Iwal egy kisebb kontinens a Lancel nevű bolygó északi félgömbjén. A déli része belelóg a bolygó trópusi éghajlatú területére, míg az északi már túl van a sarkkörön. Ezt a fenyőerdőkkel és tundrákkal borított vidéket a Határhegység választja el a kontinens többi részétől. Ez akkor alakult ki, mikor évmilliókkak ezelőtt déli kontinens lassan feljebb hatolva a kisebb, északi földrésznek ütközött. Ebből az egyesülésből jött létre Iwal.

Az emberek a megtalált csontok alapján negyvenezer évvel ezelőtt jelentek meg, és feltételezhetően a déli erdők nagytermetű majmaikból alakultak, talán ugyanakkor mikor az éjszaka vadászó félmajmokból kialakultak az elfek, és a messzi északon a gadwyrek röpképes ősei a fák ágai között kúszva kezdték keresni táplálékukat. Az első emberek vadásztak és gyűjtögettek. Sok törzsük északon halászfalvakat alapítottak, és valószínűleg ezek közül többen átjutottak vagy átsodródtak Karlington szigetére, ahol az évezredek alatt önálló kultúrává fejlődtek.

Mudal arkany nép ősi városa a Felhőpásztorhegység lábánál. A karlingtoniak inváziója után ezen város maradt meg a legépebb állapotában, és ez lehetővé tette, hogy a festményt készítő művész elképzelje milyen lehetett fénykorában.

A változást az arkany nép megjelenése hozta. Ezek az emberszerű, de éteri lények ügyesekvolak a mágiában. Ennek köszönhetően meghódították Iwal.földjét és rabszolgasorba vetették az embereket, sokukkal párosodtak kedvtelésből. Ezekből sok mágiában tehetséges gyermek született. Sokukat levadásztak, de elegen életben maradtak, hogy és továbbadhassák varázserővel telített vérüket.  A néphagyomány szerint Arkany birodalom népén valamiféle átok vett erőt és tizedelte meg őket.. A tudósok szerint azonban kitörő rejtélyes járvány meggyengítette a birodalmat, aminek a kegyelemdöfést a Karlington északi kontinenséről érkező harcosok inváziója jelentette. Az arkany csatamágusok hiába vetették be minden mágikus tudásukat, és engedték ki erődjeik celláiból kegyetlen, harcra tenyésztett bestiáikat, túl kevesen voltak. Az addig rabszolgasorba vetett emberek pedig látva, hogy uraik nem tesznek értük semmit, sorban álltak fel a hódítóknak.

A bukás után az északiak átvették a hatalmat a kontinens felett. Azonban voltak akik ellenálltak. Több arkany-ik által megbízott hadúrnak kiáltotta ki magát, és hatalmas területeket szakított ki uraik földjéből. Máshol mágikus erővel rendelkezők kiáltották ki magukat egy terület uraivá, ezzel megakasztva az északi hódítást. A krónikák első bejegyzése ezekre az időkre tehető, mikor észak felől hatalmas mennydörgés hallatszott, az ég elsötétült. A tudósok szerint Karlington szigetének egyik hatalmas vulkánja tört ki. A hatalmas viharok évszázadokra hajózhatatlanná tették a két földet elválasztó tengert, ezzel  elvágva egymástól azokat. A napfény megszűnte miatt a telek hosszúak lettek. Az északi hódítók és az őslakosok közötti harcoknak I. Rolf király vetett véget, békét teremtve. 

Neki köszönhetőnek a két nép vére és kultúrája keveredni kezdett. Együtt hozták létre Thyndirk királyságát, és meghódították a földrész emberi törzseit hála a mágiának és a kiválóan megmunkált acélfegyvereknek. Kereskedni keztek az az északi lápok titokzatos népével a gadwyrekkel, az erdei elfekkel és meghódították macskaszerű ixhellek földjét. De I. Rolf utódjai nem voltak ilyen erősek. Uralmuk alatt a királyság lassan széthullott, a tartományai új királyságokká váltak. A káosz azonban magában hordozta az új nagyság magvát. Az egyik ilyen volt Khoniel.

A Mágusurak elleni háború az egyik legkegyetlenebb konfliktus volt, mi felégette Iwal mezőit. Kaltes a nekromanta élőhalott seregei és Eron, a vadmágus által teremtett sárkányfattyak seregei folytatták a véres csatákat az uralomért. Harcuk azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy minden élet elpusztul a kontinensen. Az emberek királyságai, a gadwyrek uradalma és az elfek utolsó törzsei a két ellenfél közé szorulva küzdöttek a túlélésért. A fordulópontot azt jelentette, mikor a legerősebb királyság, Khonieli befogadta azon mágusokat és tanoncokat, akik túlélték régi otthonuk, a Holdkönny Erőd feldúlását. Ezen varázslók közül sokan jártasak voltak a gyógyításban, a bűvölésben, a manifesztációs és elemi mágiákban, és nagy segítséget jelentettek Khonieli hadainak. 

A győzelmeik hatására a meggyengült királyságok sorban gyűltek Finnion Khineli király zászlaja alá. Sokban segítette őket az is, hogy egy hős lovag, Tirian a mágusok által megbűvölt kardjának és okos gondolkodásának hála, megsemmisítő vereséget mért Kaltesre, és később végzett Eronnal, majd a saját élete árán a vadmágus utolsó teremtményével egy sárkánnyal. A Tirian körül kialakult vallásos tisztelet végül a háború után is egybekovácsolta a királyságokat, amik szövetségéből kialakult a Khonieli Birodalom. Finnion császár egy új erődöt épített a mágusoknak a Felhőpásztor hegység keleti végében, Felhőtorony néven.

A Birodalom, hála a Khonieli síkság termékeny földjének és nagy vízhozamú folyóinak, valamint a Határhegység nehezen megszerzett érceinek Iwal egyik egyeduralkodója lett. A mágusok legyőzése után először az időlegesen erőre kapó Thyndirk királyság ellen kellett felvennie a harcot, aztán a partjaiknál feltűnő Karlingok és a hegyekben menedéket lelő, törzsekké alakuló sárkányfattyak ismétlődő portyáit kellett visszavernie . Ezen célra egy hivatásos gyalogságból és lovasságból álló sereget tartanak fent, melyek hadtestekre oszolva védik a birodalom tartományait. A Birodalom uradalmait nemesi családok tagjai igazgatják., A városokat a céhmesterekből, gazdag kereskedőkből és városi nemesekből álló tanácsok kormányozzák. A Felhőtorony mágusai bár jelentenek a császárnak, attól még függetlenek. A feladataikban segítik őket a griffes lovagrend harcosai, akik viszont a Császárra esküdtek fel, és sokak szerint nemcsak megfigyelik a varázslókat és kordában tartják azokat.

Iwal első emberi civilizációja nem hullott szét. Egy harcos, Rogvyyr, a Szénahajú összefogta az egymással szembefordult északi tartományokat fejedelemségeket és királysággá kovácsolta őket. Indult volna, hogy rendszabályozza a déli királyságokat. de ezekben az időkben jelent meg Kaltes és Eron és kezdték meg háborújukat egymás ellem. Rogvyyr bár erősnek érezte magát, tudta hogy nem vonulhat a déli mágusurak ellen. Ezért a kivárásra játszott, és csak akkor vonult délre, mikor Khonieli és a többi királyság a háború utáni újjáépítéssel volt elfoglalva. Az első győzelmeik után haza kellett térniük, mivel az otthonukból jött hírnökök démoni lények támadásairól hoztak hírt. A szörnyetegekről nem emlékeztek meg a krónikák.

Annyi biztos, hogy az egyik csatában Rogvyyr fia, Iarl eltűnt vagy meghalt. A király az erődje ostroma során halt meg. A másik két fia, miután a sötétségből jött bestiák eltűntek megpróbáltak együttesen uralkodni, de végül egymás torkának estek. És mikor a sárkányfattyak rablóhadjárata rájuk tört már hasztalanul próbáltak védekezni. Az idősebb fiú Gauk halálos sebet kapott egy sárkányfatty vezér ellen vívott párbajban, az öccse Tyrkir a karlingok, az északiak távoli rokonai elleni harcban áldozta életét. A Thyndirk királyság névleg létezik csak már. Ahol nem az északi hadvezérek utódjai tartják fent a békét, ott karling hadurak telepedtek le, vagy khonieli szerencsefiak tartanak fent uradalmakat. Sok város nem egyéb, mint fallal körül vett néhány faház. A nagyobb települések, mik kereskedelemből tartják fent magukat olyan távol épültek fel a Határhegységhez, hogy ne jelentsenek rájuk veszélyt a sárkányfattyak. Ezeket egy-egy nemzetségfő tartja uralma alatt.