből a meleg hotelbe.

A liftre várva próbáltam eltüntetni az ijesztőnek tűnő vigyoromat, majd a mi emeletünkre felérve, szinte rohanva botladoztam oda Hailey ajtajához.

- Na, mi vooolt? - nyitotta ki lendületesen az ajtót.

- Azt hiszem értem, hogy milyen szikráról beszélsz! Istenem, az egész délután csodás volt! - ámuldoztam a plafon felé nézve.

- Ah, minden részletet tudni akarok - rántott be Hailey sikítva a szobába.

*

Nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy ez a könyv is elérte az 1k-t! Nagyon hálás vagyok ezért.😍😍

És akkor egy kis kérdés.😏

Mi a véleményetek eddig a történetről?

Shawnnal teli szépséges álmokat nektek!💕