Kaneki szemszöge:
(È/N)-tól elfutottam. Hirtelen megéheztem emberre. Futottam a hosszú utamon, majd megtámadtam egy embert a házam előtt. Nem birtam kontrólálni magam. Megőrültem. Az embert bevittem a házamban, míg a csöngőnek neki ment a válla ami összevérezte egy kicsit, de ez sem érdekelt, én harcoltam bevinni a csemegét.

------------------------------------------------------

Nemtudom mennyi idő múlt el, de jólaktam. Ami szerencsétlen postásomból maratt az csak egy újja, a kisújja maradt. Elkezdtem enni az újjat amikor érzem hogy 2 ember van körülöttem. 1 az ember aki a hasamban van
2 valaki az ajtó mögött.

Hallani semmit, de érezni lehetett.
Visszanéztem az újjra.

-Mi a csuda ez????!!!! - sikított... (É/N) AZ AJTÓBAN.
-(É/N)! Te... mit keresel itt? - kérdezem ijedve miközben lesokkolva figyel.
-Gondoktam megcsekkollak, mert a telefonod... nem vetted fel! - lekiabál teljes mérgéből, de mit mondhatnék, megértem.
Egy könnycsepp gyorsan előre, az ajkai mellé futottak.
-Te aggódtál? - kelek fel csodálkozva, míg a "zsákmányt" leteszem.
-Igen! - mérgesen mondta majd elfutott.

Mozdulni nem birtam. Lefagytam, eltörtem... mi lett velem? (É/N) viselkedése miatt fájt a szívem, míg az agyam a mérges, síros arcát a félénk kiabálós hangjával újra és újra lejátszotta.

(É/N) egy ártatlan angyal. Én egy ghoul. Igazam volt, nem illünk össze.