Játékbemutató, mert most se tudom, hogy mitörtént!

Fgyelmeztetés: Just Monika!

Ja, gondolom ebből már mindenki rájött, hogy mivel "játszottam". Igen, a Doki Doki Literature Club-al.

Viszont nem akárhogy. Hanem Skype-on keresztül. Úgy olyan szép 10 óra alatt egy kedves barátommal végigjátszottuk a játékot és hol szarrá röhögtük magunkat, hol fordítottuk a szöveget vagy épp hangosan olvastuk angolul (borzasztó kiejtéssel), hol pedig értetlenül pislogtunk, hogy hogy lehet valaki ennyire beteg. A legjobb beszólásom talán az volt, amikor este tizenegykor már megbomlott aggyal a sok cukiságtól épp Yurival iszogattuk egymás vérét. Jó, nem is. Az csak ez után jött. Na szóval tudni kell, hogy éppaz elöbb hallgattuk végig Sayori depressziós röhögőgörcsét, amit olyan szinten a földig szekáltunk, hogy vihogáson kívűl csak nyűszítésre voltunk képesek. Ez után ugye Yuri átjön (már ha persze őt választottad) és a "szobámban" néz körbe. Majd egyszer csak be akar nyulni egy szekrénybe, de bájos és szörnyen okos főszereplőnk megállította. Én pedig még mindig jót röhögve Sayonara depis monológján benyögtem a következőt teljes hangerővel:

- Ne nézz be oda, ott tartom a pornóimat!

Ezzel csak egy baj volt. Az ő gépén játszottunk, ezért én nem láttam őt, csak azt, ami a képernyőn ment. Viszont mögötte meg ott állt a húga, aki az egészet végighallgatta. Hupszi... Most már nyugodtan megvádolhattok, hogy megrontom az ifjúságot. De ez még mindig jobb, mint ha az anyja állt volna mögötte.

Na mindegy, mi a tanulság? Az, hogy ez a játék valami űber morbid nyáltenger, ami kicsinája a rekeszizmodat.

...

Na mentem vissza játszani!

#justmonikajustmonikajustmonikajustmonikajustmoika