-Hoby

~~~~~~~~

Taetól jöttem, aki kölcsön adta az egyik majicáját. Igaz, Hobi akarta először, de Tae kiharcolta, szóval az ő majicáját választottam.
Hobinak nem volt baj hogy nála aludtam. Söt, boldognak is tünt, azt is mondta hogy a hét közül a legjobb választás, amire persze mindegyik fiú (Suga kívűl) szúrós szemekkel nézett rá.

Na, de mint mondtam, beléptem Hobi szobájába ami csillogott a tisztaságtól. Hosszú fekete ágya volt, mellette egy íróasztal, ahol egy kompjuter állt, és ez mind tiszta volt.

Ő nem volt benn a szobában, azt mondta letussol és még van egy pár dolog amit még alvás előtt elakar rendezni.

Ráfeküdtem az ágyára és nézni kezdtem unalmamban a plafont.
Hirtelen, az egyik régi, nem komolyabb kapcsoltú fiúm arca jutott eszembe, ami elégé fájt.

...barom....

Nagyon szerettem, rám számíthatott, mellette voltam...mégis most itt vagyok, ülök magam.
Megszoktam már hogy senki nincs az oldalomon, senkire se számíthatok, így magam harcolok a problémáimmal.

Másik pillanatban azon kaptam magam hogy nedves lett a szemem környéke. Egyre jobban könnyeztem, egyre jobban fájt a szívem.
Sokat gondolkoztam róla. Szokásai, nézései, nevetései.... Milyen sokat jelentett.

Sírva fakadtam szépen lassan, érezve ahogy könnyeim egyenesen átvágják útjukat az arcomon.

Elmúlt egy fél óra, amikor hallottam lépteket.
Oh, ne!

Sírós, piros szemeimet gyorsan becsuktam, alvós pózba mentem, és tetettem magam hogy alszok már mélyen.

Hobi kinyitotta az ajtót, majd pár percig csak állt egy helyben. Éreztem és hallottam lépteit, ahogy odajött és legúgolva nézte az arcom.
Az arcom még mindig vörös volt a sok sírástól, arcomon meg a könnyek frissnek tüntek, de gondoltam Hobi úgy se figyelné meg annyira az arcom, hogy észre venné.

Hobi felkelt a gugolásból, majd hallottam ahogy ment az ajtó felé... De az ajtót mintha elhagyta volna és valahol hátul, a számítógépnél járna.

Éreztem ahogy az ágyra feküdt, egyet-kettőt mozdult jobbra-balra, majd közelebb jött hozzám.

Kezeivel átölelt engem egy meleg ölelésbe,  fülem mellett meg az arca volt.

Hoseok: *suttogva* Nyugi, ne sírj... Minden rendben lesz. Nem kell tetetned magad hogy alszol.

Kezeimet rátettem az övére majd egy kicsit megszorítottam, jelezve hogy "Köszönöm"

*Reggel*

Hobi karjai között aludtam el, érezve hogy nem vagyok egyedül.
Tae a szép fényes reggel próbált kicsomagolni a kezei közül, de nehéz volt.

V: Jó reggelt *kockás mosoly* Az este összenőttél Hobival, és a Herceged nem birta levágni a kezeit rólad.

(N): *álmosan mosolyogva* Ki mondta hogy a hercegem vagy?

Tae szomorú arcot mutatott, de persze tudtam hogy nem igazi, így csak nevettem.

Amikor sikerült a kezekből kikerülni, így szólt:
Tae: Yeeey! Birunk most reggelizni, Hercegnő?

Ezzel kimentünk a szobából.

(N): De te mitől gondolod hogy a hercenőd vagyok?

Tae: Igazad van.... *perverz mosoly* akkor Hoseok vad csaja vagy, akit véd?~

Pirulva a hasánál megcsíptem, amitől csipogni kezdett.
Omg XD