Ezután a nagyon érzelmes nap után maradtunk vacsorára Karenéknél. A házban tartózkodók egyszerűen nem lehetnének boldogabbak, Karen teljes erőbedobással főz, Aaliyah nekem mutogatja Shawn kínosabbnál kínosabb kiskori képeit, Manny meg Shawnt zaklatja a gyűrű kapcsán.

- Tudod, anyádnak én egy igazán egyszerűt vettem. Mabellel kimondottan egyezik a stílusuk, úgyhogy ha gondolod segíthetek választani - csapta vállba fiát, mire Shawn fejét hátra vetve felnevetett.

- Apa, nyugodj már le! - Aaliyahval nevetve néztünk fel rájuk az albumokból, mikor Shawnnal találkozott a tekintetünk. - Te milyet szeretnél, Kicsim? - kérdezte tőlem, mire a vállamat szégyenlősen megvonva átültem mellé, és hozzá bújtam.

- Nem drágát - fúrtam az orrom mellkasába, mire újra felnevetve megpuszilta a fejemet.

- Az eljegyzési gyűrűk nem műanyagok, hogy egy dollárért megtudod őket venni - koppintotta meg az orrom.

- Akkor úgy mondom, hogy egyszerűt - forgattam meg vigyorogva a szemem. - Nem kell hüvelykujj nagyságú drágakő rá, ami úgy lehúzza a kezem, mint a tégla. Elég valami kicsi, egyszerű, de szép - simogattam meg frissen borotvált állát, mire bólintva húzott magához még közelebb.

- Mi lenne - kezdte hirtelen Karen, aki Aaliyah mögött állt és a kanapéra támaszkodott. Fogalmam sem volt, hogy mikor jött ki a konyhából -, ha most elmennénk vacsorázni, holnap pedig Manny és Shawn elmennének megkeríteni a tökéletes gyűrűt, amíg mi, lányok bevásárolunk az unokámnak?

- Anya - nézett hátra rá Aaliyah. - Ezen mégis meddig gondolkodtál? - mindenki felnevetett Liyah hangsúlyán, és Karen elvörösödő arcán, mire a nő megrázta a fejét.

- Elég régóta - motyogta kínosan, mire Liyah még hangosabban kezdett nevetni.

- Neee, anya. Mióta?

- Tulajdonképpen mióta megtudtam, hogy Shawn végre szerelmes, ilyeneken gondolkodtam - vonta meg a vállát. Shawn a fejét rázva nevetett az anyukáján és meghatva nézett rá. - Bár ezek később kellett volna megtörténjenek, de nagyon örülök nektek.

- Ez aranyos - mosolygott Shawn.

- Nekem tetszik az ötlet - vigyorogtam a nőre.

*

Shawnnal az éjszaka közepén estünk haza Karenéktől, és boldogan, fáradtság nélkül ültünk le még megnézni egy Harry Potter filmet, mikor a közepe felé csörögni kezdett a telefonom.

- Shawn - suttogtam meglepetten. - Shawn, anya az! - pillantottam ijedten a döbbent fiúra, aki rögtön biztatott a hívás fogadására. Olyan furcsa érzés volt, nagyjából három hónapja nem beszéltem velük, csak Maylennel. De azért valóban rekord idő alatt felkaptam a telefonom, és a fülemhez emeltem a készüléket.

- Nem gondoltam, hogy még ébren vagy. Ott már későre jár, nem? - hallottam meg anya zavart hangját.

- De - válaszoltam halkan, mire anya hümmögve válaszolt. Percekig néma csendben ültünk, ami alatt Shawn közelebb húzódott hozzám és átölelte a derekam, egyik kezével pedig a hasamat kezdte simogatni.

- Hogy vagytok? - törte meg végül a csendet anya.

- Jól - válaszoltam kurtán. - Ti?

- Apád megint dolgozik - sóhajtott. - Szeretett volna ő is beszélni veled, de már nem bírtam várni - beszélni akartak velem...

- Értem.

- Hallom megtartottátok a babát - anya hangja egy kissé szemrehányósba ment át, mire a szememet szorosan lehunyva, hümmögve válaszoltam.

- Igen.

- Gratulálok.

- Köszönjük - bólintottam megköszörülve a torkom.

- Lehet már tudni a nemét? - kérdezett ismét anya egy pár perces csend után.

- Igen, ma tudtuk meg. Kislány - mosolyodtam el, ahogy Shawn vigyorát éreztem a nyakamnál, és kezemet a hasamon lévő jobbjára csúsztattam.

- Örülök neki. Biztos gyönyörű lesz, mint te - erre nem igazán tudtam mit mondani, így újabb kínos percek következtek, amíg Shawn meg nem szólalt mögöttem.

- Mrs. Moon - kezdte. - Mabel, hangosítsd ki a telefont - kérte, majd miután megtettem, folytatta. - Mrs. Moon, úgy gondolom, hogy illő elmondani ezt magának. Ma megkértem Mabel kezét - Shawn kezére rászorítva néztem hátra rá egy csúnya nézéssel, de ő rám sem hederítve nézte a telefon képernyőjét.

- Csodás - hallottam anya mosolygós hangját. - Örülök.

- Köszönjük - bólintott Shawn.

- Anya, azt hiszem mi megyünk. Itt hajnali kettő van - dörzsöltem meg a szemem.

- Ó, persze, persze, aludjatok csak! Sziasztok - köszönt el fürgén.

- Szia!

- Viszont hallásra! - mondta Shawn, mielőtt kinyomtam volna a telefont. A készüléket a kanapéra dobva fordultam szembe Shawnnal, és megcsaptam a karját.

- Barom! - mondtam, próbálva mérgesnek tettetni magam, de a szám egy halvány mosolyra húzódott.

- Mi van? Illik tudnia róla, nem? - tárta szét értetlenül a karját, és elmosolyodva ölelt át. - Úgysem függsz tőlük, azt csinálsz amit akarsz és úgy élsz, ahogy akarsz - simogatta a hajam.

- Barom - ismételtem meg magam nevetve, még jobban hozzá bújva.

- Ez szíven ütött - sóhajtott fel, miközben a vállamra nyomott pár puszit. Nevetve váltam el tőle, és hátralökve őt értem el, hogy elég helyem legyen beülni az ölébe. Igyekeztem nem a teljes testsúlyommal ránehezedni, hiszen mégis csak négy hónapos terhes vagyok, és hosszasan megcsókoltam. Ahogy benyúltam a pólója alá és végigsimítottam kockás hasán, Shawn hangosan felmordult, keze a fenekemre csúszott, majd be az én felsőm alá, ami alatt kikalcsolta a melltartóm.

- Most már tényleg undorító a testem, szóval nem - nevettem fel elválva tőle, és kezemmel magamhoz fogtam a lefelé csúszó fehérneműm.

Shawn a szemét forgatva egy kisebb dulakodás után lerángatta rólam a pólót és a nadrágot is, ahogyan saját magát is megszabadította a felesleges daraboktól, és a kezemet fogva a hálóban lévő tükör elé vezetett. Csak bugyi volt rajtam, kezemmel próbáltam takargatni magam, miközben vörös fejjel néztem a mögöttem lévő Shawn tökéletes testét.

- Kinek van itt undorító teste? Egyet sem látok - fordult körbe a szobában értetlenül.

- Shawn - sóhajtottam fel a fejemet rázva.

- Meg ne szólalj - fogta be a szám, mire halkan felnevettem. - Csodálatos vagy, és sose fogok mást mondani a testedre a tökéletesen kívül.

- Szeretlek - fordultam hátra hozzá, és a nyakát átkarolva lehúztam magamhoz egy csókért.

- Én is téged - hintette be puszikkal a nyakam. - Folytathatjuk, amit kint elkezdtünk?

- Rossz vagy - nevettem fel, mikor felkapott az ölébe és az ágyhoz sétált.

*

Tudom, hogy rémes, de betegen nem igazán sikerülnek a dolgok.😅

(Kezdődhet a visszaszámlálás... Már csak pár rész)