December 25. - Szerda:

Kinyitottam a szemem, majd észre veszem, hogy az ágyban fekszek. Lassan felültem, majd hátra néztem a mögöttem szuszogó férfira. Tehát akkor tegnap behozott ide. Ilyen jó pasit kívánni se mernék. Felálltam, majd úgy döntöttem, hogy meglepem Thomast egy kis reggelivel. Elbicegtem a gardróbhoz, majd felöltöztem, aztán neki láttam a palacsintának.

Fél óra múlva készen lettem mindennel, aztán benyitottam a szobába.

- Thomas! Ébresztő - tettem le a tálcát az ágyra.

- Mhm... - ébredezett Tom, majd végül kinyitotta a szemét.

- Jó reggelt! Hoztam egy kis reggelit - mosolyogtam, majd a tálcára néztem.

- Köszönöm! - nyomott egy puszit a homlokomra, azzal elkezdett enni - Bokád hogy van?

- Jobban. Valamennyivel... - sziszegtem.

- Akkor ma, csak ülni, és tévézni fogunk - nézett rám Tom, amire elmosolyodtam.

December 26. - Csütörtök:

A bőröndök már az ajtó mellett sorakoztak. Ma reggel indulunk haza.

- Minden készen áll? - kérdezte Tom mellettem állva.

- Igen. Indulhatunk - néztem fel két gyönyörű szemébe.

Elindultunk hazafelé. Miután megérkeztünk, Thomas átjött hozzám. Leültünk a kanapéra, majd bekapcsoltunk egy filmet.

- Ez a csávó egy idióta - nyögte be Thomas a film közepén.

- Köszönöm a tartalmas információt - nevettem fel, majd a szempárunk találkozott.

Lassan közeledni kezd hozzám, majd a szánk eggyé lett. Mit sem foglalkozva a filmmel, ledőltünk a kanapéra, majd úgy folytattuk tovább. Édes ajkai többször érintették az enyémeket, amitől melegség járta át a testemet. Az egyik kezemmel a nyakába kapaszkodtam, a másikkal meg a hajába túrtam. Selymes hajának érintésétől megborzongtam. Elváltunk egymástól, majd egymás szemébe néztünk. Én többet akarok. Nem állhatunk meg ennyinél. A vágytól forró ajkaimat az övéhez tapasztottam. Hevesen csókolni kezdtem. Apró mozdulatokkal kezdtem el az ingje gombjait piszkálni, azzal a céllal, hogy lekerüljön róla a ruha darab. Ekkor hirtelen valaki beront a lakásba, amitől mi azonnal elszakadtunk egymástól.

- Csajszikám! Ezt nem hiszem el! Képzeld mi tört... - George kikerekedett szemmel nézett rám, és Thomasra. Tom haja tiszta borzos volt, amiért kicsit elszégyelltem magam... Kellemetlenül néztem rá Georgera, aki vakargatta a tarkóját.

- Sajnálom... É-én legközelebb kopogok - mutatott az ajtóra.

- Kéne... - gombolta be az ingét Tom.

- George, visszatudnál jönni később? - kérdeztem, majd Thomasra pillantottam.

- Nem, nem kell, hogy elmenjen. Megyek én. A szüleimhez úgy is be kell néznem - mosolygott rám a férfi.

- Biztos, hogy nem maradsz? - kérdeztem csalódottan.

- Biztos. Majd jövök - azzal nyomott egy puszit a homlokomra, és távozott.

- Csajszi, én nagyon sajnálom... - huppant le mellém George.

- Semmi gond... - sóhajtottam. - Mondd, mit szeretnél?

- Hát, ugye meséltem neked Robertet - mosolygott, majd mesélte tovább. - A randink nagyon jól sikerült, így most ő tette meg a következő lépést. Elhívott vacsorára.

- Ez remek George - mondtam kissé sem lelkesen.

- Nem is örülsz? - kérdezte felszegett állal a legjobb barátom.

- Jaj, dehogy nem örülök. Csak tudod, kicsit vissza kell rázódnom a városi pörgéshez - mosolyogtam. - Ha elhívott egy vacsorára, akkor az már előre haladás. Mikorra vagy hivatalos?

- Mára - közölte George.

- Remek. Élvezd jól magad. És ne szúrd el, úgy ahogy szoktad! Mert Robert egy normális férfi - mondtam a szemébe nézve.

- Ígérem, nem fogom - ígérte meg George. Még egy kis ideig beszélgettünk, majd végül újra egyedül lettem a házamban.

Úgy döntöttem, hogy teszek egy sétát. Kiléptem a házból, majd megpillantom Thomast Katievel.

- Mégis mit képzelsz Thomas?! Azzal a kis kurvával szűröd össze a levet?!

- Ő nem egy kurva! Hanem a barátnőm, és igenis komoly a kapcsolatunk! - emelte fel a hangját Tom.

- Nézd meg... Elő bújt az emlegetett szamár is... - jegyezte meg gúnyosan Katie.

Na itt volt elegem ebből a nőből. Nem érdekel, hogy karácsony vagy. Fogtam magam, majd magabiztosan át sétáltam a szemben lévő házhoz.

- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.

- Mit akarsz? - tette keresztbe a kezét az az álnok nő.

- Szeretném elmondani Önnek, hogy attól még, hogy nem vagyok jelen, tisztelnie kellene. Hogy miért? Azért, mert én nem hazudok, és nem csalom meg a páromat. Mert bennem van annyi emberség, hogy nem csinálok ilyet. Egy intelligens, felnőtt ember nem beszél így, ahogy Ön teszi. A kifejezés módunk határoz meg minket, hogy milyenek is vagyunk valójában. A kapcsolatom Thomassal igenis komoly, mert bizalmon alapszik. És ha engem egy prostituáltnak titulál, tegye ezt, de akkor a szemembe is mondja meg. Ha már itt tartunk, akkor szeretném, ha elkerülnénk innentől kezdve a találkozgatásokat, és a beszédbe elegyedést. Remélem érthető voltam. Kellemes karácsonyt! - azzal megfogtam Thomas kezét, majd magammal húztam.

- Te kis ...! Ezt még megbánod! De még mennyire! - ordított utánunk Katie.

Mindvégig, ahogy mondtam a kis monológomat, mosolyogtam. Érett nő módjára kezeltem a dolgokat. Ahogy beértünk a házamba, Tom megszólalt.

- Rose, ezt nevezem. El sem tudom hinni, hogy ezt mindvégig mosolyogva mondtad - hitetlenkedett.

- Az a gond, hogy én sem - nevettem fel.

- Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - kérdezte a derekamat átkarolva.

- Hm... Mondtad, de nem elégszer - mosolyogtam huncutul, majd folytattuk ott, ahol délután abbahagytuk...