December 30. - Hétfő:

A hétvége Thomassal egyszerűen fantasztikusan telt el, miután elmondta, hogy milyen kapcsolat fűzi őt Samanthához. Végig filmeket néztünk és forró csokit ittunk. Ma viszont vissza kell térjünk a megszokott kerékvágásba.

Miután mindketten készen álltunk, hogy elinduljunk, kimentünk a garázshoz, majd elindultunk a munkába.

Ahogy leparkoltunk a cég előtt, adtam egy szenvedélyes csókot Thomasnak, úgy, hogy igyekeztem diszkrét maradni, majd elindultunk a bejárat felé. Tom kinyitotta előttem az ajtót, amit egy mosollyal köszöntem meg. Amint beléptünk a cég épületébe, azonnal átváltottunk távolságtartóba. Én elindultam a saját irodám felé, Tom úgyszintén.

Beléptem az irodámba, majd becsuktam az ajtót. Neki dőltem az említett tárgynak, majd sóhajtottam egyet. Miért kell tiltani a szabályoknak az együttlétet? Úgy vágyom a puha ajkaira, a szoros és meleg ölelésére. De itt, csak egy mély szemkontaktust engedhetünk meg magunkat. Nyilván a munkahelyen nem csinálnánk olyan dolgokat, de egy puszi csak megengedett lehetne... Elindultam az asztalom felé, majd neki láttam a munkámnak.

Pár óra elteltével végeztem is. A peren, amin Thomassal együtt dolgozunk, felfüggesztették az ünnepek idejére, majd csak január második hetében folytatódik. Legalább kicsit fellélegezhetek. A perrel kapcsolatos papírokat át kell adnom Tomnak. Felálltam, majd elindultam az említett iroda felé.

Kopogni készültem volna, amikor meghallottam Samantha hangját.

- Rettentően borzalmasan tudjátok titkolni a kapcsolatotokat Rosesal.

- Nem tudom miről beszélsz - védekezett Tom. Atya Isten, lebuktunk.

- Oh, dehogynem. Pontosan tudod mitől beszélek - hallom ahogy a cipője kopog a fa padlón. Gondolom közelít Tomhoz.

- És hogy megtartsam a titkotokat, tenned kell valamit... - rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Be kell mennem.

- Szervusz Thomas! Samantha - bicentettem - Meghoztam a perünkkel kapcsolatos papírokat és jelentéseket - raktam le az asztalra a papír tömeget.

- Rendben, köszönöm - nézett rám Tom hidegen, majd megfordultam és távoztam.

Remélem ezután nem folytatják a félbehagyott beszélgetést. Borzalmasan mart belülről az az érzés, ahogy viselkednünk kell. Tudom, hogy a szabály miatt van, de akkor is... fáj. Éppen nyitok be a saját irodámba, amikor hallom egy másik ajtó csapódását. Óvatosan odapillantok, reménykedve, hogy Samantha távozott. Amikor megláttam Samantha alakját, megkönnyebbültem. Akkor sikeres volt a közbe avatkozásom. Beléptem az irodámba, majd helyet foglaltam az íróasztalomnál, hogy folytathassam a munkám. Ekkor viszont kopogott valaki. George nem lehet, mert ő sosem kopog, szóval valaki más lesz.

- Tessék - mondtam, majd Samantha lépett be az ajtón. Na erre nem számítottam...

- Szia, Rose! - köszönt, majd két kézzel rátámaszkodott az asztalomra.

- Szervusz - köszöntem vissza távolságtartóan.

- Pontosan tudom, hogy mi van közted és Thomas között.

- Nem tudom miről beszélsz - mondtam mélyen a szemébe nézve, mint aki tényleg nem tud semmiről. Pedig pontosan tudtam, hogy miről is van szó, és ez mart belülről...

- Ne játszd nekem itt az ártatlant - forgatta meg a szemeit. - Szólni fogok Sher úrnak, aki biztosan nem fog örülni. Ezt csak úgy kerülhetitek el, ha... szakítottok - vigyorodott el Samantha.

- Samantha, nem vagyunk már tinédzserek, hogy megzsarolj - álltam fel a székemről. - Először is, nem fogok szakítani Thomassal. Ő volt az, aki számomra széppé tette ezt a maradék évet. Ő volt az, aki megmutatta, milyen is szeretni valójában. Szóval ha elakarod árulni Sher úrnak, csak tessék. Thomas megéri, hogy feladjam a karrieremet. Másodszor, ha ki is rúgnának, számos másik cég szívesen fogadna. Szóval szerintem nincs miről beszélgetnünk. Távozhatsz - ültem le, miután befejeztem a monológom.

Samantha a száját nyitotta volna valami frappáns megjegyzést nekem vágva, de egyetlen egy hang sem jött ki a száján. Ehelyett puffogva elhagyta az irodámat.

Sóhajtva lecsúsztam a széken. Szólnom kell Thomasnak. Elővettem a telefonom, majd dobtam Tomnak egy üzenetet.

Gyere át légy szíves az irodámba. Beszélünk kell...

Azonnal jött is a válasz.

Azonnal ott vagyok.

Pár másodperc múlva kopog Thomas, majd belép az ajtón.

- Mondd, mi a baj? - ült le aggódó arckifejezéssel az előttem lévő székre a barátom.

- Samantha járt nálam is... - azzal elkezdtem mesélni, hogy mi minden történt. A történetem végén sóhajtottam egyet, mire Tom felállt, majd odajött hozzám.

- Rose... - fogta meg az államat, majd felemelte - Jobb barátnőt nem is kívánhatnék... - azzal amilyen lágyan csak tudott egy csókot lehelt a számra.

Egymás szemébe néztünk, majd nem bírtuk megállni, hogy ne csókoljuk meg a másikat. Heves csókolózásba kezdtünk. Megfogtam a tarkójánál, ő pedig a derekamnál. Elkezdett felfelé húzni a székről, megemelt egy apró mozdulattal, majd az asztalon ülve találtam magam. Közben végig nem váltunk el egymástól. A combomat kezdte el simogatni a puha kezével, míg a másik kezével a hátam mögött az asztalról lökött le mindent, hogy hátra tudjunk dőlni. Ekkor hirtelen valaki kopog. Gyorsan elváltunk egymástól, majd kiszóltam.

- Egy pillanat! - gyorsan felkapkodtam a ledobált cuccokat a földről, majd a tükörhöz léptem és gyorsan megigazítottam a hajam.

Ránéztem Thomasra, majd kinyitottam az ajtót.

- Rendben, akkor majd a papírt írd alá - mondtam, mintha mi sem történt volna.

- Előttem nem kell megjátszaniuk magukat. Tudok mindenről... - mondta Sher úr.

Egyszerre gyökerezett le a lábunk Thomassal. Ilyen gyorsan végezte el a piszkos munkát Samantha...?

- Várom Önöket az irodámba - fordult meg a főnökünk, majd megtorpant, és visszafordult - És Mr. Phill... törölje le a rúzs foltot az arcáról - azzal végre elindult az irodája felé.

- Ezt elcsesztük... - hajtottam a fejem Tom mellkasának, aki az állát dörzsölgette.

- El bizony... - simította meg a hajam.

- Menjünk - sóhajtottam, majd elindultunk Sher úr irodája felé.

Egymásra néztünk, majd bekopogtam.

- Gyertek - hallottuk meg Sher úr hangját. Félve benyitottunk, majd leültünk egy-egy székre - Nos... Samantha az imént tett egy bejelentést a maguk privát kapcsolatáról. Köztudott, hogy nem megengedett a cégnél dolgozók között a több, érzékenyebb érzéssel táplált kapcsolat. Maguk is pontosan tudták. Nem vagyok kiváncsi a magyarázatukra. Maguk a legjobb munkaerőim, viszont sajnos nem tolerálom a szabályok áthágását. Szóval arra a döntésre jutottam, hogy el kell tanácsoljam Önöket a cégtől - Thomassal lesokkolva ültünk Sher úr előtt. Meg se tudtunk szólalni...

- Megértjük az álláspontját, Sher úr. Sajnáljuk, hogy csalódást kellett okoznunk Önnek. Köszönjük, hogy eddig a Maga cégénél dolgozhattunk, igazi megtiszteltetés volt. A legjobbakat kívánjuk - zártam le diplomatikusan a beszélgetést, majd távoztunk.

- Hát... Legalább szilveszterkor nem kell jönni dolgozni - mosolygott rám Tom.

- Hogy tudsz még ilyenkor is pozitív lenni? - nevettem el magam.

- Csak úgy kell látni a dolgokat, és máris minden jobbnak tűnik - nyomott egy csókot a homlokomra.

Mennyire igaza van...