(L/B) egész idő alatt arról beszélt hogy milyen szép az új cipője, pedig egész nap meg sem említette. Amikor elváltak utaink sóhajtottam és előre mentem.
Ez a nap össze-vissza volt. (L/B) totálisan megkedvelte Kanekit, de... én is. Nem akarom hogy kiakadjon vagy valami, de így senkit sem szerettem.
Lassan a házam előtt vagyok. Kaneki háza előtt állok csodálkozva. A ház valahogy nem szines érzést hoz, mint mindennap. Fura.
Előre néztem és haza mentem. Ettem és tanultam. Az ágyamon hason feküdtem, tanultam a biológiát. Amikor megtanultam becsukom és a telefonomra pillantottam.
Hívjam fel? Kezdek aggódni.
Felkeltem az ágyról és elvettem a telefonom. A telefonom Samsung Galaxy S2, a kedvenc színeben. Kerestem Kaneki számát ((L/B füzetèben írta, így lemásoltam), hívom, de senki hogy fel venné.
-De tudom hogy othon van! - teszem be duzzogva a biosz füzetem a táskámba és gondoltam átugrok Kanekihez.
Miután bezártam a kék kulcsommal az ajtôt, a mellettem lévő ház elé mendtem. Akartam csöngetni, de láttam a csöngője tönkre ment meg.... az vér?
Mitha vér lett volna a kapcsolón....
Megnèzem jobban és nem tudtam át menni a dolgon hogy az nem vér. Az aggódalmasságom felemelkedett és próbáltam kinyitni a kaput. Nyitva. Kaneki nem csukta be?
A kertben járok ahol szép virágok mellett megyek el.... - nem, most a virágok mind hervattak. Ez a ház ijesztő lett. Az ajtó felé megyek, az ajtó meg szintén mintha véres lenne.
Kérlek mond hogy csak én vagyok itt aki rosszúl látja!
Óvatosan kinyitom az ajtót, beneézek, de.... valami elvette a lélegzetem. Egy vékony vércsík volt, de most tényleg vér volt!!!
Követtem a vér-útat, mert gondoltam Kanekit biztos ott találom meg.... jól is gondoltam csak rosszul valamilyen módon.
Kaneki ült a kaucson, míg egy újjat evett(!!!!!!)
-MI A JÓ CSUDA EZ?!! - sikitottam.
-(É/N)! Te... mit keresel itt? - kérdezi ijedve miközben szó nélkül figyelem.
Sokban voltam.
-Gondoktam megcsekkollak, mert a telefonod... nem vetted fel! - kiabálok rá, észre sem vève hogy hogy a szemem körül nedves, azaz "könnyek"
-Te aggódtál? - kell fel Kaneki a kaucsról, letéve az újjat.
-Igen! - mérgesen kimondtam ès ijettembe haza futottam.
Az ajtó szigorúan be volt zárva, èn meg a szobámban feküdtem az ágyamon... sokkolva.
-Kaneki... - sírtam, mert hogyha összeteszem a képet, egy szörnybe lettem szerelmes.

^^^^^^^^^^^^^^
Elnézèst hogy ilyen későn posztolom a részt! Ez a rész már egy ideje megvan, csak egyedül nem posztoltam nektek, mert egyfolytába elfelejtettem. Megint, elnézést.

~Barbara~