Az ágyamban feküdtem megint. Éreztem amint az alkohol örült hatása elmúlt belőlem, de éreztem ahogy együtt vele az energiám is kiszívta.

-Szerintem dokit kéne hívnunk, megint összeesett - hallottam Hobi Hyung hangját amint aggodalmasan rólam beszélt.

-Mondom hogy berúgott... Majd hallucinálni kezdett - sóhajott Tae egy nagyot.

Szemeim lassan idővel kinyílottak, megpillantva a csapat társaim akik aggódva figyeltek.

-Hyung... Minden oké? - kérdezett Jungkook megszorítva kissé a kezem.

-Persze Kookie... - suttogtam neki kedvesen magamra erőltetve egy akkora hamis mosolyt hogy azt lehetett mondani rám hogy velem minden oké.

-Csinálok levest neked Jimin ha szeretnéd

Jin kedvesen nézett rám, szép barna szemei azt kiabálták szinte hogy "Aggódok érted!" miközben szája nem tudott hova görbülni.

-Nem kell... Nem vagyok én beteg - nevettem szomorúan

Ez a nevetés elvízhangzott az egész szobában

Kicsit hangos voltam

-Hyungok... Akarok Taehyunggal beszélni, kérlek ki mennétek?

A fiúk mind szomorúan felém néztek majd lassan kimentek a szobámból. Egy személy kívül: Kim Taehyung

Tae arcán láttam ahogy a bűntudat szinte sikított, így nem vesztegette az időt, ki mondta mi aggasztja arany szívét

-Sajnálom... Jimin... Azt a pofont ha nem adtam volna, lehet nem ez lett volna

-Ugyan már Tae... Nem voltam magamnál, berúgtam... - mosolyodtam el vígasztalóan.

-Tudom, tudom... De akkor is az én hibám, nem kellett volna így reagálnom. Sajnálom Jimin

A nap harmadik pozicióban állt, azaz nyugaton, jelezve hogy a délután elkezdődött. A nap utolsó sugarai világítottak át ablakomon, nyugodt atmoszférát teremtve. Minden olyan volt mintha az idő megállt, laza lett volna, olyan hogy elgondolkodtató hogy egyszer születik meg egy ilyen pillanat a jelenben, de soha többet nem, hisz gyors meghal.

-Taehyung... Kérnék valamit tőled - mondtam kicsit komolyabb hanggal miután felültem és nekidőltem a párnámnak.

-Mi lenne az Hyung? - jött kicsit közelebb.

-Ki akarom nyomozni Seo Yeon halálát...

Tae arcán vörös pír táncolt rajta, nagyon meglepte ugyan is ez a hirtelen úgymond "döntésem"

-D-de minek Jimin? - ült le - Tudjuk mind hogy hogy halt meg, nem?

A bűntudat szúrkálta a lelkem hogy nem mondtam meg az igazságot, de egy pár másodperc után, csak ömlött ki belőlem az egész információ. Taehyung mind csodálkozással nézte, és meglepte az egész dolog hogy kést emelt rám Mr. Kang... Gondolom ő sem gondolta volna mire képes a lányáért.

-Komolyan kést emelt? - nézett a semmiségbe meglepetten - Ezt nem néztem volna ki belőle

-Én se... De ki kell derítenünk miért halt meg... - kezdtem el gondolkozni lenézve.

-Van valami benne... Emlékszem hogy fél a tűktöl, késektől meg minden éles szerszámoktól - mondta teljes nyugalommal Tae, mire felnéztem rá.

Ezt... Hogy tudja...?
Igaza volt. Tényleg félt a késektől, éles tárgyaktól, annyira hogy nem csak magát megölni még kézbe venni is félt... De erről hogy tud Tae?
Igaz, akkoriban amikor még szerelmes volt belé, ismerte elégé, de ha kémián kést vett elő kisérlet miatt, titkolta elég jól a félelmét és mint mondta csak két embernek mondta el, mert szerinte ciki. Egyik én, másik a soha nem látott testvérje... Tae nem a tesója, esetleg a testvérje mondta volna?

Különböző ötletek bukkantak elő abban az egy áldott pillanatban hogy vajon hogy tudhat erről, de végül mondtam magamnak hogy vannak nagyobb dolgok amiről kell aggódnom

Taehyung gondolkozó pózban meredt maga elé, mint aki épp egy titkos ügynök munkának a tervét gondolná ki, majd miután átgondolt minden, felém nézett:

-Benézünk Seo Yeon házába

Csodálkozó arckifejezés terült arcomon. Ez kész őrültség.
-Tae, nem léphetünk csak úgy be oda - szorítottam meg a fogásom a takarón - tuti a rendőrség lezárta a helységet és hát.... Ott a vére... - rázott ki a hideg.

-Megígérted az apjának hogy kideríted, nem de? Jobb lenne mindent megtenni, mint hogy a végén tényleg végezzen veled - nézett aggódó arccal.

Nehéz volt ezt kimondanom, kicsit hezitálnom kellett, de...

-Igazad van, Tae. Menjünk.

S így belekezdtem valamibe amibe magam se voltam száz százalékra biztos

          ~~~~egy idő múlva~~~~

Tae és én miután felöltöztünk, elrendeztük minimálisan magunkat, felvettük a táskánkat ahol kis notesz, nagyító, víz, nem morzsáló keksz, egy fehér és egy UV fényes lámpa volt található. Nem tudtuk mi fog kelleni, mivel nyomozásban még szerintem az alapot se érjük el, így bepakoltunk pár random cuccot ami talán hasznunkra válik.

Közeledtünk az ajtó felé, amikor Jinnek tekítete kiszúrt minket.
Csodálkozó arckifejezés pihent arcán.

-Jimin, hova tervezel menni, amikor csak most keltél fel?

A hangja nagyon anyásnak hangzott. Utoljára anyás hangot amikor hallottam, az Seo Yeon volt.

-Oppa hova mész ilyen betegen el? - igazította meg a pulóverem, miközben az ajtóban álltam.

-Munkám van, Életem - mondtam kissé fáradtan, ahogy próbáltam visszafogni a köhögésem.

-Tegnap este lázas voltál, ráadásul megvagy fázva... Nem ajánlom hogy ki menj...

-Fontos ez nekem Édesem - fogtam meg kis kezét - elhiszem hogy aggódsz, de elkell mennem, vagy lőttek a munkámnak

Seo Yeon nagy nehezen elfogadta a választásom.

Visszatérve a realitásba, sokáig nem tudtam válaszolni, de épp amikor Jin ajkait szavalra nyitotta, Tae így válaszolt:

-Jimin barátnőjéhez megyünk, Jin. Csak hiányoljuk és gondoltunk elmegyünk

Jin erre bólinott, jelezve hogy oké, eleged minket
-Rendben, legyetek jók

Elköszönve utoljára az ajtóban a ketten, el is mentünk, bár rögtön Tae felé fordultam:
-Öcsém, te most Hyungnak komolyan hazudtál??

-Na és? Úgy is azt hiszi él, nem lesz neki gyanús - mosolyodott el - ráadásul, hiányoljuk ÉS tényleg hozzá megyünk

Sóhajtottam egyet. Ez a gyerek nézhet bármennyire hülyének is, de csak az igazi baráti tudják hogy milyen huncut tud lenni... Imádom.