Miután Taeval megcsináltam a reggelit, az ajtó mögött a többi hat is megjelent.

Jin: Ti ébren? *kérdezte jobb szemét dörgölészve*

Tae: Igen~ míg ti szunyókáltatok, mi vettük a fáradságot és csináltunk nektek reggelit *mondta amint megveregette a saját vállát*

Yoongi rögtön ki is kerülte az előtte lévő kis társaságot és leült az asztalhoz szó nélkül.

Utál még mindig, úgye?

Lassan a többiek is előjöttek halkan köszönve.

Hobbi: Aszta (N)! Ez finom!~ - *kuncogott miközben pálcikájával megfogott egy hús darabkát amit szájába tett azután*

Namjoon: Ja. Nem tudtam hogy tudtok főzni. *mondta Namjoon amint meglepetten nézte tálját*

Szívemet hirtelen öröm töltötte be kedves szavaiktól. Nem is hiszem hogy valaha valaki meg is dícsért volna a főzésemért.

Mindenki boldogan, élvezettel eszegette a saját készítésű kajámat, Yoongi kívűl aki sietett megenni minél hamarabb, mintha kötelező lett volna neki.

Jungkookie: Yoongi-hyung hova sietsz? - *kérdezte cuki kis fejét oldalra fordítva*

Yoongi: Anyádba *mondta hidegen bármi kedvesség nélkül*

Mindenki sóhajtott Jin kívűl aki rögtön rá is szólt:

Jin: Yoongi mondtam neked hogy ne beszélj legalább Jungkookkal így....

Yoongi: Te nekem nem tudsz parancsolni, remélem tudod.

Jiminnek elege volt és felkelt picit mérges arckifejezéssel.

Jimin: Azért mert (N)-ra haragszol nem azt jelenti hogy így viselkedhetsz velünk!

Yoongi felnézett rá pillanatnyi csodálkozással csillogó szemeivel, de morcos arca visszakerült és ezzel felkelt elhagyva helyét szó nélkül.

Jimin lassan visszaült tekintetét  szomorúan táljába merítve.
Namjoon összenézett szívtörő nézéssel Jinnel, majd símogatni kezdte Chim Chim vállát.

Jin sóhajtva evett tovább normálisan, Hobbi idegesen rágta ajka szélét, Namjoon vakaródzott egy ideig evés közben, Jimin nyomasztott arcával figyelte Yoongi üres tálját, Tae egy hamis mosolyt próbált arcára nyomni, míg Jungkook csak kevergette  a kaját pálcikájával.

Nézd meg mit tettél, (N)... Most mint szomorúak Yoongi és miattad....

Lassan felkeltem székemről, amire mindannyian rám figyeltek ijedten

(N): Szerintem lépek akkor.... *mondtam amint behúztam a széket* van munkám amit elkell rendeznem, azelőtt meg haza kell ugranom.

Jimin: hazakisérjelek? *kérdezte rekedős hangon, amitől a szívem csak jobban megtört*

(N): um *vakarództam* nem kell... Köszi Jimini...

Az ajtóhoz siettem húzva cipőm amikor Namjoon megjelent előttem.

Namjoon: Yoongi miatt mész,huh?

Egyik cipőm felhúzása után rá néztem megállva.

(N): Így lesz a jobb... Ha nem jövök, Yoongi megint jó kedvű, kedves lesz... Bocs a maiért....

Namjoon arcán egy kis picuri cuki mosoly terült el egy felnevetéssel együtt.

Namjoon: Úgyan már. Yoongi mindig ilyen volt. Miatta ne aggódj.

Felhúztam a másik cipőmet is, majd szemeibe néztem. Feketés szemébe oly nyugtató volt nézni, bár szívem épp az ellentétét reagálta.

Namjoon: Umm hallod *fogta meg lágyan a könyököm* mind nagyon boldogok vagyunk hogy újra látunk és... Jó lenne ha továbbra is találkoznánk... Ha akarsz! *tette védekezésbe a kezeit* Te döntesz.

Arcom autómatikusan egy mosolyba került.

(N): Persze, én is örülök hogy újra taliztunk. Rég nem láttuk egymást *nevettem*

Kilógó hajszálamat fülem mögé helyezte mélyen szemeimbe nézve. Olyan nyugalmas pillanat volt köztünk. Mintha... Valami erős összekötne.

(N): Ööö... Elkaphatom a számod? *törtem meg a fura, de nyugalmas pillanatott köztünk*

Namjoon: Oh, igen! *nevetett*

Miután cseréltünk számot, egy sziával befejeztük a beszélgetést.

Namjoon: *miután kimentem* Vigyázz magadra, kis csaj~