Kezeimet törölgettem, az újabb áldozatom után. Fáradtan ülte le egy székre  majd lehajtottam a fejem.

- Hogy teheted ezt? 

- Befogod? Nem néztem rá, még csak fel sem emeltem a fejemet.

- Te nem ilyen vagy.

- Fogd már be baszd meg! Üvöltöttem  Jamesre.

- Nem, nem fogom be! - Miért lettél ilyen? Dühös lettem, felálltam majd egy kést a kezembe vettem. - Ne, kérlek ne. Közelebb mentem hozzá, majd a kést a combjába szúrtam. 

- Majd máskor megtanulod, hogy nem pofázol nekem feleslegesen! Vigyorodtam el, majd a kést kirántottam a combjából.  A hangja, mely félelemmel volt tele, mosolygásra késztetett. A fájdalmát én magam is éreztem a lelkemben! 

                                                          ~ Két órával később ~

James kezei meg a lábai az ágyhoz voltak kötözve. Combját már régen lefertőtlenítettem majd bekötöttem. Szemeit behunyta, kezei ökölbe szorultak.

- Miért nem ölsz meg? Kezei remegtek, ugyan úgy ahogy hangja is.

- Mi jó származna nekem abból? Kacagtam.

- Nem tudom. Nyitotta ki szemeit majd rám nézett. 

- Szeretek a szemeidbe nézni. Mosolyodtam el, majd behunytam a szemeimet mikor rájöttem mit is mondtam. Vettem egy mély levegőt majd hosszasan kifújtam. 

- Mit szeretsz benne? Lágyul meg a hangja.

- Hogy... - Olyan akár a tenger, gyönyörű. Gondolkodtam el, majd mosoly húzódott arcomra.  

Azt akartam hogy megérintsen, így hát fogtam felpattantam a székről majd az ágyhoz sétáltam. Kikötöztem az egyik kezét, majd messzire hajítottam a kötelet. Kezét az arcomhoz emeltem mire ő lágyan megsimította. 

- Nem tudok rajtad kiigazodni.