(V/N) (É/N) a nevem (nyolcadikos). Iskola stréberje. A legjobb barátnőm, (L/B), a suli "Királynője" vagyis mindenki úgy hívta, de attól hogy mindenki felfigyelt rá, mindig volt ideje meghallgatni a véleményeimet.

-Most komolyan! Mit képzel magáról, az a Feri?! - háborodott fel (L/B).
-Azt gondolja hogy ő olyan nagy valami.
-Jaaa. Egy nap beütöm az orrát és mindenki ki fogja nevetni - nézett bosszúállóan.
-Szép álom, de őt még a királynő sem birja ledobni! - megveregettem a vállát és mentem a szekrényemhez.
-É, de akkor nagyobb leszek, mint egy királynő! Harcos leszek! - néz bölcsen (L/B).

-Én sajnálnám a barna hajadat nem csillogtatni - felemeltem a haját a füléig, majd elengedtem.

-Én meg azt sajnálom hogy a gyönyörű (H/SZ) hajad nem engeded ki! - kiakarja venni a hajamból a csatot.

-Nee! - fogom meg a csuklóját mégmielőtt a kék csat nem a hajamban marad, hanem a kezében.

-De miért nem veszed ki a csatot már? Lány vagy, nem valami kakas!

-Köszi szépen hogy ezt gondolod! - mondom haragudva.

-Oké, boccs, de nem birom tovább hogy mindig "csat, csat, csat, csat". Lány vagy! Valamikor a tisztelt lelkek is belekóstolnak a rossz világba!

-Igen, de én annyira tisztelt vagyok, hogy még millió év után sem engedném ki a hajam - mosolyodok el, majd megyek be az 5-ös terembe. Oszink volt.

-Tanulók, - kezdi az oszink - lenne egy új tanítványunk. Gyere, fiam, mutatkozz be!

-Um... helló. A nevem Kaneki Ken... de csak hívjatok Kanekinek... - egy izgatott, édes, feketehajú fiú előttem állt. Nagysága magas (okè, de nem akkora, mint egy karácsonyfa), nem kövér, sőt elég karcsú. A zöld majicája a kék pulcsijával, fekete nadrágjával ès a piros sztárkájával, úgy illett együtt, mint Rómeo és Julietta.

Egyszóval nagyszerűen nézett ki.

-Na, mi van, (É/N)? Beleestél? - suttogja a mellettem lévő padból (L/B).
-Te jól vagy ma? - nézek rá gyanusan mosolyogva.

-Elvárom, a lányokatól és főképpen, a fiúktól.... egyszóval az osztálytól, hogy Kanekit senki ne sértegesse vagy esetleg piszkálja.
-Oké! -mondja az osztály.

-Most mindenki mutatkozzon be Kanekinek.

-Ahh! Milyen hülye az oszi! - mondja a hátam mögötti lány a másiknak.

(...)

-(É/N)... (V/N)... (É/N). - ezzel belenéztem a szép, csillogó szürke szemeibe, ami mindig punpálta a szívem ritmusát.

Mosolyogva mondtam neki és csak nekem, úgy vettem észre, mosolyogva nézett és suttogta hogy:
-Öröm megismerni.

De lehet hogy csak halucinálok.