Éjszaka utaztunk a hotelünkbe, ahol megszálltunk kb. egy óra kocsikázás után. Fáradt testemet ruhástól az ágyra vetettem, ami oly kényelmes volt, mintha egy felhőre estem volna. Tae csatlakozott a mókához, s egy hatalmas csatakiáltással vágódott le mellém hangosakat kacagva.

- Alig várom, hogy városnézésre menjünk! - mondta vígan. - Ha ez az ágy ilyen kényelmes, akkor már minden fantasztikus lesz.

- Úgy is fotózások lesznek. Szóval lesz mit megnéznünk. A helyi ételekre is kíváncsi va-

- Valaki kaját említett? - kukucskált be az ajtón Jin, ragadozó tekintettel. Mikor az evésről van szó, rejtélyes módon folyton megjelenik. Tényleg. Néha kicsit be is parázok a gondolattól, ha netán elkezdek nagyban enni, ő a távolból figyel éhező tekintettel, majd egy pillanat alatt a tál, amiből ettem eltűnik.

- Említettem VOLNA. - javítottam ki.

- Remek! Mikor eszünk? - dörzsölte össze tenyereit.

~

Másnap korán keltünk, elég nehezen merültem álomba az időeltolódás miatt. A kevés alvás pedig a fáradtság jeleit fogják mutatni. Majd egy csésze kávé energiát ad a napnak.. amint sikerül kimásznom Tae karjaiból. Szeret rámcsimpaszkodni, mint egy koala.
Óvatosan lehámoztam kezeit a hátamról, minden mozdulatára megrezzentem. Ha felébred, fallá fog válni, ami azt jelenti, hogy a többieknek kell szétválasztania minket. Haha.
Nem sokkal eme gondolatok után heves szívdobogásokkal surrantam ki a hálóból, majd a konyhába érkezve megcéloztam a kávéfőzőt. Kisebb morajjal beindult, amint megtöltöttem kávészemekkel a tartályt. A csésze már várta a sötét zuhatagot, amivel majd feltöltődik. Egy kocka cukrot is dobtam hozzá, ne legyen annyira keserű, mint amilyen jelenleg vagyok.
Perceken belül szétáramlott a helyiségben a kávé aromás illata, teljesen felizgatva az ízlelőbimbókat.

- Én is kérek, minden nélkül. - cammogott az asztalhoz Yoongi, miközben oldalra fordítottam a fejem, hogy szemügyre vehessem.

- Nem vagy túl korai? - vontam fel a szemöldököm.

- Már miért lennék? Reggel van, nem? - dörzsölte meg homlokát nyűgösen.

- De.. - biccentettem, majd visszafordultam. A kávé készen állt, így félre is tettem a teli csészét magamnak. Először.

- Egy kocka cukkorral is jó lesz?

- Legyen. - kezembe vettem a csészét, s átnyújtottam a srácnak. Meglepődve nézett rám. - Hűha, kösz. - laza vigyorral kortyolt bele a gőzölgő koffeintartalmú folyadékba.
Ásítva sétáltam vissza a kávéfőzőhöz egy újabb adagért, mikor Yoongi felettébb érdekes kérdést tett fel váratlanul:

- Hiányzik? - hallottam, ahogy koppant a csésze alja, ahogy letette az asztalra. Nagyot nyeltem. Egy ideig csak a gép moraját hallgattuk, végül megszólaltam:

- Szavakkal sem lehet leírni, hogy mennyire. - suttogtam keservesen. - Talán csak egy lány a sok közül, talán csak egy lány, aki megbabonázott. Egy lány, akinek odaadtam a dzsekimet. Aki jó ideig részese volt az életemnek, és most egyik napról a másikra eltűnt. Vége. Hűlt helye van már csak. Napról-napra egyre csak nő bennem a nyomás, egyben a remény, hogy nincs baja és jól van.  - a monológom alatt az adagom is lefőtt, így később már öntöttem magamba az energiát.

- Látom rajtad mennyire szenvedsz. Már a kezdetek óta. - kavargatta Yoongi a kávéját. - Először azért, mert nem tudtad ki ő. Utána azért, mert belé szerettél. Végül meg nyoma veszett, és most ezért. Jó ez így? Kínozni magad? Fiatal vagy még, élvezni kéne az életet, a szerelem fáj, tudom, de meg kell bírkózni vele.

~

Yoongi szavai elgondolkoztattak mindazon, amit a száján kibírt ejteni. Teljesen igaza van. A fotózás alatt extázisba esve merengtem el minden emlékemen, minden tanácson, amit nekem küldtek, ráadásul a Te arcod is ott lebegett szemeim előtt.

A tél Magyarországon elég enyhének bizonyult, pedig hó is esett. Ennek ellenére remek képek készültek, amit esti városnézéssel ünnepeltünk. Megkóstoltuk a helyi forraltbort, forrócsokit, és a langallót, ami minden standnál lehetett kapni. Szóval az adventi időszak nem is olyan rossz itt. Egy kupolatérnél ácsorogtam, fagyöngyöt pillantottam meg az egyik oszlopon magányosan lógva.

- Mindjárt csatlakozom. - intettem a többiek felé, majd a fagyöngy alá sétáltam. Zsebre tett kezekkel néztem körbe, majd lehunytam a szemem.

Bárcsak itt lennél... Bárcsak újra láthatnálak... Csak még egyszer...

Kinyitottam a szemem. Ugyanúgy zajlott tovább minden, nem voltál sehol. Addig a pillanatig, míg egy csizmakopogás nem közelített mögöttem. Mély levegőt vettem, a tenyerem izzadni kezdett a zsebemben, a szívem hevesen vert, majd lassan megfordultam a hang irányába.

Ott álltál velem szemben tetőtől talpig. A vastag kabát alatt ott volt a fekete vékony dzseki is, amit tőlem kaptál.
Szomorú arccal hajtottad le a fejed, nem szóltál semmit. Óvatosan megemeltem a fejed az álladnál fogva, majd szorosan magamhoz öleltelek. A boldogság szétáradt a testemben, a tudat, hogy tényleg itt vagy épségben, s biztonságban, elmondhatatlan vágyakat keltett bennem.

Bocsánatot kértél, amiért eltűntél, mivel úgy érezted, hogy kihasználsz minket, mert ilyen sok jóban részesülhetsz, más fanok pedig csak álmodni se mernek arról, hogy esetleg velük ez majd meg fog történni valaha is.
Teljesen megértettem, csak ha ezt előbb tudom, megállíthattam volna, hogy elmenj. De itt vagy. A karjaimban.

- Szeretlek. - mondtam ki a bűvös szót. - Kérlek, légy a barátnőm.

Válaszod egy csókkal kezdődött.

VÉGE

| Sziasztok kedves Olvasók! Nos, elérkeztünk a történet végéhez. Egy kis összefoglalót úgy érzem illene tartanom:

Nem terveztem hosszúra, ezért is lett pontosan 8 részes.

Az egész sztori lényege, amit szerettem volna elérni, hogy a lány, akibe Jungkook beleszerett, az Te vagy. Elképzelni, ahogy Kook folyamatosan hozzád beszél, rólad áradozik, te veled szeretni lenni, egyfajta boldogságot és kellemességet szerettem volna belecsempészni a mindennapjaidba.

Nem tudom, mennyire sikerült ennyi rész alatt ezt átadni, de akinél sikerült, remélem pozitívan fogadta. :)

Köszönöm először is azoknak, akik végig velem tartottak az elejétől kezdve, akik rendszeresen olvasták, illetve kommenteltek, és szavaztak. Természetesen mindenki, aki legalább egyszer beleolvasott e történetbe, mind nagy köszönettel tartozom nekik. ❤️

Az írás nem fejeződik be, mivel új történettel indulok, aminek már 2 része publikálva van. A címe: Until The Leaves Fall. Örömmel fogadom oda is a véleményeket és szavazatokat. Nem tűnök el, mivel az írás tart még "életben".

További szép estét, ennyi lettem volna! :)  Fighting!💙❤️|