Hope

Elpirulva csuktam be ablakaim, majd megfordultam és egy vadul vigyorgó lánnyal találtam magam szemben.
Kicsit hátrahőköltem tőle.

-Téged most kicseszettül randira hívtak - visítozott, mint egy félőrült.

-Jesszusom, dehogy az, hogy vele megyek abba a béna bálba nem jelent semmit - ráztam a fejem, de még magam sem hittem el , amit mondtam, nem hogy ő.

Barátnőm vigyorogva dőlt el az ágyamon, én pedig tehetetlenül huppantam le a fotelbe, mi lesz velem? Tettem fel magamnak a kérdést.

A hónapban

Elkezdődött a fociszezon, s a csapat új kis üdvöskéje Bran most vesz részt első hazai meccsén. Egy csomag ropival és egy cólával ültem fel a lelátóra, egyedül, mert Summer és Angel a pomponcsapatban vannak, így nekik lent, a pálya mellett volt jelenésük. Még egyik edzésen kikönyörögtem, hogy adjon egy mezt az edző, így most a három számmal nagyobb mezben parádéztam, de büszkén viseltem a színeinket, a kék-sárgát.

A bíró a sípjába fújt és a meccs elkezdődött. Talán a harmadik percben Bran találatott szerzett, mire felpattantam tapsolni. Hirtelen két kéz fonódott a derekamra, ezért ijedten néztem hátra. Az egyik kosaras évfolyamtársammal találtam szembe magam, azt hiszem Cody-nak hívják.

-Szia, szabad, leülhetek melléd?

-Szia, gyere persze - vettem arrébb a cuccaim és rámosolyogtam.

A meccs további része is sikeresen zajlott, nyertünk. Kiderült, hogy Cody nagyon vicces ember így halálra kacagtam magam mellette. Mikor lementem a pályára, Brannek látszólagosan valami baja volt, de nem foglalkoztam vele, megöleltem a lányokat és Luke-ot, majd elsiettem, hisz apu rámdudált, hogy gyorsabban vonszoljam a seggem.

Otthon sem nagyon törtem a fejem a dolgokon, biztos csak rossz napja volt,meg igazából mindegy is, nem vagyok a csaja.

A következő napokban Cody minden órán mellém ült, ahol tehette. Betegre nevettem magam, s ez másoknak is feltűnt. Bran feltűnően került az iskolában. S nekem hülyének,szinte fel sem tűnt. Eljött a péntek este, és vele az egész héten emlegetett buli Carmichaeléknél. Komolyan az egész suli becsődült a hatalmas házukba. Summer és Justin elutaztak a hétvégére a szüleikkel, Angel pedig lebetegedett, így Luke sem kísért el, inkább ápolgatta a barátnőjét. Egyedül léptem be a házba, egy fekete szoknyában és egy haspólóban, talán az ősz utolsó meleg napja volt ma a tiszteletünkre. Cody azonnal rám talált, s hozott nekem egy furcsa, színes koktélt. Miközben iszogattam, volt alkalmam körbenézni, s megláttam valamit, amit nem akartam.
Bran egy sarokban falta a suli kurváját. A lány önelégülten nézett át a fiú válla fölött,majd gúnyosan rám mosolygott. Annyira ideges letten, hogy egy pillanat alatt elfogyott a koktélom. Nem volt sok a mennyiség, amit megittam, de mégis rosszul éreztem magam.

-Cody felmegyek az emeletre, s kicsit leülök, nem érzem magam valami túl jól- intettem a fejemmel az emelet felé.

A srác elengedett, így benyitotottam egy üres szobába, ahonnan nem szűrődtek ki furcsa hangok és leültem az ágyra. Iszonyatosan hasogatott a fejem. Kezdett homályossá válni a látásom, mikor Cody benyitott a szobába, és kulcsra zárta az ajtót, legalábbis úgy hangzott. Kábán, de ijedten néztem körbe, menekülő útvonalat keresve. A fiú elsötétült pillantással lépett közelebb hozzám, s az ellenkezésem ellenére letépte rólam a felsőm. Elkezdett puszilgatni, mire én ijedten kezdtem el segítségért esedezni.

-Bran, Bran!- mondtam hangosan, de Cody ezután befogta a számat és lerángatta rólam a maradék ruhákat is.

Patakokban folytak a könnyeim, s féltem, még jobban megerőszakol, ha nem segít valaki. Megharaptam a kezét, mire elengedte a számat, s újra kiabáltam.

-Bran, segíts, kérlek! - kiábáltam sírva.

-Fogd be a szádat,  te hülye kurva - ripakodott rám a fiú.

Egyszer csak berontott az ajtón Bran, és megláthatta kisírt szememet,habár a helyzet félreértelmezhető volt. Cody ijedtében elengedett,én pedig szégyenemben és félelmemben összehúztam magam olyan kicsire, amilyenre csak tudtam. Bran elgondolkodott egy kicsit, majd nekiesett Codynak és ütni kezdte. Összerezzentem a hangokra, és halkan újra felsírtam. Pár perc után,egy férfialak magasodott fölém.

-Jaj, Hope - húzott magához és megölelt.

Nem kérdezett semmit, csak lekapta a pólóját, s rámadta, hogy ne legyek meztelen. Immáron a vállán zokogtam keservesen.

-Köszönöm - szipogtam, miután egy kicsit megnyugodtam.

Felemelt a karjaiba, majd a hátsó ajtón át, elvitt a kocsijáig és beültetett az anyósülésre.

-Figyelj, aludj ma nálam -kezdte,majd beindította a motort.

Megsemmisülve bólintottam és újra összehúztam magam az ülésen. A fiú ijedten pillantott rám. Leparkolt a felhajtójukon, s az ajtómhoz sietett.
Kinyitotta, majd vigyázva kiemelt.
A nyaka köre fontam a karjaim és szorosan hozzábújtam a mellkasához. Csendesen vitt be a házba, majd a szobájába.

-Tessék törülköző, menj zuhanyozz le nyugodtan, és tessék itt egy boxer meg egy póló,sajnálom, de csak ezt tudok adni.

-Köszönöm - mondtam halkan, majd beléptem a fürdőszobába.

Egy ideig sikáltam magam, le akartam magamról mosni Cody minden érintését, de csak azt értem el vele, hogy újra eleredtek a könnyeim.
Kiléptem a zuhanyból és felvettem Bran ruháit , majd távoztam.

Bran egy matracon pihent.

-Tiéd az ágy, feküdj le nyugodtan -mondta halványan mosolyogva.

Befeküdtem az ágyába, ami tele volt az ő illatával. Forgolódtam egy darabig, de féltem elaludni.

-Brandon, fennt vagy még? - fordultam a matraca felé.

-Hmm, mi az?- kérdezte rekedtes hangon.

-Nem lehetne, hogy.....öhm.. tudod....te....- makogtam.

Szó nélkül felmászott hozzám és bebújt a takaró alá. A mellkasához húzott, s én pedig felé fordultam így hallgattam egyenletes szívverését. Átkarolt, majd mikor már félálomban voltam, nyomott egy puszit a fejemre.

Nyugodtabban aludtam, mint valaha, de reggelre eltűnt mellőlem.