Louis

  Nem tudtam, hogy mit is gondoljak.. Lehet, hogy csak félreértettem? Ugyan már, még ő is megmondta, hogy hiba volt ezt mondani! Akkor végig szeretett...?

  A fekete képernyőt bámultam gondolkodásom közben, mikor egy kezet éreztem meg vállamon. Fejemet felkapva Harryvel találtam szembe magam.

  -Louis, minden oké? Itt szólítgattalak, de te még csak nem is pislogtál.

  -Persze- suttogtam magam elé, lelkemben dúló érzelmekkel.

  Egyszerre voltam csalódott, ledöbbent és dühös. Egyszerűen nem tudom, hogy gondolta Zora ezt! 5 évig egy árva szót sem szólt erről, aztán egyik nap,mint derült égből villámcsapás... A szememre vet olyan dolgokat, amiknek alapja sincs és nyakamba zúdítja mindazt, amivel nem tudok mit kezdni. Tudja jól, hogy engem csak a fiúk érdekelnek, csak fiúval tudnék elképzelni egy komoly kapcsolatot.

  -Na jó. Nem tudom, hogy mit mondott Zora, de olyan vagy mint egy zombi. Az arcod falfehér és semmire se reagálsz. Biztos jól vagy?- tette kezét a vállamra.

  Megcsóvaltam a fejem, ezzel megpróbálva elérni, hogy a gondolatok is szerteszálljanak a fejemből.

  -Igen.- motyogtam.

  -Hát ez nem volt túl meggyőző. Na jó!- csapta össze tenyereit- Elmondom most mi lesz. Szépen lemegyünk, megvacsorázunk, lefürdünk és irány az ágy. Holnap pedig újjult erővel látunk neki a napnak.

  A falat bámulva bólintottam egyet. Nem tudtam kiverni a fejemből Zora megtört tekintetét...

  -Na jó. Nem megyünk aludni! Öltözz fel és indulás!- mondta parancsoló hangnembe Harry.

  -Mi?- kaptam fel erre a fejem.- Mégis hova megyünk?

  -Azt majd meglátod- kacsintott rám, majd hátat fordítva távozott a szobából.

  Realizálva, hogy a csukott ajtót bámulom miközbe öltözködnöm kéne, felpattantam és pár ruhadarabot magamhoz véve a szobámhoz tartozó fürdőbe mentem. Gyorsan arcot mostam. Mivel fogalmam se volt, hogy Harry hova szandékozik vinni, így a szokásos öltözékemet öltöttem magamra. A csaphoz lépve arcot mostam, reményedve abban, hogy kicsit felfrissít és talán még a negatív gondolatokat is magával viszi a víz a lefolyón át. A fehér pólóm már magamra kaptam. Épp a szűk fekete farmerom rángattam magamra amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Egy gyors rántással már magamon is tudhattam a darabot. Kisiettem Harryhez, hogy mégse ácsorogjon ott órákig.

  -Egy pillanat, csak a hajamat gyorsan helyre teszem.- mondtam miközben a falra szerelt tükörhöz lépve kezdtem állítgatni hajkoronám. Kis szöszmötölés után diadalittan kiáltottam fel. -Kész is! Mehetünk!- Fordultam vissza, mire egy halkan kuncogó Harryvel találtam szembe magam.-Mi az? Rossz lett? Kiáll valahol egy szál?- húztam össze a szemöldököm, miközben a tükörképemet lesve turkáltam tincseim közt.

  Harry magában szórakozva lépett mellém és fordított maga felé. Kezeit csípőmre tette, majd onnan csúsztatta egyre lejjebb. Lélegzet visszafolytva vártam, hogy mire készül. Tenyerét egészen a derekamig vezette le testem vonalán. Végigsimítva combom belső részén, egy halk sóhaj csúszott ki ajkaim közül, miközben próbáltam nem a bizsergető érzésre figyelni. Kezei végül ágyékomnál állapodtak meg. Kitágult szemekkel figyeltem minden egyes rezdülését az arcán. Ő csak egy félmosollyal kémlelt. Végül cipzár süvítésének hangját hallottam. Kezei lekerültek lenti tájamról.

  -Lent volt a slicced- suttogta somolyogva, majd hátat fordítva nekem, szólt vissza válla felett.-Gyere, a kocsi már előkészítve vár.

  Távolodó alakját néztem még pár pillanatig a történtek hatása alatt. A kocsi motorja felbőgött, mire magamra húzva meztelen lábamra a cipőmet, gyorsan Harry után iramodtam. A bejárati ajtón kilépve megcsapott a forró fülledt levegő. A ház előtt egy nagy fekete Range Rover parkolt, ami rögtön elvonta a figyelmem az öngyulladásomat fenyegető időjarásról. Ledöbbenve tanulmányoztam a gyönyörű felnijeit.

  -Na mi az Hercegnő, tapsra vársz?- szólt ki Harry a lehúzott ablakon.

  Öszzevont szemöldökkel pattantam be a járműbe.

  -Nem vagyok Hercegnő!- mormoltam az orrom alatt karbafont kezekkel. Duzzogásom közbe lopva végignéztem a kifogásolhatatlan műszerfalon. Úgy érzem egy új szerelem van kialakulóban...

  -Jól van Hercegnő, fogd ezt a kendőt és kösd be a szemeid!- mondta szórakozva Harry. Szemeimet forgatva tettem amit kért. Talán mindketten jobban járunk ha nem kérdezősködök. Jelenleg pedig az alkalmazottja vagyok, szóval muszáj neki eleget tennem. Amennyit fizet úgy érzem megéri. Főleg ha egy ilyen eszméletlen kocsiban utazhatok.

  Tapogatózva kerestem meg a biztonsági övet. Kisebb bénázás után a fém a helyére került. A kocsi lassan gurulni kezdett. Kezdetét vette az út. Unalmamban magamban elkezdtem számolni a másodperceket. Minek után úgy gondoltam, hogy már kellő idő eltelt, türelmetlenül fészkelődni kezdtem.

  -Ott vagyunk már?- kérdzetem, amikor úgy érzetem, hogy egy helyben áll a jármű.

  -Nem, csak piros a lámpa.- a válasz hallatán csalódottan sóhajtottam fel. Újabb hatvan másodperc telt le.

 
  -Ahhhhjj-kezdtem el látványosan szenvedni. Lábaimat török ülésbe húztam, ezzel nehezítve a váltóhoz való hozzáférését. Kezemet a karfára tettem, s azon kezdtem el dobolni.

  
  Hirtelen a támaszom, az ajtó eltűnt az oldalamról. Ijedten húzódtam vissza a kocsi melegébe. Csak most tűnt fel, hogy a motor monoton hangja megszűnt, csak úgy,  mint a város összetéveszthetetlen zaja. Halk kuncogás ütötte meg füleim.

  -Megérkeztünk!- közölte velem a tényt Harry, majd kezemet megragadva próbalta szabályozni lépteim irányát. Ahogy haladtunk egyre hangosodó zene hallatszott. Egy kisebb séta után megálltunk.

  Harry mögém lépett. Érzetem, hogy a szemfedőnek funkcionáló anyaggal ügyködik, majd a sötétség helyét színek és fények váltották fel. Az előttem eltereülő látvány ledöbbentett. Elszórva helyezkedtek el kisebb bódék. Hol italokat, hol ételeket, hol pedig kisebb tárgyakat árultak. A pultok egy nagyobb részt kihagyva vették körbe a táncparkettre kijelölt homokos részt. A körben az emberek vígan táncoltak, ittak, a zenét túl ordibálva beszélgettek vagy épp a másik szájának felfedezésével foglalatoskodtak. A mulatók mögött a tenger terült el.

  -Ez egy tengerparti buli?- csillogó szemekkel fordultam Harry felé.

  -Ahha. Szórakozni jöttünk Floridába. Hát szórakozzunk!

  Izgatottan indultam meg az egyik italokat szolgáló stand felé, mikor egy kéz rántott vissza maga mellé.

  -Erre még szükségünk lesz az este, szóval úgy vigyázz rá!- suttogta a fülembe Harry, miközbe a kezembe fektette a kis bársony kednőt, ami nemrég még a szememet takarta. Nagyot nyelve bólintottam egyet. Érzetem, ahogy az arcom pírba borult. Régen az ilyenek meg se kottyantak. Most pedig a lehelletétől kiráz a hideg, míg a mondandójától bizsergető érzés támad fel a hasamban. Egy kicsit rázva fejemen próbaltam meg összeszedni energiám az est hátra levő részére. Egy szeszes löttyökkel teli asztalhoz lépve foglaltam helyet.

  -Van valami alkoholmentes?- fordultam az egyik kiszolgálóhoz. Furcsállva nézett rám.

  -Csapvíz?- kérdzete bizonytalanul.

  -Tökéletes!- kezemben a poharammal néztem körül. Az agyamat ellepték az este történgek. Zora hangja visszhangzott a fejembe, a skype beszélgetés során elhangzott mondatokat ismételgetve. A negatív emlékek újra kitöltötték minden gondolatom.

  Egy ideje már a víz tarsaságában ülhettem, amikor Harry mellém lépve kért ki két koktélt, majd rám kacsintva sietett el. Szemeimmel követve nagyszerű rálátást kaptam, ahogy egy lányhoz sétál. A kezébe adta az egyik poharat, majd egy kis beszélgetés után a táncoló tömegbe vonultak kéz a kézben. A bongyori fürtöket követve figyeltem őket tovább. A lány Harry nyakába fonta karjait, míg Harry az ágyékát neki dörgölve hajolt le hozzá. Vadul kezdték el egymás szájat falni.

  Arra eszméltem fel, hogy a műanyag poharat teljesen összenyomva tartom markomban, míg tartalma beborította ruházatom, s arcom fájdalmas grimaszba torzul. Stresszesen fujtattam egyet. Ezt is jól elintéztem! Konkrétan, mintha rám hugyoztak volna!

  A zöld szemű fiút még utoljára megkerestem tekintetemmel, majd miután nyugtáztam, hogy továbbra is jól szórakozik nélkülem, inkább a kiszolgálónő felé kanyarintottam a forgó bárszéket.

  -Egy koktélt- szóltam oda a lánynak.

  -Milyen legyen?- kérdezte mosolyogva.

  -Mindegy, csak erős legyen!- hamarosan meg is kaptam az italkeveréket. Vele a kezemben álltam fel az eddigi helymről és vetettem bele magam a bulizó embertömeg közepébe fejemben egy elhatározással.

  Ha Harry szórakozik, akkor én miért ne tehetném?