* Abby szemszöge *

- Ez mi volt? - utaltam az előbbi jelenetre.

- Luke félrehívta az unokahúgát... - mondta Calum. Ashton és Michael csöndben ették a vacsorájukat, ami nekem elég gyanús volt.

- Hát persze.... - nevettem.

- Mi az? - kérdezte Ashton.

- Nézzetek a szemembe és mondjátok, hogy Luke nem hazudik! Mondjátok azt, hogy megváltozott és semmi köze nincs Naomihoz! Mondjátok, hogy ők csak rokonok!

- Abby....Ők csak rokonok! - mondta Ashton. A másik két fiú csak egyetértően bólintott. Ismerem őket és tudom, hogy soha nem hazudnának nekem. Szeretnek annyira, hogy ilyesmivel nem vernek át.

- Hiszek nektek srácok, de csak azért mert tudom, hogy nem hazudnátok nekem.

- Miről nem hazudnának? - kérdezte Luke, amikor visszajöttek.

- Nem lényeg. - szólalt meg Michael.

- Szóval Abby meddig maradsz?

- Hát Naomi ez jó kérdés. - nevettem. - Igazából max. 2 hétre hoztam cuccot. De arra gondoltam, hogy ha szeretnétek visszajöhettek velem.

- Ez komoly?

- Igen Michael. Jöttök ti 4-en srácok meg Naomi. - mosolyogtam a lányra. - Elég nagy a házam nekünk.

- Király! Alig várom a sok dögös bikinis csajt a parton. - nyáladzott Ashton. Azt asztalnál mindenki arról kezdett beszélni, hogy mit fog majd csinálni, kivéve Luke. Ő csöndben figyelte a többiek jópofa terveit. Valahogy én sem tudtam figyelni arra amit mondtak. Az agyam kikapcsolt és csak Luke-ra tudtam koncentrálni.

- Abby figyelsz? - nevetett Naomi.

- Nem,nem igazán. - vallottam be. - Ne haragudjatok, de fáradt vagyok. Megkeresem Sophiat és szerintem megyünk aludni. - mondtam.

- Segítek megkeresni! - állt fel Luke.

- Köszi, de megtalálom egyedül is...

- Segítek! - monda határozottan, majd elindult a nappaliba. Nagyot sóhajtottam, s elindultam utánna.

* Luke szemszöge *

Amikor bementem a nappaliba megláttam Sophiat a szőnyegen aludni. Óvatosan felvettem a kezembe, ügyelve arra nehogy felkeltsem. Kis kezeivel pólómat kezdte markolászni, miközben én hátát símogattam. Fejét kissé megemelte, s rámnézett.

- Apa? - kérdezte. Egy ideig gondolkoztam, majd megszólaltam.

- Igen....apa - feleltem. Soph fejét mellkasomba fúrta, s ismét elaludt. Amikor ránéztem a kezemben alvó csöpségre rájöttem, hogy mit is akarok. Most, hogy Abby újra itt van nem fogom hagyni, hogy csak úgy elmenjen. Mert nekem szükségem van rá és tudom, hogy neki is rám.

* Abby szemszöge *

Amikor Luke azt mondta Sophia-nak, hogy ő az apja lehidaltam. Hihetetlenül nagy baromság volt, amit mondott. Egy apa neveli a lányát és ott van mellette amikor szüksége van rá, de Luke nem lesz ott. Ezt megkell beszélnem Luke-val, mert szerintem még ő se tudja, hogy mit is mondott valójában.

Miutan megbizonyosodtam róla, hogy Sophia elaludt mentem megkeresni Luke-ot. A fiúk és Naomi a konyhában kártyáztak, így nem volt nehéz dolgom.

- Luke beszélhetnénk négyszemközt? - néztem a szőkére.

- Persze. - felelte s kimentünk a nappaliba.

- Miért?

- Mit miért? - nézett rám értetlenül.

- Miért mondtad, hogy az apja vagy? Miért kellett ekkora baromságot csinálnod?! Egy apa ott van a gyereke mellett és TE Luke nem leszel ott!

- De ott leszek!

- Hallod te mit mondasz?! Pár év múlva saját családod és egy gyönyőrű feleséged lesz, akikkel leéled az életed és Sophia nem lesz ott!

- Sophia velem lesz, ha hagyod...

- Tessék?!

- Abby eltelt több, mint 1 év és én még mindig ugyanúgy szeretlek! Veled akarok lenni, veled akarom leélni az életem, veled akarok családot alapítani csak hagyd, hogy az életed része legyek!

- Ez...Te megőrültél?! Ha tényleg szeretsz miért hagytál ott akkor a kórházba? Miért mentél el amikor könyörögtem, hogy maradj? Miért mondtad, hogy olyan életet akarsz amibe ÉN nem szerepelek?

- Te hogy érdeznéd magad, ha azt mondanám, hogy majdnem lefeküdtem a legjobb barátnőddel?!

- Luke ha én szeretek valakit nem mondom neki, hogy nincs helye az életembe...Csak annyit kérek, hogy ha már azt mondtad Sophia-nak, hogy az apja vagy akkor viseld a következményeket,kérlek! - mondtam s elindultam a konyhába, de Luke visszarántott.

- Mond a szemembe, hogy nem szeretsz! - parancsolta. - Gyerünk!

- Luke kérlek....

- Mond ki! - belenéztem abba a gyönyörű kék szempárba s szólásra nyitottam a szám, de egyszerűen nem tudtam megszólalni.

- Én..

- Te mi?

- N-nem szeretlek! - dadogtam.

- Hazudsz! Ha most megcsókollak 100%, hogy visszacsókolsz!

- Nem! - Luke nagyot sóhajtott s megcsókolt. Próbáltam tartani magam, de a testem minden egyes porcikája kívánta Luke-ot.

- Mondtam, hogy hazudsz. - nevetett.

- Ez akkor sem helyes! Azt akarom, hogy neked jó legyen nélkülem.....

- Ahhoz, hogy nekem jó legyen TE kellesz!

- Sajnálom Luke, de nekem nem kellesz, már nem... - suttogtam. Luke lesokkolva állt előttem és csak bámult ki a fejéből. - Szeretném, ha te is velünk jönnél, de köztünk már csak baráti kapcsolat lehet. - Mondtam s inkább kimentem a többiekhez. Mindenki csöndbe volt és csak nézett.

- Minden rendben Abby? - kérdezte Calum.

- Persze! Minden a legnagyobb rendben!