-Jungkook
~~~~~~~

Jeon Jungkook. Bizony. A kis aranyos Maknae... A nagy összedobált cuccaival az ágyán. Hát ja. Ez ő.

Vajon mindenkinek ilyen rendetlen a szobája? Vagy csak ő ilyen....?

Kookie lement letussolni, és azt mondta menjek be nélküle.

Öszintén, fura volt bent lenni a szobájában. Oké, nem azért mert nekem tiszta a szobám non-stop, hanem mert érdekes... És úgyan úgy nagyon félre érthető itt aludni vele, de hej, én akartam maradni, nem?

Nagy sóhajjal, elpakoltam a cuccait, majd leültem az ágyára. A szobája elég érdekesen lett  kidíszítve: tele volt az ARMYk plüsseivel, meg ne említsem az Iron Man babáját, ami ott virított az ágya mellett.

Lol... Igazi kis maknae~

Ahogy szemeim az ajtó felé szálltak, észre vettem hogy az ajtófélfánál Jungkook állt figyelve rám barna szemeivel és érzéstelen arcával.

(N): Oh, hello! Elpakoltam neked a cuccaid.

Jungkook szótlanul felém indult és szemeimbe nézett.

Én is dióbarna csillogó szemeibe néztem, amiben nyugalmat és békét láttam.

Kookie egyre közelebb került hozzám, amitől a szívem idegesen táncolni kezdett, és az arcom is piros lámpásan jelezte ezt.

Amikor már majdnem szájához értem, ő az egyik pillanatban elmosolyodott és kuncogva eltávolodott tőlem.

Jungkook: Milyen aranyos vagy~ azt hitted megcsókollak és nagyon akartad~ *nevetett ki*

Pirulva s mérgelődve elnéztem tőle.

(N): Dehogy akartam! Csak... Összezavartál és lefagytam!

Puha újjaival hozzáért az államhoz, magafelé fordította az arcom és figyelt mosolyogva egy ideig, (szemszín) szemeimbe mélyen belenézve.

Jungkook: Láttam tetszett neked a vacsi amit Jinnel csináltunk... Vagy csak én láttam rosszul?

Megráztam a fejem hogy a keze lecsússzon az arcomról,  és ránéztem mosolyogva.

(N): Nem, tényleg tetszett! Ez volt a legfinomabb vacsora amit valaha ettem~

Jungkook ez az "Akarlak meghódítani" képét átváltoztatta "Nem hiába hívnak Kookienak~" úgy, hogy a két kezét a fejére helyezte, amit igazából egy szívet jelentett.

Jungkook: Yey~

Mosolyogva adtam neki egy váratlan ölelést aranyossága miatt, amitől meglett lepve. Gyors ölelésnek indult elsőnek, de később mintha beleolvadtam volna az ölelésébe, mert...

Mmmm, de puhaaaa~

Igen, Jungkook olyan puha volt, mint egy icipici kiscsibe, akinek vizes picike tollazata most lett volna megszárítva és most egy puha labdácska.

Erősen magamhoz öleltem, mint egy párnát.

Jungkook: *nevetve* *fuldokolva* Aghhhh.... Oké, (név), nem vagyok párnaaaaghhhhh!

Észhez kapva hogy mit is csinálok, pirulva elengedtem gyorsan és elkezdtem vakaródzni.

(N): Eheh....bocs... Kicsit lehet hogy túlzásba mentem...

Jungkook: Hahaha.... *nevetett puhán* Párnának képzeltél? *mosolyog*

(N): Uhum... *néztem el pirulva*

Jungkook: Figyi... Lehetek a párnád ma estére.

Ijedten... Nem, nem, csodálkozva tekintésem rászegeztem, majd félmosollyal rázni kezdtem a fejem.
(N): Ne ugrass már megint *kuncogás*

Reakciója nem volt viccelődős,  nevetős, hanem arca komolyra vállt, sóhajtva s pirulva kicsit lenézett.

Jungkook: Komolyan értem... Bármilyen félreértés nélkül kérlek... Én ráfekszek az ágyra, te oldalról ráfekszel a hasamra és úgy elalszunk...

Meglepve, de végre hallva egy kis komolyságot benne, vidáman megszólaltam.

(N): Szerinted elaludnák a hasadon?  *felnézett, amint én felkeltem* Próbáljuk ki.

Felém nézet csillogó szemekkel, és tele boldogsággal.

Jungkook: Noona megengedi?!

Mihást bólintottam, ráugrott az ágyra a hátára, a saját hasára csapva.
Jungkook: Ide a fejjel, csajszi

Kissé pirulva, az ágyra feküdtem, a fejem a hasára helyeztem, majd összehúztam a lábaim a mellkasamhoz.

Kookie hasa meglepően tényleg puha volt, vaaaaaaaaaagy.... Csak puha kék rövidújjúja volt párnapuha.
Szemeimet lassan becsuktam. Éreztem ahogy a puha párnám mintha már televan álomporral és lassan, mélyültem az álmaim közé.

Jungkook utolsó szava az volt hogy kényelmes-e, amire csak egy gyenge mosolyt nyújtottam neki.
S így már nem is emlékszem többre.

~Reggel~

Amint kinyitottam a szemeim, azon találtam magam hogy valaki a hasamon fekszik és telefonozik.

Felemelkedtem Jungkook hasáról hogy megnézzem ki az, amire megpillantottam Taet aki az Instagramon lógott.

(N): Um Tae...? Te hogy kerülsz ide?

Felémfordúlt ijedt arckifejezéssel, de gyorsan elmosolyodott.

T: Oh, (név), hogy megijesztettél! Jó reggelt~

Testemről letolva fejét, leültem az ágy szélére, és dörzsölgetni kezdtem álmos szemeim. Tae tetetett csalódott arckifejezéssel, törökülésbe ült és lezárta  telefonját.

(N): Te mikor csatlakoztál? V-vagy itt aludtál? *kérdeztem idegesen*

Érzékei észre vették hogy a kérdést kellemeten érzettel kérdeztem, így egy huncut vigyorral így válaszolt:

T: Nem, de amikor beléptem,  közel voltatok egymáshoz. Szerencsére jöttem megmenteni a helyzetet és elválasztottalak időben, mielőtt a szájatok összeért volna.

Meglepve voltam,  a válaszától.

Én és Jungkook?! Na neeeee

(N): Várj... Hogy érted hogy megmentettél? Neked nem mindegy hogy c-csókolózunk vagy nem? Vaaaaaagy....Vkook? *nevettem*

T: Heh? *rázza a fejét mosolyogva* Te hülye! Nem! Csak tudom hogy nem vagytok együtt és nem akartam hogy kellemetlen szituban legyetek.

(N): Oh... *elmosolyodtam* Köszi~

Az ágyból felkelt, majd felém fordul.

T: Van kedved reggelit csinálni a hyungoknak?

Lassan én is felkeletem az ágyról nyújtózkodva, minden izmomat meghúzogatva.

(N): Gyerünk.

Ahogy csak mi ketten mentünk, egy pillanatban a fülem mellett találtam a száját suttogva.

T: Tudom hogy megszeretted volna csókolni, de nyugi, ez mi titkunk marad.

Eltolva arcát, meg is löktem pirulva, mire kitört belőle a nevetés.

B

: Pabo -.-