Bran

Most fordult be a sarkon és a szekrénye felé pillantott. Rámosolyogtam ,majd a szomszéd szekrénynek dőltem ,Ő pedig elkezdett a szekrényében pakolászni. Mikor végzett rám nézett.
-Mehetünk?-kérdeztem.
-Igen -szorított magához egy kupac könyvet.
-Adjad majd én viszem -nyúltam felé.
-Öhm köszi -pirult el és átadta.
Remek délutánnak nézzünk elébe ,azt hiszem.Most ügyesebbnek kellene lennem mint matekon, különben bukhatom, hogy egyszer majd megkedveljen. De van egy tervem! Nem fogok nyomulni ,meg semmi, olyan leszek neki ,mint egy jó barát, aztán majd meglátjuk. Na vissza a jelenbe.
A kocsim felé sétaltunk ,egyenlőre szótlanul.
-Milyen órád volt?-mondtam ki ami először eszembe jutott.
Na jó Bran ez még tőled is gyenge volt.
Elmosolyodott és felém nézett.
-Angolom hála isten -sóhajtott.
Na lehet mégis jó lesz ez a taktika!
Odaértünk a kocsihoz és kinyitottam neki az ajtót. Megköszönte majd beszállt. Átsétaltam a másik oldalra és beszálltam. Amint ránéztem rögtön mosolyogni támadt kedvem. Elindítottam az autót és kigurultam a parkolóból. Az út viszonylag nyugisan telt, azonban volt egy pillanat, amikor nyúltam a sebességváltóhoz és találkozott a kezem az övével. Nem akartam elvenni így úgy hagytam. Nem figyelt valószínű , mert az ablakon tekintgetett kifelé ,de mintha megsimította volna a kezem. De aztán, észbekapott és elkapta a kezét, mint mikor a kislányt cukorcsenésen kapják. Akaratlanul felnevettem.
-Te meg min nevetsz?-húzta össze a szemöldökét.
-Semmin -fordultam el ,de azért magamban még mosolyogtam.
Egy kis idő utan újra rá néztem és láttam ,hogy elpirult és mintha még, mosolygott is volna.
Időközben megérkeztünk a Starbucks elé.
-Itt vagyunk -állítottam le a kocsit és rámosolyogtam.
És abban a pillanatban ,mintha csak megtört volna a jég visszamosolygott.

Sziasztok ennyi lenne a 4.rész remélem tetszik ha igen ⭐ vagy ✏️