Avagy az összeesküvés napja...

Igazából ez is egy átlagos napnak indult. Tesire épphogy, de beértem, infóból meghallgattuk a tanár tizenkét jingle bell feldolgozásból álló karácsonyi dalválogatását, továbbá továbbra is programoztunk - mondjuk olyan dolgokat tanulunk, amiket akár magamtól is megtanulhatnék... na mindegy, majd a szünetben utána nézek. Aztán német óra jött, ahol megnéztük a Fák jú tanár úr!-at németül. Szörnyen vicces volt, mert a hang egyre hamarabb volt, mint maga a kép, ezért a csoport fele poénkodva találgatta, hogy éppen mi fog történni. Törin beszélgettünk és hamarabb abba hagytuk az órát, médiára meg nem mentem be. Jó, jó, ez így nem teljesen pontos. Igazából médiából a szünetben forgatni kell majd egy filmet és ezért most nem tanulunk semmit se. És ebben a tudatban egy osztálytársammal fogtuk magunkat és "elmegyünk forgatni!" címszóval kisétáltuk a hátsó bejáraton. Végül is a tanár elengedett, szóval... 

Most kicsit tekerjünk bele és beszéljünk az estémről (öcsém, ez de nagyképűen hangzott...)

Ugye már említettem, hogy énekből beadandót kell csinálnom, ugye? Na szóval annak a határideje 21-e. Ma meg huszadika van. És én rendben neki is álltam, becs szó. Csak éppen a toll, amivel írtam nem akart nekem segíteni. Képzeld el, hogy írsz és próbálod lejegyezni a fejedben kavargó zavaros dolgokat. Na és akkor a toll úgy dönt, hogy nem akar többé fogni. Te meg ott ülsz, rázogatod és körbe nézel, hogy szerezz egy másikat. Na de én persze, hogy a lakásban található egyetlen fekete tollal kezdtem el lefirkantani a gondolataimat. Szóval így lett az, hogy másnap a suliban írtam meg... Hé, de legalább kész lett nagyjából!

#enekbeadando

És csak mert kell ide tartalom is, újra a La follia!