Egy hónappal később

- Min gondolkodsz annyit?  Felé fordultam, majd megrázva a fejem, nekidöntöttem a fejem a mellkasának.

- Szimplán csak elbambultam. Hunytam le a szemeimet. Hazug szavaim vízhangként üvöltöttek a fejemben.

- Nem lesz semmi baj. Ujjaival arcomat cirógatta. 

- Remélem, csak tudod ezt nem ilyen egyszerű. 

- Semmi sem egyszerű, megoldjuk együtt. Összekulcsolta kezeinket, majd eldőlt a kanapén maga után húzva engem is. 

- Bolond. Nevetve csaptam a mellkására.

A helyzet az  hogy miután James anyja kiakadt, nem akartam még nagyobb baj, így hát eljöttem.  Ezzel nem is lett volna akkora nagy gond ha James utánam nem jön. 

Egy pszichopata gyilkosnak nevezett az anyja, sőt még utánam hajított egy csészét is. 

A legnagyobb gond az hogy köröz a rendőrség és azt feltételezik rólam, hogy elraboltam James-et.

Először fuldokoltam a röhögéstől mikor a tévében levetítették ezt a szöveget hogy Én raboltam el a fiatal fiút, de most hogy így belegondolok nem olyan vicces. 

Fáradtan ültem az erkélyen kint egy széken. A pulcsit összehúztam magamon, remegve nyúltam egy szál cigiért. 

Soha sem volt ilyen bonyolult semmi, most viszont úgy érzem nem tudom megoldani a problémákat amik a vállamra szakadtak. 

A kezeim folyamatosan remegnek, és ez nem azért van mert nem gyújtottam rá, hanem azért van mert nincs kit megöljek.

Az ajtó nyikorogva nyílt ki, mire én oda kaptam a fejem. 

James félmeztelenül álldogált, miközben a távolba meredt egy pillanatra. 

- Azt hiszem fel kell húznom valamit mert megfagyok. Kocogtatta össze a fogait, mire én nevetve fújtam ki a füstöt a számon. 

Pár perc elteltével már mind a ketten kint üldögéltünk, azzal a különbséggel hogy én az ölében ültem.

Közben eleredt az eső is, először csak szemerkélt aztán már zuhogott. 

- Azt hiszem be kellene mennünk. Álltam volna fel, de James óvatosan visszahúzott az ölébe. 

- Maradj még, kérlek. Vállamra rakta a fejét kezeivel átkarolta a derekamat majd összekulcsolta elől a kezeit. 

- Ha ránk találnak, nekem annyi. Fújtam ki hosszasan a levegőt, majd lehunytam a szememet.

- Nem fognak ránk találni. Olyan határozott volt a hangja hogy még én is megijedtem egy pillanatra. 

- Hogy lehetsz ebben olyan biztos? Fordultam felé.

- Mert tudom és kész. Makacsolta meg magát. - Miért remegnek a kezeid? 

- Fázom. Hazudtam. Megfogta a kezemet majd megcsóválta a fejét. 

- Ha fáznál, nem csak a kezed remegne. - Mi a baj?

- Nincsen semmi bajom, én csak..  Megteltek a szemeim könnyekkel majd szép lassan lezuhantak az arcomon.  - Elegem van. Fúrtam a mellkasába a fejemet. 

-Nincs semmi baj, itt vagyok! Erős karjai védelmezően fonódtak körém. 

- De van! - Tudom hogy megtalálnak, és ha ez így lesz soha többé nem láthatlak. 

- Nem fognak megtalálni, nem fogsz ilyen könnyen megszabadulni tőlem. Szavai hallatán mosolyogva emeltem fel a fejem majd Rá néztem. Kacagva simítottam végig arcán majd hosszasan megcsókoltam. 

- Olyan bonod vagy.