Nem volt senki otthon. Szüleim dolgoztak. Be megyek a szobámba és rádölök az ágyra. Fel sem kelltem, csak ott feküdtem. Kaneki járt a fejemben. Szerintem irtó helyes. Cuki is, de... hétfőig semmi.

______________________

Hétvége elmúlt, nagyon jó hétvégém volt! Csak a családommal voltam.

Reggel gondolkoztam hogy átmenjek Kanekihez (attól még hogy családdal voltam, nem jelentette azt hogy egész hétvégén nem rá gondoltam), mert a szomszédom, de arra jutottam hogy inkább ne. Így elindultam bicajjal a suliba. Suliban betettem a bicajom és kerestem az osztályom. Ott voltak, áltak a sárga csíkon, beszélgetve. Kanekit is láttam... csak valami volt a jobb szemén....

-Szia Kaneki! - köszönök mosolyogva.
-Helló (É/N)! - köszön hamis mosollyal.
-Mi tőrtént a szemeddel? - kérdezem ijetten.
-Jaj, ne! Jön (L/B)! Mennem kell! - és már el is húz innen.

Rá nézek a kapura és ott a (L/B).
Oda menem hozzá.
-Szia! - köszön.
-Szia.
-Hol van Kaneki? - kérdezi.
-Nem tom. Elment az osztálytól. Valami történt?
-I...gen.
-Köztetek? Veszekedtetek? Megverted? - kérdezősködők.
-Igen, nem, nem. - válaszol.
-Szóval, köztetek valami, de nem vita.
-Igen! Járunk! - mondta boldogan.
-Tii? Mi?! - lesokkolva figyeltem.
-Baj van, (É/N)? - kérdez aggódva.
-Nem, minden... oké - már majdnem elkeztem sírni, mert boldog akartam lenni miatta, de mivel a szívem őt választotta...

-Szia Kaneki! - elkezte puszilgatni Kanekit amikor megtalálta.
-Helló. Szia (É/N). Hogy aludtál? - kérdez tök normálisan.
-Jól. - nem is nézve a szemébe nézek a melletünk lévőékre.

Kaneki szemszöge

-Helló. Szia (É/N). Hogy aludtál? - kérdezem tök normálisan.
- Jól. - nem is nézve a szemembe, néz a melletünk lévőékre.
Mit?! Mit csináltam rosszúl? Miért haragszik? Ne haragudjon bármi is az!

(É/N) szemszög

Hogy tehetett velem ilyet? Cuki volt, ari volt, most meg egy csajjal jár???!!!!

Becsöngettek az osztályom meg bement. Kaneki beszélgetett (L/B). De egyel talán mikor jöttek össze? Biztos a hétvégén együtt voltak.
Bement mindenki, magyar az első. Leültem a tegnapi Kaneki helyére, mellettem (L/B) és mellette Kaneki.
Magyaróra elkezdődött.

(...)

Csöngettek nagyszüncsire. Fogtam az uzsonnámat és bementem a lányos WC-be. Nagyszünetben soha senki nem ment be. Leültem a mozsdó szembelévő faljára és sírtam. Bántott az a dolog hogy járnak. Bántott hogy összejöttek.
Bántott az hogy velem jó bari lett, vele meg összecsajozott, amikor pénteken egyfolytába vele voltam.
Bántott az hogy a papírkának nem vokt igaza...

Sírtam, uzsonnámat harapdálva, egyszer csak hallok lépéseket a WC-nél. Nem érdekelt hogy ki volt, engedtem hogy lássák hogy szomorú vagyok. Hallom egyre közelebb... KANEKI?!
-Kaneki?! -töröltem a könnyeimet gyorsan.
-(É/N)?! - oda szaladt hozzám - mi a történt?
-Semmi! Menj a csajodhoz!
-Csajom? Kiről beszélsz?
-(L/B)-ről! Ő mondta nekem hogy jártok! Hogy nagyon nagyon imád!
-De ő nem a csajom, ő a.... - megakadt.
-Mi? Szerelmed akivel nem jársz?
-Oké, elmondom, de megigéred nem mondod el (L/B) és nem balhézol, oké?
-Megigérem.
-Ő azért mondta azt, mert a legjobb barátja vagyok és nem akarta hogy megsértsen. Azt hitte megsértődsz, ha elmondja.
-Szóval... semmi köztetek? - tértem a pointhoz.
-Semmi.
-Szingli vagy akkor?
-Szing... - erre a szâjára egy békés csókot tettem.
Nem volt valami tökéletes az itteni talinak, de végül valami sikrült.
Vissza csókolt és ott voltunk csak mi ketten. Abbahagyom.
-Mi a baj? - kérdez rám.
-Csak szeretném mondani hogy nem kellene elmondani (L/B)-nak/-nek.
-Miért? - csodálkozik.
-Ő is beléd van zúgva... nagyon.
-Ja, oké.
Erre folytatta a csókjait.