December 8. - Hétfő:

A hétvége Thomassal kellemesen telt. Örülök, hogy megtaláltuk a közös hangot. Ma a munkahelyen George társaságában csináltam a papír munkát.

- Na, csajszi! Mesélj már! Mi volt Thomassal! - faggatott George - Ha nem jönne neked be, tuti, hogy rá mozdulnék - kacsintott George.

- George! - képedtem el.

- Valld be, hogy tetszik - piszkált tovább a munkatársam.

- Jó, igen, bejön - mondtam, mire Thomas nyit be.

- Ki jön be? - nézett rám virult arccal Tom.

- A kérdés inkább az, hogy mi jön be. George és én éppen egy filmről beszélgettünk - improvizáltam, fel sem nézve a papírok közül. Szerintem eléggé hihető volt.

- Áhh... Értem - mondta Tom, majd leült az íróasztalom előtti székre - Azért jöttem, hogy veled közöljem elsőnek a hírt.

- Milyen hírt? - tettem le a tollat, majd egyenes Thomas szemébe néztem.

- Meg van a 15 fő, ami a cégnek szükséges! - mondta, mire mosoly ült az arcomra.

- Ez remek! Közöld Sher úrral is - adtam ki utasításba.

- Igen is, asszonyom! - tisztelgett Thomas, mire felnevettem. Tom az ajtó felé vette irányt, majd kiment.

- Öcsém, csajszi... - rázta a fejét George - Thomas úgy néz rád.

- Hogy néz rám? - értetlenkedtem, majd neki láttam újra a papír munkának.

- Hát úgy, tudod.

- Hát, nem, nem tudom - forgattam meg a szemem.

- Mint a legjobb barátod, látom, hogy Thomasnak bejössz.

- Ajj, George ne légy gyerekes! Tudod, hogy nem jövök be neki! - mondtam, mire összeráncoltam a szemöldököm.

- Akkor szerinted miért hívott tegnap randira téged? - faggatott tovább George.

- George. Az csak egy sima baráti összejövetel volt - vontam meg a vállam.

- Aha, persze - George néha úgy tud viselkedni, mint egy gyerek. Ami néha idegesítővé válik. Valaki hirtelen kopog.

- Rose. A főnök szeretne az irodájában látni - mondta Thomas bedugva az ajtón a fején.

- Rendben - mondtam, majd a szoknyámat megigazítottam és elindultam Sher úr irodája felé.

- Hivatott, uram? - kérdeztem, miközben becsuktam magam mögött az ajtót.

- Igen, beszélni szerettem volna veled. Meg szerettem volna köszönni, hogy az ötleted révén sikerült elegendő embert szereznünk a cég fenn tartásához. Ezért hónap végi bónusz jár - ez az! Most úgy örülök, mint a kis gyerek a cukorkájának.

- Köszönöm, uram! - mosolyogtam.

- Nem, én köszönöm - bólintottam, majd visszasétáltam az irodámba. Már csak 1 óra van hátra a munkaidőmből. Ha hazaérek biztosan veszek egy forró fürdőt, mert megérdemlem.

December 9. - Kedd:

Holnap szerda. Vagyis holnap fogunk készülni a perre Thomassal, ami csütörtökön fog folytatódni. Még nem is említettem a harmadik védő ügyvédet, Gillian Hamiltont. Ő nem fog velünk készülni, mert kicsit visszahúzódóbb típus. Viszont remekül tudja a szakmáját. Neki szinte nem is kell felkészülni rá. A mai nap kivettem egy szabad napot. Eggyel több napom lesz felkészülni a védencünket megvédeni.

Már 5 könyvet futottam át 2 óra alatt. Valaki csenget. Becsukom a könyvem, majd az ajtóhoz sétálok. Katie állt az ajtóban.

- Te! Te luvnya! Hogy merészeled már az első napon elvenni Tomot tőlem! Te sudri bunkó! - hadonászott végig Katie.

- Figyelj. Én nem tudom miről beszélsz, de ha arra gondolsz, hogy kicsit többet lógunk együtt, az már neked úgy sem számít, hiszen te csaltad meg Thomast. Pedig nem érdemelte volna meg. Szóval szerintem nem én vagyok itt a luvnya - fejeztem be a mondani valómat - Sajnálom, de nem tudok rád több időt szánni. Nem is akarok. További szép napot! - rendeztem le nyugodtan a beszélgetést, majd rázártam az ajtót. Micsoda egy liba...

Délután 4-kor tettem le az utolsó könyvet. Úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát a városban. Felvettem a kabátom, majd elindultam. A park felé vettem az irányt. A parkban mindig volt egy fa, ahova elrohantam, amikor a szüleim veszekedtek. Sokat köszönhetek annak a helynek. Amikor a parkba értem, lefagytam. Hogy miért? Azért, mert a fámat kivágták! Kivágták! A fa helyéhez sétálok. Megérintem a megmaradt törzset, majd leültem rá. Már semmi sem ugyanaz, mint régen...