December 31. - Kedd:

10 órakor keltünk fel, ugyanis nem kell munkába mennünk. Egy apró csókot adtam Thomas homlokára.

- Jó reggelt! Ideje felkelni.

- Hmh... Muszáj? - nyitotta ki a szemét Tom.

- Igen. És most kezdődjön a nap - pattantam ki az ágyból.

Átöltöztem, majd kimentem a konyhába reggelit csinálni. Miközben csináltam a palacsintát, csörgött a telefonom. Megnéztem, hogy ki az, és Anya nevét láttam meg a telefonom kijelzőjén villogni.

- Szia, Anya! - köszöntem.

- Szia, Rose! Arra gondoltam, hogy eljöhetnél ma hozzám előre megünnepelni a szilvesztert.

- Vihetek kísérőt is? - kérdeztem mosolyogva a semmibe bámulva. Most úgy érzem magam, mint egy tinédzser lány. De most nem tehetek ez ellen semmit, mert ez a fázis kimaradt a pubertás koromból...

- Persze! Délután 4 óra megfelel? - kérdezte Anya.

- Megfelel. Ott leszünk 4 órára. Szia! - azzal letettem - Basszus a palacsinta! - gyorsan a tűzhelyhez siettem, majd leraktam a tányérra az odaégett palacsintát.

- Mi ez az égett szag? - lépett ki Tom a szobából.

- A palacsinta - nevettem fel kínomban.

- A lényeg, hogy a többit csináld meg jól - karolta át a derekamat, majd nyomott egy puszit a hajamba.

- Megpróbálom - azzal újra neki láttam a palacsinta sütésének.

Mikor készen lettem vele, letettem az asztalra, majd nyugodtan elfogyasztottuk.

- Elpakolnál, amíg én kimegyek megnézem a postaládát? - kérdeztem miután befejeztük a reggelit.

- Persze - mosolygott rám Thomas, majd felálltam és kimentem.

Elég hideg volt egy szál kötött pulcsiban. Mondjuk mit is gondoltam -10 fokban. Vacogva megnéztem a postaláda tartalmát. Az üres postaláda helyett, két levél fogadott. Kivettem gyorsan a két papírdarabot, majd besiettem a házba.

- Na? Jött valami? - kérdezte Tom, miközben az asztali díszt helyezte az asztal közepére.

- Igen. Két levél - dobtam le őket az asztalra.

- Ez kérlek szépen - nézte meg a leveleket Thomas - Ezek... Állás felajánlások.

- Micsoda? - kaptam ki a kezéből, majd kibontottam a levelet.

,,Kedves Rose David,
sajnálattal halljuk a munkahelyéről való távozását. Szeretnénk Önt kárpótolni egy állással a Washington Lawyer Institue cégnél. Maga egy igen remek munkaerő, ezért szeretnénk, ha a mi cégünknél dolgozna. Kérem jelezzen felénk az alábbi elérhetőségeinken.

Üdvözlettel: John Pallock

Hitetlenkedve raktam le a papírt az asztalra. Egyszerűen nem tudtam felfogni, ami éppen történt. Állás felajánlás... a híres Washington Lawyer Institute-tól?! Maga a csoda. Ránéztem Thomasra, aki pont ugyanolyan meglepettséggel nézett rám, mint én ő rá.

- Lesz egy új állásunk! - mondta ki először hangosan Tom, mire a nyakába ugrottam.

- Ez az év nem is lehetne jobb - mosolyogtam, majd a leveléhez nyúltam. - Szerintem írnunk kéne nekik egy e-mailt. Ne várassuk meg őket.

- Szerintem is - helyeselt a barátom, majd elővettük a laptopunkat, és gyorsan, de pontosan írtunk egy választ.

- És... Küldés - nyomtam rá a nyíl gombra. Önelégülten lecsuktam a laptopom, majd Tomra néztem. - Tegnap este gondolkodtam, hogy talán el kellene mennünk a nyaralómhoz ott ünnepelni a szilvesztert. Mit szólsz?

- Nekem bárhol jó, ahol Te is ott vagy - állt fel a székéről, majd nyomott egy csókot a homlokomra. Egy pillanatra behunytam a szemem, majd újra kinyitottam. Istenem, ezzel a férfivel megütöttem a főnyereményt.

- Akkor én elkezdek pakolni - mondtam, majd elindultam a szobánk felé.

- Bepakolsz nekem is? - kérdezte Tom, mire csak félmosolyra húztam a szám.

- Nem - ejtettem ki a számon a szót artikulálva, majd már csak arra lettem figyelmes, hogy elkezd felém futni.

Amilyen gyorsan csak tudtam besiettem a szobába. Neki dőltem az ajtónak, majd minden erőmmel azon voltam, hogy Thomas ne tudja betolni azt. De hiába minden erőfeszítésem, Tom sikeresen benyomta az ajtót, mire én azonnal az ágyra dőltem, megadva magam. Az említett személy kajánul rám mosolygott, majd lassan az ágyra térdepelt, és felém támaszkodott.

- Olyan gyönyörű vagy... - simította el az egyik hajszálamat a fülem mögé.

Mélyen egymás szemébe néztünk, majd nem bírtam megállni, meg fogtam Tom nyakát és magamhoz húztam. Adtam egy lágy csókot az ajkára, még egyet a homlokára, aztán a nyakára, majd visszatértem a szájához. Most viszont már hevesebben faltuk egymást. Egyszerűen nem tudom abba hagyni. Olyasmi ez mint egy függőség. Valaki drog függő, alkohol függő, vagy esetleg dohány függő. De én... én Thomas függő vagyok... Már éppen kezdtünk volna levetkőzni, amikor valaki csenget. Tom elvált tőlem.

- Hogy mindig megzavar valaki... - dörmögte, majd lemászott az ágyról, és dünnyögve kiment a nappaliba.

Őszintén én is sajnáltam, hogy megint megzavartak. Még egyszer meghallom a csengő hangját, mire lepattanok az ágyról, és az ajtó felé sietek.

- Na végre, Rose! Mi tartott ennyi ideig? - lépett be a házba George.

- Mindig rosszkor időzítesz... - biccentettem Thomas irányába.

- Oh... - nézett rám a legjobb barátom. - Semmi gond, ez már így marad.

- Ez kész... - nevettem fel, majd leültünk az étkező asztalhoz beszélgetni.

Már délután háromnegyed 4 van és éppen most indulunk Anyához.

- Tom! - kiabáltam be a házba - Minden bőrönd meg van?

- Ne kiabálj itt vagyok - termett hirtelen előttem Thomas, majd nyomott egy puszit a számra.

- Akkor bezárom a házat és mehetünk - azzal becsuktam a házat, majd beszálltunk a kocsiba.

Amikor megérkeztünk Anyához bemutattam Tomot.

- Igazán helyes fiú. Jó fogás - jegyezte meg Anya, amikor az előszobában ketten maradtunk.

- Tudom - mosolyodtam el halványan.

A délután többi része, egészen jól telt. Anya főzött finom vacsorát, majd utána bontottunk egy pezsgőt. Anyának nagyon szimpatikus volt Thomas, aminek nagyon örültem. 6 órakor viszont már elköszöntünk, majd elindultunk a nyaralóm felé.

- Nagyon aranyos Anyukád van - szólalt meg a mellettem ülő férfi az anyós ülésen.

- Neki is szimpatikus voltál - mondtam, mire Tom elmosolyodott.

A másfél órás út hamar eltelt a barátom társaságában. Nevettünk, karácsonyi zenéket hallgattunk, nem foglalkozva azzal a ténnyel hogy már elmúlt. Először éreztem úgy, hogy kötődök valakihez. Akinek szintén fontos vagyok. Csodálatos érzés.

- Na, megérkeztünk - szálltam ki a kocsiból.

- Hozom a bőröndöket - indult el a kocsi csomagtartója felé. Eközben kinyitottam a faházat.

Beléptem az ajtón, majd a hatalmas ablakhoz sétáltam, és kinéztem az ablakon. Pár perc múlva valaki hátulról átkarol.

- Szerintem is gyönyörű. Csak úgy, mint Te - nyomott egy puszit a hajamba. Rátettem a kezem Tom kezére, amitől a hideg végtagom azonnal felmelegedett.

Éjfélig szinte nem csináltunk semmi megerőltetőt. Tettünk egy sétát az erdőben, majd amikor visszaértünk, készítettem forró csokit és leültünk filmet nézni. Rengeteg filmet néztünk meg, míg végül az óra nem ütött 23:55-öt. Felálltunk a kanapéról, majd megtöltöttük a már kikészített poharakat pezsgővel, és az ablak elé sétáltunk.

- Szeretnék mondani tósztot - megköszörültem a torkom, majd neki kezdtem - Thomas, Te voltál az az ember, aki fényességet hozott az életembe. Nem tudom eléggé megköszönni azt, hogy megmutattad nekem, hogy milyen szeretni. Hogy milyen szerelmesnek lenni... - itt nyeltem egyet - Életemben nem bíztam meg ennyire senkiben, mint most benned. Ha Te nem lennél, talán sosem találtam volna meg Önmagam. Szóval emelem a poharam... Rád.

- Rose, nem találkoztam még hozzád hasonló nővel. Imádom, ahogy a szemed megcsillan, ha egy újabb ötlet jut eszedbe, amit véghez is viszel. Elég egy pillantásod, hogy le vegyél a lábamról. Elég egy mosolyod, hogy jobb legyen az egész napom. Elég egy érintésed, hogy megnyugodjak. Elég, ha azt mondod, hogy szeretlek... Én sem tudom megköszönni Neked azt a törődést, szeretetet, amit egy nőtől sem kaptam még eddig. Szóval emelem én is a poharamat... Rád.

- Boldog új évet! - mondtam, mire közelebb hajolt Tom, és megcsókolt.

- Boldog új évet Neked is! - váltunk el egymástól, majd pontosan éjfélkor bele kortyolva a pezsgőnkbe néztük tovább a havas tájat...