Jackson szemszöge:

~Visszaemlékezés a kifaggatás utáni eseményekre ~

- Úristen... - fogta a fejét JB - teljesen megfeledkeztünk Melaniról. El sem tudom képzelni, mit csinálhat vele Mark...

Erre csak elmosolyodtam. Ha tudta volna, hogy jól elbeszélgettem vele mielőtt megengedtem neki, hogy vigyázzon a lányra. Na mind1, majd talán egyszer megemlítem neki. Csak reménykedni mertem benne, hogy tartja a szavát. A többiek elindultak rendbe szedni magukat. JB is indult volna, de én karjánál fogva visszarántottam. A lendülettől alig bírt megállni a lábán. Kérdőn nézett fel rám.

- Figyelj haver, van egy perced? - kérdeztem, a világ legkomolyabb hangján. Muszáj tisztáznom vele valamit.

- Hmm... Egy perc és nyersz? - éreztem az iróniát a hangján.

- Majd talán később. Először is jól vagy? Nagy erő volt abban a kis csajban az már biztos! - kínomban elnevettem magamat.

- Igen, semmiség. - vonta meg a vállát. - Na mit szeretnél valójában?

Nem lesz könnyű mindent elmondani neki, de jobb most, mert magamat ismerve soha többet nem próbálnám meg. Ebből már nincs kiút. Jackson szedd össze magad!

- Tudok rólad és Melaniról. - hadartam, mert már láttam, hogy nyitotta volna a száját - Nem kell magyarázkodnod, láttalak titeket a boltban és ne aggódj nem mondom el senkinek se és a csapatból csak én tudom.

- Jackson ide figyelj. - nézett mélyen a szemembe. - Nincs semmi köztem és Melani között. Vagy de várj mégis... fal, levegő, utca, fa... soroljam még?

Elegem volt, hogy ez itt poénkodik rajtam, főleg, hogy én ezt most tényleg komolynak szántam. Észrevette, hogy most nem vagyok valami poénos kedvemben, így lehervadt az arcáról a mosoly. Most kezdtem ráébredni, hogy mit is csinálok valójában. Komolyan kifaggatom az egyik legjobb haveromat egy csaj miatt? Mikor lettem én ilyen? Aucs... Melani megőrjítesz.  Álljunk csak meg. Azt mondta, hogy  nincs semmi közöttük igaz? Ez az. Micsoda egy aljas lélek vagyok, de én kifejezetten örülök most ennek. Amúgy sem illettek volna össze. Ahj kit akarok átverni. Tökéletesen passzoltak egymáshoz, de ez most nem lényeg.

- Neked tetszik. Igaz?

Ez a kérdés olyan hirtelen jött, hogy teljesen lefagytam. Még a hideg is kirázott. Barátom mint aki gondolatolvasó perverz mosolyra húzta a száját. Most legszívesebben letörölném az arcáról azt az elégedett mosolyt. Hohoho... Nem én leszek az, aki mindenféle szerelmi vallomást mesél a barátainak. Mindig is utáltam az ilyeneket, nem szoktam áradozni senkiről. Sosem lehet tudni, hogy kinek van kedve egy kis csajozásra. Jobb óvatosnak lenni. Nem válaszoltam neki, csak fogtam magamat és kimentem a teremből, de azt még hallottam, hogy röhögve utánam kiálltja, hogy "Várj nem úgy gondoltam!"

Melani szemszöge:

Sosem fogom felfogni ami ezután történt. Ajkai vészesen közeledtek az enyém felé. Elkerekedett szemekkel néztem fel rá. Majd átadtam magamat a szívem valódi érzéseinek. 

Nem is az én formám lenne, hogyha ez a pillanat zökkenőmentesen sikerült volna. Már csak pár centi választott el tőle, de félbeszakított minket az, hogy az ajtó hirtelen kivágódott. Amilyen gyorsan csak tudtunk szétváltunk egymástól, mintha mi sem történt volna. Az arcom már valószínűleg lángokban állhatott amikor felnéztem az ajtó irányába. 

- Melani eltűnt az egyik kis kínai a szobából, biztos jött kifosztani a házat! Mondtam is anyádnak, hogy.....- mindezt olyan félelemmel mondta, hogy én alig bírtam visszatartani a nevetést, főleg, hogy az az illető itt állt mindvégig mellettem. - .... Oh, h-hát ti meg mit csináltok itt?

Vártam már azt a pillanatot, hogy észrevegye Jacksont, de inkább nem szóltam neki, mivel élveztem a pillanatot és ha már berontott a magánrészlegembe, akkor egy kis élvezet nekem is kijár, meg ezek után amúgy sem akartam kettesben maradni vele.

- Nagyi nem egy rablóbandát hoztam haza, hanem egy híres idol csapatot, akiknek már így is van elég pénzük és nem hiszem, hogy a mi kis dolgaink kénének nekik. Amúgy meg csak megmutattam neki a szobámat.

- Azért nem árt a biztonság! Nagyon gyanús egy társaság, az már biztos.....

- Óvakodj kérlek máshol.

- Jó, de gondoltam ha már itt vagyok, akkor szólók, hogy kész a kaja, és, hogy gyertek le.

Bólintottam, majd már csak annyit vettem észre, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is ment. Egy darabig meg is feledkeztem Jacksonról. Megpördültem, majd ílyedten vettem észre, hogy megtalálta a szent gyűrűmet, amin bizony az ő neve díszelgett, amilyen gyorsan csak tudtam kikaptam a kezéből és visszazártam a dobozkájába. Nem akartam magyarázkodni, így csak elhadartam neki, hogy kész a kaja és, hogy jöjjön le enni. Nagy szemekkel nézett vissza rám. Remélem nem látta, hogy mi volt rá írva, mert még a végén egy őrült rajongónak néz. Kitessékeltem a szobámból, majd én is utána indultam.

A konyhában már mindenki jóízűen evett. Vagy tényleg nagyon éhesek voltak, vagy csak nagyon ízlett nekik az itteni kaja. Én csak pár falatot ettem, mivel akaratom ellenére a gondolataim más irányba terelődtek. Mi lett volna ha...? Ahogy láttam Jacksonnak is hasonlón kattoghatott az agya, mivel neki sem volt valami nagy étvágya. Észrevehette, hogy már vagy egy ideje bámulom, mert egy félmosoly kíséretében lassan felém kapta a fejét. Nem kellett több, hogy zavarba jöjjek, így csak csendben a cipőmet tanulmányoztam. Ezután hallottam meg a telefonom jól ismert hangját, viszont nem az én zsebemből. Természetesen nem kellett sokat várni, hogy rájöjjek, hogy ki is rejtegeti most. 

- BamBam! Mit szándékozol felhozni mentségedre?

- Figyelj... meg magyarázom!

Próbált kiscica szemekkel nézni rám hátha megszánom, de nálam ez nem vált be. Felpattantam az asztaltól és üldözőbe vettem szegény srácot. Anya fejcsóválva figyelt minket, míg a nagyim felkiáltott, hogy "Én megmondtam, hogy tolvajok!". Kis híján felborítottuk őket, miközben elsiettünk mellettük. A csapat többi tagja szurkolva figyeltek minket, de azt azért észrevettem, hogy egy tag bizony nagyon is hiányzik az összhatásból.... és most nem BamBam-ről beszélek...