Reggel halkan lopództam ki, viszont továbbra is csak Bran ruhái takarták meztelen testem, de mivel őméltósága lelépett, kénytelen voltam felkelteni Lukeot.

Szegény ijedten pattant ki az ágyból, fenyegetően feltartva a kezét,gondolom azt hitte betörő vagyok, így kicsit hátráltam az ágytól.

-Jaj, csak te vagy az Hope? Mi a baj? És basszus mi a francért van rajtad Bran pólója? Mi van ti dugtatok? - akadt ki egy fél pillanat alatt.

-Nem, Luke nem feküdtem le az unokaöcséddel, és a ruha pedig egy hosszú történet - húztam el a szám és beleborzongtam, amikor eszembe jutott a tegnap este első fele.

-Kurvára van időm - mondta flegmán,majd talán észlelte, hogy nem olyan vicces a szitu. -Basszameg Hope, mi történt? - húzott magához egy ölelésre.

Amint újra biztonságos karok közt éreztem magam, kitört belőlem a jóleső zokogás. Luke még jobban magához ölelt, ezzel próbálta elűzni gondjaim és félelmeim.

-Gyere meséld el - húzott az ágyhoz és továbbra sem engedett az ölelésből.

És én pedig, engedelmesen beavattam mindenbe, kezdve a buli elejétől,addig míg Bran eltűnt reggel. Olyan deja vú érzésem volt. Nem rég, szinte ugyanolyan helyzetben, bár egy kicsit boldogabban avattam be Lukeot a hülyeségeim miatt történt dolgaimba. És igen, ott is Bran volt az én nagy megmentőm.

Egy kicsit még élveztem Luke ölelését, majd megkérdeztem, nem dobna-e haza. Nyugalomra és saját környezetre volt szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat.
Hálistennek otthon egyedül voltam, apu értekezleten, anyu pedig hmm azt hiszem ő is ott volt, mily meglepő.

Bedőltem fejjel előre az ágyamba, s belekiabáltam a párnámba. Furcsa helyzet volt, de megnyugtatott. Idegesített a tehetetlenségem, képtelen voltam a helyemen maradni, így lecseréltem Bran nagyméretű ruháit és felvettem az Adidas melegítőm, meg a sportmelltartóm és a hátsó kapun át elindultam a sportparkba futni. Megvan az előnye, ha az ember a külvárosi negyedben él, mindenféle cucc van a környéken.

Megállás nélkül kifutottam a parkig, azonban ott a tüdőm ráébresztett arra, hogy továbbra sem vagyok maratonfutó. Megtámaszkodtam egy fa mellett, kifújni magam. Kipillantottam a fa mögül, körbekémlelni a parkot, de bárcsak ne tettem volna.

Szinte ugyanolyan összegabalyodott helyzetben véltem felfedezni Brant azzal a lánnyal, mint múlt este. Szóval igaz, ezek ketten, mégha nem is hivatalosan, de járnak. Hát akkor meg dugja fel magának a télköszöntő bálját, meg a béna bókjait.  Velem aztán nem fog szórakozni a köcsögje.

Nem foglalkoztam a szúró oldalammal, csak kilőttem a fa mögül és rohanni kezdtem. Hát nem jött össze a láthatatlanság, mert utánam kiáltott, de nekem eszemben sem volt megállni, csak rohantam sarokról-sarokra, utcáról-utcára.

Kerülő úton mentem haza, nehogy követni tudjon, de nem jött be, mert ott ült a lépcsőn és láthalólag, kurvára engem várt.
Elterveztem, hogy szó és  megtorpanás nélkül elmegyek mellette. Vettem egy utolsó nagy levegőt és, mintha csak a nyugalom istennője lennék elindultam felé, majd kikerültem.

Már majdnem az orrára csuktam az ajtót, azonban elkapta a csuklóm és nem is tervezte egyhamar elengedni.

-Mit akarsz, Brandon, elment a kis ribid, aki annyira nyalogatott és kéne aki felmelegíti az ágyadat? Mert akkor rossz helyen jársz, a bordélyház arra van - mutattam el az egyik sötét utca felé.

-Hallgas már meg, mielőtt kivered a hisztit - sóhajtott fel.

-Van két perced, eldarálni, hogy mit akarsz és ha meggyőzöl, talán tovább hallgatlak, de ha nem akkor páros lábbal rugdallak le a lépcsőről - tettem karba a kezem harciasan és mérgesen.

-Harapós a cica - harapott bele a szájába.

-Jaj, Brandon hagyjál már mondod vagy nem, az ég szerelmére!

-Ja persze mondom, hát az úgy volt, hogy mióta megjöttem nyomult Kayla és hát.....

-És hát?Mondod, mert nem érek rá.

-És hát basszameg felejteni akartam vele - nyögte ki nagy nehezen.

-Kit?-kérdeztem kicsit megenyhült vonásokkal.

-Basszus....téged - nézett a szemembe.

-Oh, hogy engem, ezen könnyen segíthetünk például ha most elhúzol és továbbá nem is érintkezünk. Ja és nem lesz problémád, Kayla könnyen ágyba fog bújni veled - kacsintottam rá gúnyosan, majd hátraléptem és becsuktam, vagy inkább csaptam az ajtót.

Idegesen siettem fel a szobámba és bezárkóztam a fürdőbe. Kellett egy meleg fürdő, ha már a hideg zuhany kijutott mára. Jó sok vizet engedtem sarokkádamba, majd belecsúsztam. A hajamat is ellepte a víz, szinte csak az arcom és a lábujjam hegye látszott ki a víz alól.

Az volt a büdös, nagy harcihelyzet, hogy kurvára át lettem cseszve. Gyerekes képzelgéseim kettőnkről értelmét vesztette. Hülye voltam és erre már én is rádöbbenten Megmostam hosszú barna hajam, majd kiszálltam és egy rózsaszín törülközőt tekertem magam köré, a hajam pedig hagytam leomlani a vállamon, nem zavart, hogy csöpög belőle a víz. Feloltottam a lámpám a szobámban, ruhakeresés céljából. Azonban a fény furcsa kettős árnyékot vetett.

Nem voltam egyedül.

Ijedten fordultam hátra és Brandonba ütköztem.

-Hát, te meg mi a jó anyámat keresel a szobámban?-torkoltam le.

-Legközelebb szólj a takarítőnőnek, hogy ha szellőztet, csukja be az ablakot utána, vagy többször is számíthatsz a látogatásomra.

-A faszt, biztos nem fogod ide többet betenni a lábad!-kezdtem el kifelé löködni, nem sok eredménnyel.

Szorosan átölelt, így hiába akartam nem tudtam szabadulni.

-Hát nem érted, nem azért menekültem előled,mert utállak, csak mert....mert túlságosan is elcsavarod a fejem-mondta gyengéden.

-Ez kamu - ráztam meg a fejem hitetlenül.

-Ha kamu lenne megtenném ezt?

Azután még jobban magához rántott, mire megakadt a levegőm és csak néztem rá. Féloldalasan elmosolyodott, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. El akartam húzodni, de a fenébe is jobban csókolt, mint bárki. Igaz nem sok viszonyítási alapom volt, de ez akkor is messze felülmúlta minden eddigit.
A vizes hajamba túrt és a derekamnál fogva tartott közel magához.

-Ez mi volt?-kérdeztem egy kis hatásszünet után.

-A bizonyítékom - mondta, majd nyomott egy puszit a homlokomra és kisietett az erkélyen, majd eltűnt a hátsó lépcsőn.

A telefonomért nyúltam és tárcsáztam Angelt.

-Na mizu Baba, Luke mesélte, hogy baj volt.

-Az most nem érdekes, Brandon megcsókolt. Engem - mondtam, és még magam sem hittem el mi történt.

-Basszus de hát ez marha jó hír - lelkesedett pillanatok alatt, és hallottam, ahogy a háttérben Luke felhorkant, mire barátnője lepisszegte.

-Aha de pár órával előtte még Kaylát csókolta.

-Na, nem, megütöm!-kiáltott fel Angel a vonal túlsó végén.

-Nem kell, csak egyszeri alkalom volt.

-Na, de melyik csók? A tiétek vagy az övék?

-A miénk - nyögtem ki nehezen.

Na hali drágák!Remélem tetszett a rész és ha igen akkor írjátok meg kommentben folytassam-e!