Azon kaptam magam, hogy elbóbiskoltam, biztos a sok izgalom. A kocsi hirtelen megállt, s Eduárd hangjára felébredtem.
- Megérkeztünk, kisasszony.
Ásítottam egyet, megdörzsölve szemeim. Kiszálltunk. Egy sorház előtt állt meg a kocsi. Újonnan építhetett lehetett, kicsit kilógott a környezetéből az élénk sárgás színe miatt. Eduárd előre fáradt, hogy kinyissa az ajtót.
Én beléptem. Felment a lépcsőn, s jelentette érkezésem, én addig kint vártam, míg intett, hogy befáradhatok.
Ekkor beléptem. Egy 30- as éveinek végén járó hölgy pillantott rám. Elengáns ruhát viselt, biztos bársony lehetett.
Amikor tekintete rám esett csodálkozást véltem felfedezni. Ekkor eszméltem rá, hohy szokatlan lehet fiú ruhában látni egy lányt.
-Mondieu! Mi történt veled te lány? Ily ágraszakadt és még illő ruha sincs rajtad. -elképedést láttam az arcán.
- Hölgyem, hadd magyarázzam el. Megszoktam ezt az öltözéket korábban, egyébként meglehetősen kényelmes- fűztem hozzá. Egyszer ön is s kipróbálhatná.
- Na még mit nem az kéne csak! De hogy elővegyen az illemet. Marie vagyok, vagy angolosabban Mary, ahogy jobban tetszik. Foglalj helyet, ne csak ácsorogj itt, s egy vele szemben lévő fotelre mutatott.
- Ginevra.
Engedelmeskedtem a felszólításának, kényelmesen elhelyezkedtem. A nénem pedig fürkészte az arcomat.
-Hasonlítasz kicsit a húgomra, azok a szemek. Szegénykém, milyen élete lehetett amellett a fatökű gróf mellett!
- Hát drága apák az oka, hogy ilyen ruhát viselek. Sokáig elhitette másokkal, hogy fiú vagyok, hogy legyen ki örökébe lép.
- Ez hihetetlen, ha én ezt tudom, nem késlekedtem volna. Erőszakkal is, ha kell, közbeléptem volna...
- Késő bánat ez már. Bár nem értem anyám, miért nem említette sose a nevét.
- Nem éppen a legjobb körülmények között váltunk el. Ő mindig engedelmesekedett apánk akaratának. Én sosem. Nem tudott meggyőzni, hogy akaratomon kívül hozzámenjek egy nálam 30 évvel idősebb báróhoz. Pf. Inkább maradok vénlány, mint hogy ilyen kéjsóvár emberek markába kerüljek.
- Teljesen megértem. S egyébként miből él akkor, ha szabad kérdeznem?
Erre kicsit mintha összezavarodott volna.
- Amikor apám elbocsátott adott azért szerencsére egy kis pénzt. Amikor ideértem tanítóként helyezkedtem el, majd egyik feljebbvalóm szemetvetett rám. Sose teljesülhetett be ez a dolog, de a lányának adok különórákat, amiket rendesen megfizet. Valamint incognitóban színész is vagyok.
-Ez érdekes.
Szerencsére jól alakult a sorsom, s nem holmi kurtizán lettem, pedig az is bekövetkezhetett volna, ha nem találok valami munkát.
Itt felsóhajtott.
- S a szerelme a tanár, vele mi van most?
- Gondolom boldogan él a feleségével, avagy kevésbé boldogabban. Nem szoktam találkozni vele.
- Ez kissé szomorú történet.
- Ilyen az élet, fel kell készülnöd rá, olyan, hogy tiszta szerelem aligha van.
- Azért én reménykedem, hátha.
- Na de, szerintem eléggé elbeszéltük az időt. Szerintem ideje lenne annak, hogy tisztálkodj és lefeküdj.
- Nem vagyok még fáradt, Marie, de a tisztálkodás jól jönne igen.
Megmutatta, hol van a fürdőszoba. Volt benn egy kisebb kád azt teletöltöttük vízzel és elmerültem benne. Érdekes új életnek nézek majd itt elébe. Miután úgy éreztem a kosz lázázott rólam, megtörülköztem és felvettem egy kikészített ruhát. Egy egyszerű fehér alsú ruhát és rá egy krémszínűt. Egész kényelmes volt.
Kiléptem és Marie keresésére indultam. A konyhában találtam rá. Éppen vacsorázott.
- Na így már mindjárt jobban nézel ki.- Mosolyott el rámtekintve.
Viszonyoztam a gesztusát. Félre tette a tálcát és felállt.
- Szerintem megyek és lefekszem, holnap korán indulnom kell tanítani Florine-t.
- Ő az a lány?
- Igen.
- Jó éjszakát akkor!
- Jó éjt Ginevra!
Ezzel felment a lépcsőn a jobb kéz felöli szobába. Én pedig a dolgozó felé vettem az irányt, ahol korábban fogadott. Csomó könyv volt felhalmozva a polcokon. Körbe tekintettem rajtuk. Volt ott mindenfajta tudománnyal kapcsolatos, de regényeket is kiszúrtam a végében. Jane Eyre, láttam a borítón. Elkezdtem olvasni. Mire befejeztem hajnali 2 lett.
Nagyon megtetszett, bár azt hittem eddig, hogy nem vagyok az a nagyon romantikus lélek, de ez valahogy elragadott.
Visszarajtam a helyére és elindultam.a vendégszoba felé, útközben összetalálkoztam Eduárddal.
Éppen a konyha felé tartott.
- Nem tud aludni kisasszony?
- Csak belemerültem az olvasásba.
- Értem, hát akkor jó éjszakát!
- Önnek is! Ezzel beléptem a kicsi, de barátságos halványzöld tapétázott szobába s ráfeküdtem az ágyra. Ahogy voltam szinte rögtön elnyomott az álom.

Egy erdőben sétáltam éppen, amikor a hátam mögött valaki megszólalt.
- Gin? Te vagy az?
Annyira be voltam merülve az erdő szépségének tanulmányozásába, hogy kissé szívrohamot kaptam a hirtelen hangra.
Hátra fordultam, kalapált a szívem közben.
- Kicsoda kérdi?
S ekkor elállt szinte a lélegzetem is.
Richard volt az, kissé megnőtt a haja és borosta is mutatkozott már az arcán, ennek ellenére tudtam valahogy, hogy más nem lehet, csak ő.
- Te, te hogy mikor? Én..
- Ne haragudj, ha rád ijesztettelek - simította meg a hátam.
- Nagyon hiányoztál, Ginny, el sem tudod képezleni mennyire.
- Richard mi van veled? - jöttem zavarba- Te mindig visszafogott és csendes voltál. Nem igazán értem.
- Tudod, kedves Gin, az emberek sokszor álcák mögé bújnak, hogy ne hagyjanak magukon támadási felületet. Sose vetted észre, ahogy rád nézek?
- Miről beszélsz? Egy évig nem is beszéltünk, két éve nem is láttalak. Ha nagyon akartál volna beszélhettünk volna...
- Ez rád is igaz.
- Lehet. De Rich te nem ilyen vagy, biztos, hogy nem. Sose érdekeltek a lányok.
- Te naív lányka, bár talán már nem is vagy az.
- Igen, elmúltam 18, ja.
- Akkor ideje lenne megismerned kicsit a világot nem gondolod?
- Mégis mire gondolsz. Hé Richard?
Ezzel lezárta a köztünk lévő távolságot és átölelt. Az érintése meleg volt és megnyugtató ezért a fejem belefúrtam a vállába. Tudni kell, hogy nem sokkal magasabb nálam. Majd feltekintettem gyönyörű szürkés szemeibe, amik mintha csillogtak volna. Ő pedig megragadta az egyik hajtincsem és játszani kezdett vele, majd újra közelebb húzott és beleszagolt a hajamba.
Én próbaltam eltolni, mert roppant zavarban voltam.
- Ne meneülj előlen Gin, most ne!
És láttam, ahogy közeledik, majd az orra már majdnem súrolta az enyémet. Ajkai is eltaláltak hozzám. Megcsókolt, de csak röviden. A szívem már úgy robogott, mintha futottam volna.
-Tisztára vörös vagy Gin, ejjnye.
Újra közelebb vont és mivel mondani akartam valamit kihasználta a nyitva tartott szám. Ösztönösen lecsukódott a szemem és engedtem a hatásának. Elvesztem az édes érzésben, amint a nyelveink csatáztak. Szóval ilyen egy csók. Hirtelen nagy zörgés támadt.

Felriadtam, lassanként felfogtam, hogy hol vagyok. S a neszezésnek is kiderült az oka a szomszéd szobában leeshetett valami. Végigtapintottam a számon. Valóban csak álom volt. De mióta vannak nekem ilyen álmaim? Egek, ez ugye nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok Richardba, végülis mindig is kedveltem nem? De nem úgy. Ahh. Biztos a könyv tehet róla egyértelműen. A francba. Én fiú vagyok, azaz lány, csak fiús és én nem érezhetek ilyet? Mindig lenéztem az ilyen lányokat, akik epekednek. A francba is!