Jackson szemszöge:

Mégis hova a francba mehetett ez e lány? Folyton csak ez a gondolat járt a fejemben. Nem igaz, hogy ilyen gyorsan el tudott menni, pedig nem is lép olyan nagyokat. Ezen a gondolaton csak magamban mosolyogtam, de be is fejeztem, mert a velem szemben lévő emberek, mind úgy néztek rám, mint aki megőrül.

Nem értem, hogy Melani miért volt ennyire felháborodott. Én csak beleolvastam a könyvébe. Ez olyan nagy bűn lenne? Ha igen, akkor büntessenek meg Mel kedvéért, akár ezerszer is. Miatta kibírom a fájdalmat is. Nem akartam, hogy azt gondolja rólam, hogy egy bunkó paraszt vagyok, aki nem adja meg a magánterületét másoknak.

Már indultam is volna megkeresni, amikor épp Markkal és BamBammal találtam magamat szembe.

- Áh Jackson Sziaa - köszönt Mark - nézd mit találtunk.

Elég volt ránéznem a kezükben tartott tárgyra, hogy mint mindig most is rájöjjek, hogy ők a csapat leggyerekesebb tagjai. Egy piros ferrárit szorongattak a kezükben, mintha mindjárt elvenné valaki tőlük. Ahj, hogy én mennyire szeretem ezt a két idiótát. Mondván, hogy fontos dolgom van inkább ott hagytam őket. Amikor befordultam az egyik soron, vissza is léptem egy lépést. Teljesen lesokkolt a látvány ami fogadott. Melani állt ott...és JB-t ölelgette. Nem hittem a szememnek. Kívülről úgy néztek ki, mint egy boldog szerelmes pár. Úgy éreztem, hogy a szívem darabokra törik. Haver miért pont te...?

Melani szemszöge:

Nem akartam JB-t ennél is jobban kellemetlen helyzetbe hozni. Meg féltem, hogy valaki meglát minket, ezért kicsit elhúzódtam tőle. Letörölte a könnyeimet az arcomról majd elmosolyodott. Senki nem láthatta meg, hogy sírtam, főleg nem a többi tag. Viszonoztam JB mosolyát. Egész végig csak azt mondogattam magamnak, hogy minden rendben van. Ekkor hallottam meg egy nagy puffanást. Mind a ketten odakaptuk a fejünk, majd döbbenten vettük észre, hogy az egyik polc leszakadt, de nem volt ott senki. Egy darabig próbáltuk visszatenni, nem is számítva arra, hogy ebből még baj lesz.

Akárhogy is próbálkoztunk a helyzet nem lett jobb. Ezután még az is rátett egy lapáttal, hogy megjöttek a biztonságiak.

- Szép jóestét! Hát itt meg mi történik? - kérdezte furcsálló hangnemben.

Hírtelen a pulzusom lüktetése az egekbe szökött. Na csak ez hiányzott. Ijedten néztem rá JB-re, aki meglepetésemre halál komolyan kezelte a helyzetet.

- Önnek is! - mondta a lehető legmagabiztosabban. - Éppen erre jártunk, amikor leszakadt a polc, így gondoltuk megkönnyítjük a maguk dolgát és visszatesszük a helyére. Vagy itt kellett volna hagynunk?

- Magától csak úgy nem szakadnak le a polcok. - vont fel a szemöldökét a biztonsági őr.

Most, hogy jobban megnéztem, elég feltűnő volt, hogy egész nap csak fánkot eszik. Nem tűnt valami nagyon fitt alaknak. Nem tudom, hogy ki, hogy van ezzel, de én nem egy ilyen duci biztonságist vennék fel szolgálatba. Mert ez még magát se tudja megvédeni. Lehet kicsit túlságosan sokáig néztem a külsejét, mert már csak annyit vettem észre, hogy egyenesen a szemembe néz és csak egy perverz mosolyt ereszt felém. Elfintorodtam, ahogy JB is.

- Tudom, tudom, de nézze csak vissza a biztonsági felvételt. Mert, hogy nem mi rongáltunk itt az egyszer biztos.

Az őr csak furcsállóan végignézett rajta, majd egy amolyan nemtörődöm hangulatban elkezdett egy fánkot enni. Háh, hogy tudtam, hogy mindig csak fánkot zabál. Majdnem kitört belőlem a röhögés, de magamban csak azért imádkoztam, hogy ezt most ne szúrjam el. Az őr egy darabig még csak zabált, majd végül megszólalt.

- Tudod kinek van kedve elmennie a kamerákhoz? Senkinek. Túl messze vannak. - mondta fáradtságot színlelve. - De ha egy ilyen csinos kisérőm lenne, akkor már más lenne a helyzet... - kacsintott rám.

Ez lehetett JB-nek a kegyelem döfés, mert megragadta a csuklómat és elkezdett visszarángatni a fiúkhoz. Úgy látszik kezd úgy kezelni, mint valami babát, amit kedvére ide-oda rángathat. Egy darabig még csak sétáltunk, majd elkezdtünk futni, mert a biztonsági őr kiáltozva üldözőbe vett minket. Viszont most már szerzett erősítést is. Amikor megláttuk a srácokat, egy lélekként ordítottuk, hogy futás. Először kérdőn néztek ránk, majd megpillantották a mi kis újdonsült barátainkat és ők is elkezdtek rohanni. Gyorsan bepattantunk a kocsiba, majd beletapostunk a gázba.

- Amíg szépen mondom, mindent elmeséltek. Rendben? - nézett ránk szúrós szemmel Youngjae. Úgy látszik mérges, hogy kirángattuk a boltból.

Felváltva, egymás szavába vágva kezdtünk mesélni. 1-2 dolgot kihagytunk, mert nem akartuk, hogy tudjanak róla, de gyakorlatilag mindent elmeséltünk amit tudni akartak. Amikor azt a részt meséltük, hogy leszakadt a polc, éreztem, hogy mellettem Jackson izmai megfeszültek. Nem tudtam mire vélni ezt a reakcióját, így hát csak meséltem tovább. Észre se vettem, hogy már majdnem fél 11 volt az idő. Nem akartam a csapatnak teher lenni, így hát felajánlottam, hogy haza sétálok, de ők csak azt mondták, hogy szó sem lehet róla.

Amikor elértünk a házamhoz, gyorsan elköszöntem a fiúktól, majd nagy hangzavarral berontottam. Nagy meglepetésemre a Nagyi épp TV-t nézett, a szüleim meg aludtak. Csoda, hogy nem kezdi el kiáltozni, hogy segítség betörő. Amikor megláttam, hogy mit is néz, inkább nem zavartam meg. Fáradtan felbandukoltam a szobámba, majd ledőltem az ágyamra. Mondhatni szép kis nap volt. Mennyi minden történt velem ennyi idő alatt. A szemeimet nem tudtam kinyitni, mivel akaratom ellenéle is lecsukódtak. Így hát a tegnapi ruháimban aludtam el.

Másnap arra ébredtem, hogy valaki hív. Nem néztem meg, hogy ki az, mert ahhoz túl fáradt voltam, így hát gondolkodás nélkül felvettem.

- Hallo? - ásítottam bele a telefonba.

- Na ne szivass, hogy te délután kettőkor is az álmok világában bandukolsz. - hallottam meg egy jókedvű, ismerőshangot.

Rápillantottam az ágyam melletti órámra. Szemeim elkerekedtek. Igaza volt, hogy elrepült az idő. Pedig én még aludtam volna ha ez az idióta nem ébreszt fel. Apropó, ha már ennél az idiótánál tartunk...

- Mondd gyorsan Yugyeom, nem érek rá egész nap.

- Chh mennél vissza aludni mi? - próbálta gúnyosra venni a hangját, de nem igazán jött össze neki. - Tán csatlakozzak hozzád?

- Na gyerünk hagy halljam mit szeretnél. - próbáltam a lehető legkedvesebbre venni a hangomat nem is figyelve az előbbi mondatára. Ő is észrevette, hogy kikerülöm a válasz lehetőséget, így csak egy röhögéssel díjazott engem.

- Szóval, arra gondoltunk a csapattal, hogy mivel szombat van és hát amint hallom az alváson kívül nincs fontosabb dolgod... - itt egy kicsit megállt, biztos azt várta, hogy tiltakozni kezdek.- így eljöhetnél a mai koncertünkre, már ha szeretnél...bár megértjük azt is ha nem, már így is nagy teher vagyunk a számodra.

Egy darabig még csak emésztettem a szavait. Majd lefogtam a telefont és hangos sikításba kezdtem. Végig ugráltam a szobámat. Még sosem voltam ilyen boldog. Végre valóra válhat az álmaim egyike. Eljutni az egyik GOT7 koncertre, pipa. Vajon olyan lesz mint a videókban? Áh nem, biztos, hogy ezerszer jobb. Mit vegyek majd fel? Örömömet a telefonomból szűrődő hang szakította meg.

- Föld hívja Melanit! Ugye nem ájultál el megint? Hallottam az előbb valami puffanást!

- Dehogy - válaszoltam vigyorogva. - Na és... Hol is lesz az a koncert?

Halihó,

Meg is hoztam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Valamint kitettem az ígért Monsta X-es story-t, akinek van kedve, az nézzen bele:3

XOXO