Anna szemszöge:

Egész éjjel alig aludtam,és nem csak azért,mert Chrisen kattogott az agyam,hanem azért is,mert ma van a szülinapom,és Lisa elmondása szerint,hatalmas meglepetés vár rám.Mondjuk,arról fogalmam sincs,hogy jó,vagy rossz meglepetésről van szó..Mindenesetre,izgatott vagyok.Egyébként,így belegondolva,kicsit azért hihetetlen,hogy már tizennyolc éves vagyok,hisz nem rég még,kisgyerekként játszottam a homokozóban,most pedig már "kész nő" vagyok.Legalábbis,Lisa szerint.És,hogy milyen érzés hivatalosan is nagykorúnak lenni?Nos,szerény véleményem szerint,teljesen ugyanolyan,mint tizenhétnek,vagyis kiskorúnak.Igazából,ezek csak számok,nincs jelentőségük.Számomra legalábbis nincs.
Reggel kilenc óra van.A tegnapi naphoz képest,ma elég korán sikerült felkelnem,úgyhogy most örülhetek a fejemnek,amiért nem aludtam át a fél napot.Nálam ez egyébként csodának számít,na mindegy.Nagy nehezen kimásztam az ágyamból,és a konyha felé vettem az irányt,hogy csináljak kávét.Számomra,ez elmaradhatatlan.Miután kiöntöttem gőzölgő folyadékot a kedvenc bögrémbe,felvonszoltam magam az emeletre,és kiültem az erkélyre.Talán,ez az egyik legkedvencebb helyem a házban,természetesen a szobám után.Imádok itt kint ülni reggelente,valahogy mindig feltöltődök a látványtól.
-Hé-Hallottam meg hirtelen Chris hangját,mire azonnal felkaptam a fejem.Ott állt az erkélyen,egy fekete nadrágban,és egy szintén fekete trikóban,miközben hevesen integetett.
-Jó reggelt,szomszéd-Kiáltottam át neki,széles mosollyal az arcomon,mire ő villantott felém,egy ezer wattos vigyort,én pedig majd' hogy nem elájultam tőle.
-Jó reggelt-Támaszkodott meg a korlátnál,s fejét a kezére döntötte,miközben bályosan mosolygott.-Jól tudom,hogy ma te vagy a szülinapos?
-Igen-Bólintottam visszafojtott nevetéssel.-De nem kell nagy dobra verni..Egyszerűen csak,egy évvel közelebb kerültem a halálhoz.
-Hm..Szép kis gondolkodás mód,tetszik-Nevetett fel,miközben a hajába túrt.-Isten éltessen,Annie.
-Köszi..-Hajtottam le a fejem mosolyogva.Éreztem,ahogy egyre vörösödöm,ezért már rá sem mertem nézni,Chrisre.Annyira zavarba tud hozni azzal,ahogy kimondja a nevemet..Olyan kis aranyos hangnemben beszél velem,ahogy még soha,senki sem tette.Egyszerre határozott,laza,és nem utolsó sorban rendkívül barátságos..Pedig már kezdtem azt hinni,hogy az ilyen srácok már réges-rég kihaltak.De úgy látszik,tévedtem.
-És,van valami programod mára?-Szólalt meg ismét,én pedig megráztam a fejem.
-Lisa azt mondta,hogy készül valami meglepetéssel..De ezen kívül nincs semmi-Vontam meg a vállam,halvány mosollyal az arcomon.
-Az klassz-Nevetetett fel.-Nem jössz át?Mutatni szeretnék valamit.
-De-Vontam fel a szemöldököm meglepődve.-Mikor?
-Mondjuk úgy,tizenegykor?
Rövid habozás után rábólintottam a dologra.Nem szokásom átmászkálni másokhoz,főleg nem egy fiúhoz,úgyhogy most izgulok egy kicsit.És..vajon mit akar mutatni?Fogalmam sincs,de nagyon kíváncsi vagyok!

*
Már vagy hatodszorra csengetek be,és semmi.Pedig,már elmúlt tizenegy.Egészen pontosan,tizenegy óra,két perc van..Én,és a pontosság..Ehh.Nem értem.Chris azt mondta,hogy tizenegykor jöjjek át hozzá.Akkor most,mégis mi a fene van?
Már épp azon voltam,hogy inkább hazamegyek,ahelyett,hogy kint ácsorgok,amikor hirtelen kinyílt előttem az ajtó,és valami szőrös izé rámvetette magát.Ennek következtében,elveszítettem az egyensúlyomat,és hátraestem,egyenesen a betonra.Aucs.
-Bonnie!Hányszor mondtam már,hogy nem bántjuk apuci vendégeit?-Szedte le rólam Chris a kis szőrmókot,pár pillanattal az esés után,mire én hangosan felnevettem.Bonnie..Milyen aranyos név is ez,egy kiskutyának!
-Bocsáss meg,néha elszalad vele a ló..-Húzott fel a földről Chris,én pedig csak mosolyogva megráztam a fejem.
-Imádnivaló kutyus-Térdeltem le,Bonnie mellé és megsimiztem a buksiját.Mindig is imádtam az állatokat,főleg a kutyákat.Legszívesebben,örökbefogadnám az összes kóborkutyát,és nyitnék egy kutyafarmot!Igen tudom,eléggé beteges vagyok..
-Az utcán találtam,összeverve-Guggolt le mellém Chris,és végigsimított Bonnien.-Ha nem viszem el orvoshoz,talán most nem lenne itt.
-Istenem..-Szontyolodtam el,majd lassan felálltam,és megigazítottam a pólómat.-Akkor te egy hős vagy.
Szavaim hallatán Chris hangosan felnevetett,és ős is kiegyenesedett.
-Ha gondolod,esetleg bemehetnénk..-Invitált be a házba,én pedig mosolyogva bólintottam egyet,és őt követve,beléptem az ajtón.Bent hatalmas tisztaság fogadott,amin meg is lepődtem,hisz nem nézném ki Chrisből,hogy egész álló nap takarít..Aztán ki tudja!Belépve az ajtón,egy hatalmas nappali tárult elém,fekete bőrbútorokkal,egy hatalmas tévével,és festményekkel a falon.
-Ezt te festetted?-Léptem oda az egyik alkotáshoz,amely egy fiatal házaspárt ábrázolt,és egy fekete hajú kisfiút,aki az anya ölében ült.
-Igen-Bólintott mosolyogva,és a kezembe nyomott egy doboz Monstert.-Sajnos most épp nincs itthon más,úgyhogy remélem nem haragszol.
-Nem,dehogy!Szeretem a Monstert-Vigyorogtam rá,majd belekortyoltam a lehűtött italba.-Gyönyörű festmények.Igazán tehetséges vagy,ezt meg kell hagyni.
-Köszönöm-Hajtotta le a fejét mosolyogva,én pedig csillogó szemekkel néztem fel rá.Lenyűgöző,hogy mennyire szerény,holott tulajdonképpen,bőven lenne mire fel nagyképűnek lennie.De ő nem az.És ez valahogy,nagyon nagy pozitívumnak számít nálam.
-Gyere,mutatok valamit-Ragadta meg hirtelen a csuklómat,széles mosollyal az arcán,és elkezdett húzni maga után,egészen egy fekete ajtóig.-Ígérd meg,hogy ha bementünk oda,nem kérdezel semmit.
-De..
-Csak ígérd meg!-Nézett mélyen a szemembe,én pedig szó nélkül bólintottam egyet,és a kezemre néztem.Chris,amint észrevette,hogy még mindig szorítja a csuklómat,hirtelen elengedte,majd halkan felnevetett.-Ne haragudj,néha elkap a lendület..
-Semmi baj-Mosolyodtam el.-Bemegyünk?
-Jah...Igen,persze-Kuncogott fel,majd lenyomta a kilincset,és óvatosan belökte az ajtót.

Chris szemszöge:

Belépve a kis szobába,Annie,szinte ledermedt a látványtól.Láttam rajta,hogy meglepődött,ezért nem szóltam semmit,csak figyeltem amint ő körbesétál a szobában,és mindenhez,amihez tud,hozzáér.
-Azt a rohadt..-Fordult felém kikerekedett szemekkel,miközben Manson egyik albumát tartotta a kezében.-Ezt a lemezt keresem már három éve,de sehol sem találtam.
-Akkor,mától a tiéd-Mosolyodtam el,mire ő rám kapta a tekintetét,és felvont szemöldökkel pislogott hol az albumra,hol pedig rám.-Vagy nem kell?
-De,persze!Csak..-Sóhajtott fel fáradtan.-Nekem erre most nincs pénzem..Tudod,nem fizet túl jól ez a pincérnősködés.
-Mi?-Vontam fel a szemöldököm értetlenül.-Én nem eladni szeretném neked,hanem elajándékozni!Szóval,ne ellenkezz!
-Úristen Chris!-Kezdett el sipítozni,és hirtelen a nyakamba ugrott.-Te vagy a király!Köszönöm szépen,jövök egyel!
-Ugyan,semmiség!-Legyintettem,és mosolyogva megveregettem a hátát.-És,amúgy tetszik ez a kis szentély?
-Igen!Egyszerűen fantasztikus!Nem gondoltam volna,hogy szereted Mansont-Tolt el magától mosolyogva,miközben megállás nélkül a kezében lévő lemezt bámulta.
-Ha tudnád,mennyi mindent nem tudsz még rólam..-Morogtam az orrom alatt vigyorogva,miközben Annie gyönyörű arcát fürkésztem.
A következő pillanatban,hirtelen megcsörrent az imént említett lány telefonja,mire ő azonnal kinyomta azt.Meglepettségemben,azt találtam mondani neki,hogy hívja vissza,hátha fontos ügyben keresi az a bizonyos személy,ezért ő-rövid hezitálás után-megnyomta a visszahívás gombot,és pár lépésre tőlem megállt a szoba egyik sarkában.Alig fél perc múlva,már le is tette a telefont,és újra visszatért hozzám.
-Lisáék ott vannak nálam...-Sóhajtott fel gondterhelten.
-Hát akkor,izé..-Vakartam meg a tarkómat.-Jó bulizást.És még egyszer nagyon boldog születésnapot,Annie.
-Köszönöm-Nézett rám csillogó szemekkel,én pedig magamra erőltettem egy halvány mosolyt.-Szia-Utoljára végignézett rajtam,majd nagyon lassan elindult a kijárat felé.Már épp azon voltam,hogy felmenjek a szobámba,és lepihenjek egy kicsit,amikor is hirtelen megfordult,elmosolyodott,és beharapta az alsó ajkát.
-Gyere velem te is!Kérlek!
-Mi?Dehát,a barátaid..Szóval ők nem is ismernek!És..amúgysem vagyok úgy öltözve!-Kezdtem el kifogásokat gyártani,konkrétan,magam ellen,hisz szívem szerint,azonnal belementem volna a dologba.Nem szeretnék gondot okozni neki.Kellemetlenséget pedig főleg nem.De,hogy őszinte legyek..Én lennék a világ legboldogabb embere,ha tényleg meghívna arra a bulira,és nem csak azért,mert kárpótolni szeretne.
-Jó vagy így!És,kit érdekel,hogy mit gondolnak majd?Végülis,az én bulim,nem?Én döntöm el,hogy kit hívok meg rá!
-Rendben-Bólintottam rá,rövid hezitálás után,majd Anniet követve,átvonszoltam magam a szemben lévő házhoz.Belépve a hatalmas nappaliba,azonnal felcsendült valamilyen zene,és mindenki őrjöngve köszöntött minket.Pontosabban,csak őt.Engem nem.
-Lisa!-Sipítozott Annie,és a fekete hajú lány nyakába ugrott.Minden bizonnyal,ő Lisa.
-Most már hivatalosan is idősebb vagy nálam!-Vigyordott el az imént említett lány,majd futólag rámnézett.-Anna!Ki ez a pasi?
Milyen érdekes..Lisa nem Annienak hívja őt.Lehet,hogy csak én vagyok ennyire elvetemült..De az sem kizárt,hogy csak nekem engedélyezett ez a becézésmód.Hihi.
-He?-Fordult felém Annie,értetlen arckifejezéssel,majd hirtelen elmosolyodott.-Ő itt Chris.A szembeszomszédom.
-Sziasztok-Intettem egy aprót,és ismételten Anniera néztem.-Azt hiszem,én most megyek.
-Miért?Hisz,még csak most jöttünk!-Lépett mellém,és végigsimított a kezemen.-Rosszul érzed magad?
-Nem,csak..-Hajtottam le a fejem,egy hatalmas sóhaj kíséretében.-Bonnie biztosan éhes már..
Gratulálok Chris,ennél jobb kifogást ki sem találhattál volna!
-Rendben-Mosolygott rám Annie,nekem pedig végigfutott a hátamon a hideg.-Akkor,kárpótlásul,holnap viszek neked tortát.
-Megegyeztünk-Vigyorogtam rá,majd miután elköszöntem,elsősorban tőle,majd a társaságtól,hazamentem.Sosem voltam egy bulizós fajta..És így,hogy Annien kívül senkit sem ismerek,még visszataszítóbb a dolog.A másik pedig,ma éjjel megérkezik hozzám valaki,és még ki kell mennem érte a reptérre,ezért semmiképp sem ihatok alkoholt.Ha csak,nem akarok balesetet szenvedni..

Sziasztok!Ismételten egy új résszel jöttem így vasárnap,remélem tetszik!Köszönöm a pozitív visszajelzéseket,még mindig nagyon jól esnek!További szép napot!😉