Mikor újból felkeltem, egy számomra ismeretlen helyet pillantottam meg. A fal színe fekete-fehér volt. A bútorok is hasonlóak voltak. Az ágyal szemben lévő szekrény tele volt, mindenféle kupával és éremmel. Az egyik falon volt pár kiskori kép is. Nagy meglepetésemre nem volt nagy a rendetlenség. Hol vagyok? Mikor meg fordítottam volna a fejemet, hogy jobban szemügyre vegyem a szobát, éles fájdalom nyílalt bele. Felszisszentem a fájdalomtól. Odakaptam volna a kezemet, de valaki valami nedveset nyomott az arcomhoz, megakadályozva ezzel tettemet. Próbáltam ellenkezni, mivel minél hamarabb keresni akartam egy tükröt, de a kéz tulajdonosa, csak egyre jobban lent tartott.

- Ne mocorogj már! Össze vissza fröcskölőd a vizet! Nem igaz, hogy a többiek engem bíznak meg azzal, hogy vigyázzak rád, de te még csak meg sem köszönöd... Rosszabb vagy mint BamBam!

Felnéztem a hang gazdájára, majd elröhögtem magamat, amikor megláttam Mark hitetlenkedő fejét.  Amire ő csak egy szemforgatással válaszolt. Esküdni mernék, hogy valami olyasmi járhatott a fejében, hogy "na ez már megint kezdi." Ettől csak még jobban mosolyogni támadt kedvem.

- Na még ki is röh.... - nem tudta befejezni a mondatot, mert mielőtt reagálhatott volna elhadartam neki egy köszönöm és nyomtam egy puszit az arcára. Majd visszahelyeztem a fejemre a rongyot. Lehet kezd megártani ez a fej fájás...

Egy darabig még csend volt. Majd amikor felnéztem szegény srácra, meglepetten vettem észre, hogy teljesen lefagyott az előbbi cselekedetemtől és az arca pedig lángokban ég. Lehet legközelebb tényleg át kéne gondolnom, hogy mit csinálok, mielőtt cselekszek.... Kezdtem egyre kellemetlenül érezni magamat. Nem igaz, hogy ilyen idióta voltam. Nagy nehezen újra ránéztem Markra, aki csak még jobban ledöbbentett...mivel, most fülig érő mosolyt láttam az arcán. Zavaromban viszonoztam a mosolyát. Egy darabig még csendben ültünk, a gondolatainkba merülve, majd közölte, hogy hoz be egy új vizet. Kaptam az alkalmon és jobban megnéztem a szobát. Minden olyan tökéletes összhatásban állt. A legnagyobb figyelmemet egy tábla fogta meg, ami tele volt táncmozdulatokkal. Junior kis táblája, mit keres Mark szobájában? tán titokban elvette tőle? Gondolataim közepette tért vissza Mark.

- Itt vagyok. - szólt a lábassal a kezében - Szólj majd ha valamit szeretnél...

- Igazából... csak annyit akartam kérdezni, hogy mi történt velem és, hogy a többiek hol vannak.

- Gondoltam, hogy ezt meg fogod egyszer kérdezni... - egy sóhajtással lehuppant mellém az ágyra - Akkor hát elmondok mindent.

JB szemszöge:   

Francba. Nem hiszem el, hogy ezeknek a libáknak mindig bele kell ütniük az orrukat mindenbe. Úgy látszik, hogy nem tanultak semmit sem a boltos esetből. Pedig azt hittem, hogy ennél azért ijesztőbb vagyok. Próbáltam tartani a lépést a többiekkel, de legszívesebben erőből belevertem volna az öklömet a falba, hogy levezessem a feszültséget, majd rájuk hívtam volna az egész rendőrséget, de a többiek azt mondták, hogy ezzel még várjak. Megfogadtam a tanácsukat és próbáltam lehiggadni. Végül egy üres, hangszigetelt helységnél kötöttünk ki. A biztonságiak közölték velünk, hogy az ajtó előtt várnak ránk, amíg el nem simítjuk a történteket. Tisztára olyan volt mintha egy kihallgatás helyszínén lennénk vagy valami nyomozós filmben. "Megbeszéltük", hogy Youngjae teszi majd fel nekik a kérdéseket. Igazából mindenki azt mondta, hogy bárki csak ne én faggassam ki őket. Pedig én ezzel én nem értek egyet.

- Na szóval.. - kezdte a mi kis szóvivőnk - mi járatban lányok?

- Csak erre jártunk, amikor megtaláltuk azt a szerencsétlen lányt a mosdóban...

- Ehh Rossz válasz. - szólalt meg végül BamBam is.

- Kezdetnek nem rossz. Viszont minket nem tudtok egykönnyen átverni. Mit akartatok Melanitól? Az igazat akarom hallani!

Kezdem azt hinni, hogy nem is ismerem az igazi Youngjae-t. Olyan élethűen csinálta ezt a faggatást, hogy esküszöm, még én is megborzongtam tőle. Le a kalappal előtte. A rendörség néha alkalmazhatná őt is. Garantáltan sikert aratna.  Összeszűkült szemekkel nézett a fővezérre, mint aki olvas a gondolataiban. A csaj meg úgy nézett ki mint akit megbabonáztak. Egy darabig még csak így néztek egymás szemébe. Már kezdtem volna megtörni a csendet, amikor nagy meglepetésemre a kiscsaj sóhajtott egy nagyot.

- Öhm... Szóval... Csak vissza akartam szerezni ami az enyém.

- Mi az, hogy te akartad visszaszerezni?!? Nem ezt beszéltük meg! - pattant fel egy másik lány az asztaltól, viszont Yugyeom vissza ültette. Majd lefogta, mert majdnem egy kis cicaharc áldozatai lettünk volna.

- Na és mit akartál visszaszerezni? - Vonta fel a szemöldökét Youngjae. - Nem hiszem, hogy Melani bármit is elvett volna tőled!

A lány csábosan és meg bántottan nézett fel rám  Ekkor vettem észre Jackson gyilkos pillantását. A többiek is kíváncsian fordultak felém. Komolyan csak én nem értek ebből semmit? Most meg mi van? nem hívtam a rendőrséget még...! Csak gondolkoztam rajta. Várjunk csak. Ugye nem az amire gondolok? A vezérből kitört a tettetett sírás. Bennem ekkor állt meg az ütő. Ez nem lehet igaz...

- Csak szerettem volna visszakapni az a mi tényleg az enyém! - mondta könnyek között - De ez a ribi mindent tönkretett... csak megtanítottam neki, hogy velem nem lehet újat húzni... és, hogy jobb ha fél...

- Még egyszer megkérdezem. - szólalt meg teljes higgadtsággal Youngjae. - Mi az amit elvett tőled?

- Inkább ki az...

Nem bírtam tovább előtört belőlem a röhögés. Kérdőn néztek felém a többiek, de nem érdekelt. A röhögésemben nem volt semmi jókedv, inkább szánalom. Elővettem a legijesztőbb  félmosolyomat, majd felerőltettem az arcomra. Zavartan beletúrtam a hajamba. Lehet, hogy most azt várja, hogy elkezdjem itt neki nyálasan mondogatni, hogy szeretlek. Hát jó, akkor megérezheti a szeretettemet. Kicsit másképp... Meg sem álltam addig amíg az asztalnál szembe nem kerültem vele.

- Figyelj... Itt aztán nincs semmi ami a tiéd. Főleg nem én. Nem tudom, hogy lehetsz ilyen szánalmas, hogy ezt nem fogod fel - mosolyom már valószínűleg a fülemig ért. - Szerintem most azonnal kapard fel magadat a földről és vonszold haza magadat. Mert lehet, hogy a rendőrséget nem hívtam rád, viszont azt nem garantálom, hogy a szüleidnek nem szóltam semmit - kacsintottam rá.

Ekkor éreztem meg az arcomon lévő fájdalmat. Mivel kaptam egy nagy pofont válaszként. Aucs.. Minek van egy lánynak műkörbe?!? Valószínűleg én ezt sosem fogom megérteni. Majd már csak azt vettem észre, hogy hisztérika felpattan, hogy adjon még nekem egyet, viszont a többiek a segítségemre siettek. Átadtuk őket a biztonságiaknak, akik megígérték, hogy elviszik őket a szüleikhez. Legalább a nyugalmunk ezzel kapcsolatban visszatért. Viszont ekkor jutott eszembe, hogy Melit Mark-ra bíztuk...

Halihó ~

Na szóval, mielőtt még valaki azt gondolná, hogy a történet kezd elmenni egy másik irányba, azt megnyugtatom, hogy ezután már minden visszatért a (maga módján) normális kerékvágásba^^ Szóval nem kell aggódni.  (Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy magamban beszélgetek, de sebaj ><) Találkozunk a következő részben, amit hamarosan hozok is, de addig is egy kis hét indítónak itt hagyom nektek a My Swagger-t :d

https://youtu.be/ADUNlpdQUc0