Az ajtó hangos csapódással csukódott be mögöttem. Hirtelen nem is tudtam miért jöttem utána. Az oké, hogy be kell dobnom magam, annak érdekében, hogy perkáljon egy estéért. De, hogy ezt hogyan is akarom elérni fogalmam sincs. Hisz nem is ismerem! Nem tudom mi a gyenge pontja. Pedig ha tudnám..! Csak letámadnám ott és már a lábaim előtt heverne. Akarom mondani, az ágyában hevernénk.

  A zajra a Göndör felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy ő maga se tudja, hogy miért jöttem. De hiába kérdezné, én sem tudom rá a választ.

  - Mit keresel itt- szemeit levezette blézeremen elhelyezett névtáblára- Louis.- a szájából hallva nevem, megborzongtam.

  - Hát..- Na most légy okos Tommlinson!- az én dolgom minden vendég jókedvét biztosítani- nyögtem ki egy harmatgyenge választ.

- Csak hogy én nem vendég vagyok- húzta ki magát- ohh akkor te nem ismernél- váltott át mosolya csábosra- Styles fia vagyok. Én maga vagyok a jókedv- ahogy elnézem, van itt bőven önbizalom.

- Hát akkor elég önző vagy, ha ennek tudatában is magára hagyod a vendégeid. Szegények megdöglenek nélküled- egy halvány mosoly jelent meg arcán, szemében viszont megcsillant egy kis fájdalom. Ezt kiszúrva rögtön aggódóra váltottam- valami rosszat mondtam?

  - Nem. Nem mondtál semmi rosszat.

  - Biztos?- néztem rá kétkedve és közelebb léptem hozzá. Pár miliméter választott csak el tőle.

  - Hát.. Ami azt illeti...- az épület ajtaja nagy lendülettel ütközött a falnak.

  - Louis!- Zora vigyorogva, csillogó szemekkel nézett rám. Szeme megtalálta Harryt is, mire rögtön komolyra, kissé rossz kedvűre váltott át.

  - Ohh Zora- léptem kicsit távolabb a fiútól zavartan.- Miért jöttél?- somolyogtam rá.

- Gyere! Beszélnünk kell- leszökdécselt a lépcsőkön, majd az ujjainkat összefonta- Négyszemközt- hangsúlyozta ki ezt az egyetlen szót és Stylesra tekintett jelentőségteljesen.

- Oké, de ez nem ér rá később?- néztem rá összezavarodottan. Az elöbb még ő eröltette ezt a Styles ügyet, most meg nem engedi, hogy beszéljek vele. Női logika..

- Nem- vágta rá- ez fontos!- ezzel elkezdett maga után rángatni. Gyorsan még visszafordultam a fiúhoz.

- Majd még találkozunk. Szia- mosolyogtam rá.

- Abban biztos vagyok- selytelmes mosollyal intett egyet.