December 20. - Péntek:

Lassan közeledik a karácsony... Vajon miért nem vagyok feldobva? Szépen, komótosan kiszálltam az ágyból, majd felöltöztem.

Éppen a bejárati ajtót zárom be, amikor Katie lép elém. Már megint mit akar?

- Thomas azt mondta, ezt adjam neked oda. Valami tárgyalással kapcsolatos - megforgattam a szemem, majd elvettem.

- És ő? Miért nem tudta személyesen ideadni? - tettem fel a kérdést, amit inkább magamnak szántam. Katie csak hátat fordított, majd visszament a házba. Remek... És még ő haragszik meg rám? Na, jó... Ideje indulnom.

A cég épülete már csak pár lépéssel van messzebb. Hirtelen leparkol egy fekete kocsi nem olyan távol. Nem látom a rendszámát teljesen egy oszlop miatt. Olyan ismerős... Mindegy is. Már a fekete kocsinál tartottam, amikor hirtelen valaki kicsapja az ajtót, ezzel kiverve a kezemben lévő mappát, amiből a tárgyalásokkal kapcsolatos dolgok kirepültek. Thomas borítékával együtt.

- Basszus! - guggoltam le a földre, ahonnan elkezdtem felszedni a papírokat.

- Nagyon sajnálom, ne haragudj... - mondta az illető. Valahonnan nagyon ismerős a hangja... Thomas!

- Thomas! - kiáltottam fel, mire a mellettem lévő férfi furcsán nézett rám.

- Igen? - kérdezte értetlenül.

- Öhm... Semmi, csak meglepett, hogy te vagy ilyen figyelmetlen... - szedtem föl az utolsó darabot, majd elindultam be, az épületbe.

2 órával később George lépett be az irodámba.

- Csajsziii - nyújtotta el az 'i' betűt George - A főnök üzeni, hogy fél óra múlva vár mindenkit az irodájába, aki jelentkezett a bulira, mert húzni fogunk - azzal kiment.

Hát, oké. Addig megtudom csinálni a maradék munkám.

Már eltelt a fél óra. Mennem kell a főnihez. Felálltam, megigazítottam a szoknyámat, majd elindultam az irodába. A folyosóról szállingóztak be az emberek a főnökhöz. Én is beálltam a sorba, majd utolsóként becsuktam az ajtót. Titkon reméltem, hogy Thomas is itt lesz. De sehol sem találtam...

- Na, akkor - kezdte el Sher úr - felírtam az összes nevet, aki jelentkezett a bulira. Szóval húzzatok - mindenki az asztalhoz sétált, majd elvett egy cédulát az asztalról. Hirtelen Thomas ront be. A szívemről egy hatalmas kő esett le. Sóhajtottam egyet megnyugvás képpen. Rám esett a sor, hogy húzzak egy cetlit. Már csak 3 papír maradt. Kihúztam a bal oldali papírt, majd elraktam a zsebembe. Majd az irodámban megnézem.

Én voltam az első, aki elhagyta Sher úr irodáját. Elővettem a kis cetlit, amit húztam. Akinek ajándékot kell adnom, az nem más mint Thomas Phill...  A kezemben lévő papírt egyenesen a kukába céloztam. Nem hiszem el! Hirtelen valaki kopog az ajtómon.

- Gyere! -kiáltottam az ajtó előtt várakozó személynek.

- Szia, Rose - köszönt Tom.

- Áhh... Thomas. Mondd mit szeretnél? - kérdeztem meg közömbösen, miközben helyet foglaltam a székemben.

- Tegnap megnézted a boríték tartalmát? - tért egyenesen a lényegre a férfi.

- Igen... - vallottam be.

- De miért, Rose? Miért!? - csapott rá az asztalomra, majd kezével támasztotta tovább magát.

- Vajon miért!? Pár napja még együtt filmeztünk, és aztán bumm, Katie megjelenik, és már úgy viselkedsz velem, mintha nem is ismernél! Szerinted ez rendjén van? Szerintem totálisan nem! És szerintem jogom volt tudni, hogy mi van abban a borítékban! - fakadtam ki. Tom egész végig rendületlen arccal figyelte a történéseket, majd újra megszólalt.

- Nincs semmihez jogod ami hozzám kapcsolódik! Nem érted meg, hogy én vagyok Katie gyerekének az apja! Minden áldott nap idegesítettél a hülye feltételezéseiddel, hogy nem lehetek én az apja a babának! Ráadásul belenézel egy olyan levélbe, ami nem is rád tartozik! Elég volt, betelt a pohár! - levette a kezét az asztalról, majd kiviharzott az irodámból. Saját magam is meglepődtem, de nem sírtam... Fapofával bámultam az ajtóra, amin nem rég Thomas távozott. 

,,- Én ezt nem bírom már! Menj el! MENJ EL! - ordit Anya, Apára.

- Selestina! Beszéljük meg! Kérlek! - könyörgött Apám, de Anyámat már nem hatotta meg semmi...

- Menj. El. - Apa fogta a holmiját, majd kilépett az ajtón."

Apa többet nem jött be azon az ajtón, azóta az este óta... A Thomassal való veszekedésünk, ezt az emléket juttatta az eszembe. Bár ne juttatta volna...

Vége van a munkaidőmnek. Felvettem a kabátom, majd elindultam haza. Tom 1 órával ezelőtt hagyta el a céget. Ő biztos már otthon van. Éppen a sarkon fordultam be, amikor meglátom Thomast a járdán ülni, mellette egy kisebb bőrönddel. 

Odasétáltam hozzá, majd megkérdeztem tőle:

- Hát, te? - csak dörmögött valamit az orra alatt. Még fel sem nézett rám.

- Thomas... Mondj vala.... -ekkor félbe szakított.

- Kirakott a házból Katie! Jó?! - förmedt rám idegesen Tom. Tessék? Katie kirakta Thomast a saját házából!? Micsoda pofátlanság!

- Jól vagy? - ültem le mellé a hideg kőre.

- Hogy lennék már jól? - ordított újra rám.

- Bocs... - azzal felálltam, majd megálltam Tom előtt - Ha szeretnél, lakhatsz addig velem...

- Nem. Szorulok. A. Segítségedre! - üvöltött még mindig rám.

- Hát jó... - azzal elindultam a házamhoz, majd bementem. Pedig csak segíteni akartam...  

Már lefürödtem, és éppen most csinálok egy kis vacsorát. Ideje lenne már ennem, mert már 9 óra is elmúlt. Hirtelen valaki kopog. Az ajtóhoz sietek, majd kinyitom.

- Rose... Sajnálom... - mondta reszketve Tom, ájulás közepette. Megfogom a jéghideg karját, majd behúzom a lakásomba. 

- Thomas, jól vagy? - ültettem le a kanapéra.

- Nem igazán... Már vagy 4 órája ülök kint a járdán - gyorsan elrohantam egy takaróért.

- Figyelj, Tom. Vedd le a kabátod és öltözz át pizsamába. Van erőd lefürödni? - kérdeztem, mire nemlegesen megrázta a fejét.

- Akkor, addig helyezd kényelembe magad, nyugodtan kapcsold be a tévét, és én addig főzök neked vacsorát és egy kis teát.

Gyorsan neki álltam megcsinálni a vacsoránkat, közben meg a teát. Amíg mindkettő főtt, megágyaztam Thomasnak. 

Fél óra múlva kész volt a tojás rántotta és a tea. Öntöttem egy pohárba nekem és Tomnak egy kis teát, majd mindegyikünknek szedtem ételt egy tányérra. Miután megettünk és megittunk mindent, elmosogattam. 

- Jó éjt, Thomas! - köszöntem el.

- Köszönöm! - mondta Tom, majd  elhelyezkedett és elaludt.

Elindultam én is a szobámba. Megágyaztam magamnak, majd én is lefeküdtem aludni. Rám fér...