Az edzést abba hagytuk.Talán sejted hogy miért de ha nem elárulom!Észre vettem hogy ha Yuri izgul akkor nem teljesít jól ezért inkább elhoztam hogy mutassa be a várost ha már Japánban ragadtam.A fiú minden boltot,parkot és közös helyeket megmutatott,nem panaszkodhatok!Az utolsó megállónk egy kilátó volt.A kilátás pompás volt!Ahogy lenéztem a kis városra úgy éreztem hogy megint a csúcson vagyok és senki se bír lelökni onnan.Yuri tépett ki gondolataimból.

-Te és Victor milyen kapcsolatot ápoltatok?-kérdezte hirtelen.

-Edző és diák...-az emlékek megrohamoztak.

10 éve:

"A versenyen 1. helyezést értem el,láttam ahogy a férfi büszkén mosolyog rám.A verseny után Victor beszélni akart velem,biztos agyon fog dicsérni!Viszont ahogy beléptem az öltözőbe az orosz nem mosolygott,komoran nézett maga elé.Mikor megpillantott felállt és elém lépett.

-Nézd Victor!-vettem le a nyakamban lógó érmét-Nyertem ahogy mondtad és nem is estem el!

-Noel...-hangja boldogtalanul csengett-El kell mennem.

-Oh,mennyi időre?

-Örökre.Már nem látok benned semmi értéket,nem birok már rajtad kovácsolni.Nincs rám szükséged és nekem sincs rád!Itt a vége!

Lefagyva bámultam rá.Nem hagyhat el!Nekem ő egy fontos ember,ő volt az aki hitt bennem akkor mikor senki sem!Nem mehetsz el...Nem...Nem engedem!

-Miért?Hiszen még van mit tanulnom,alig tudok néhány trükköt!Szükségem van rád Victor!

Erre csak egy lágy mosolyt kaptam,egy haj borzolást és kilépett az életemből.Ezek után nem akartam semmit sem csinálni,viszont mikor megláttam hogy még versenyez akkor ébredtem rá!Ő félt!Félt hogy ha tovább edz akkor a végén le fogom győzni és elveszem tőle a hírességét,a győzelmét,mindenét!Csak addig nézte az én érdekeimet amíg nem lépett vissza a versenyzők közé,viszont attól hogy nem vagy itt nem azt jelenti hogy nem fogok edzeni!Lassan de rám talált egy versenyen Linett a 27 éves edző aki felfigyelt a mozdulataimban rejlő üzenetre.Így lett ő az edzőm és legjobb barátom is egyben.Soha nem gondoltam volna hogy érzek mást is majd Victor iránt mint jót.De ebben tévedtem!Ahogy figyeltem azokat a mozdulatokat amiket nekem tanított elöntött valami ami méreg ként futott át testemen.Amit eddig éreztem az megszűnt,gyűlölet és szánalom maradt utána.Az űr amit akkor éreztem mikor elment eltűnt!Eldöntöttem hogy lefogom győzni őt és mindenki mást is és megnyerem a Világ kupát!A földbe döngölöm majd Victor-t!"

9 éves fejjel akkor így tekintettem az akkori helyzetre.Most pedig hol vagyok?Az ellenségemnek segítek,vagyis,annak a diákjának!Meddig süllyedtem?!A bosszúm amit akkor elterveztem lassan kialudt de mikor újra láttam azt a nagyképű majmot újra szikrára kapott viszont most megint olyan mintha ki akarna aludni.Viszont ahogy Yuri-ra és Victor-ra nézek valami fura érzés kap el.Olyan mintha több lenne köztük mint barátság!

-Yuri...te és Victor...

-Hm?-arca egyből piros lett-Nem,dehogy is!

-Azért van mind a kettőtöknek gyűrűje mi?-mutatok az ujjára.

-Ez...tényleg nem az...

-Nem versz át!-kuncogok-Tudod talán kicsit irigy voltam mikor láttam hogy mind a kettőtök olyan boldog hiszen...velem sose volt ilyen...

-Noel...

-6 éves voltam mikor a példaképemmé vált aztán onnan kezdett engem edzeni majd...mikor 9 voltam elhagyott.Nem tudtam miért de elment engem pedig otthagyott és az iránta érzett jóm rosszá nőtte ki magát.

Yuri csak csendben figyelt majd néhány idő után megszólalt:

-Te szereted Victor-t?

-Nem.

-És van valaki olyan az életedben aki fontos neked?

-Linett de ő nem olyan téren amire gondolsz!

-És...olyan téren?

-Nincs...egyenlőre...De talán majd egyszer!-lököm el magam a korláttól-Na,irány gyakorolni!

***

-Ezzaz!-hallom meg Yuri hangját aki boldogan szorította ökölbe kezeit és boxolt velük a levegőbe.

Büszkén nézek rá.Hát csak megtanulta ez a tökkel ütött!

-Na,hogy haladtok?-lépett mellém a fehér hajú.

-Victor nézd!-ismételte meg az előbbi műveletet.

-Wow!Nagyszerű tanára voltál Noel,köszönöm!

-Hát van mit!-vetem oda fél vállról-De ugye őt nem hagyod el és tiprod a földbe?

-Még mindig ezen rágódsz?

-Mindig is ez volt a bajom!Egy gyerek nem fogja fel mit tett tönkre miért hagyják el de te ezt leszarva léptél le!De már nem érdekel mivel-táskám a vállamra vettem és hátra sem nézve fejeztem be a mondatot-lefoglak győzni titeket és én nyerem meg a Világ kupát!