Rohanok. Nehezen veszem a levegőt, közben a sötét utcákat köd lepi el. Lépteim lelassulnak, ahogy meglátok alakokat a távolban. Kezdem azt hinni, valami rossz horrorfilm az egész. Hat személy táncol a köd markában, rám sem hederítve, talán nem is látnak. Egy hetedik emberi alak jelenik meg köztük. Hosszú haja, nőies testalkata Rád emlékeztet. Elindulok feléd, -legalábbis bízom benne, hogy Te vagy az- ám továbbra is fekete árnyék maradsz a többiekkel együtt. Hirtelen egy sikoly suhan végig az utcarészen. A segítségemért kiáltasz. Kezek ragadják meg karjaid, próbálnak elvinni tőlem. Kétségbeesetten kiáltom a neved, utánatok iramodok, viszont a távolság egyre csak nő, nő, és nő... és nő... és n-

- MICSODA CSODÁLATOS NAP EZ KOOK, ÉBREDJ! - lökött ki az ágyamból Tae. A szőnyegre landoltam, majd egy mély sóhaj kíséretében megemeltem a fejem az digitális óránk fele. Reggel hét óra. Egy kisebbet ásítva a hátamra fordultam, talán sikerül kivernem a kábultságot.

- Kook, kelj fel. Naaa. - nézett le rám az ágy széléről drága jó barátom. - A világvége hangulatnak tüstént el kell szállnia. - nyúlt le hosszú karjával, majd megragadta a pólómat, azonnal el is engedte.

- Mi a mai program? - kérdeztem a felülések közben. Igen, bevett szokás nálam a reggeli edzés egyszerre ébredés után, ha a földön találom magam.

- Összecsomagolunk, és indulunk Magyarországra! Nem emlékszel? Bár a Lány elvette a józan eszed, azért fel se foghattad. - nevette el magát, próbált kedvre deríteni.

- Ah, persze. - suttogtam, majd felvettem egy erőltetett mosolyt. - Akkor pakoljunk.

~

Nem sok tudás került a markomba Magyarországról, de annyi biztos, itt is vannak jó részt Armyk.

Most aztán tényleg nem futhatok össze Veled, hónapok óta a nevedet se hallottam, persze majd itt biztos találkozunk, nem? Haha..
A szívem hasad meg a hiányod miatt, kezdem úgy érezni fel kéne adnom. Túllépni rajtad nem egyszerű, ezzel tisztában vagyok. A Bangtant nem fogom cserben hagyni a problémáim miatt, elnyomom a mély érzéseket és úgy teszek, mintha soha nem is találkoztunk volna.

A repülőn a következő ülésrend alakult ki: Hoseok, Jin, Jimin, és Tae egy sorban, előttük Yoongi, Namjoon, és én az ablak mellett. Tiszta idő volt, felhő aligha jelent meg az égen. Az időeltolódás, a hosszú út nem egészen volt rossz, ha tudtál kivel beszélgetni. Namjoon egész nyugodt általában hosszabb utazásokon, de ezen az úton mint egy energiabomba, úgy fecsegett minden aktuális témáról.

- Tudtok magyar szavakat? - kérdezte. Először Yoongira nézett, ám a szunnyadó Yoongit jobb béken hagyni, mint felkelteni. Aztán felém fordult, de csak egy "Nem"-et kapott válaszként. Lebiggyesztette ajkait, s hátra vágta a fejét.

- Veletek mi a helyzet? - Tae kapta fel a fejét elsőként.

- Talán.. a "Helló". - húzta ki magát büszkén.

- Az nem rendes magyar szó! Hope? - lendítette meg Namjoon a kezét a srác arca előtt.

- Figyelek, figyelek... Mi volt a kérdés? Hehe.

- Reménytelen. - végül a falatozó Jinre meredt. - Jinnie?

- Nem tudok. Viszont jó lenne tudni párat. - harapott bele a repülőn kapott szendvicsébe.

- Káromkodjunk magyarul! - nevetett fel Tae, mire én is hátrafordultam.

- Az nekünk miért jó? - pislogtam értetlenül.

- Hát.. - gondolkodott el - ..jót szórakozunk? Na, Kookie légy optimista! Hamarosan.. - az óráját bámulta - pontosabban két és fél óra múlva leszállunk. Friss, új levegő! Ahh..  - szippantott egyet az orrával. Hirtelen Jin egy zsepit nyújtott Tae fele.

- Minek ez? - nézett zavartan.

- Szipogtál, gondolom szükséged lesz rá.

- Ó! - egyszerre elkapott minket a röhögés, szegény Jinnek fogalma se volt a témáról.

- Köszi, Anyu. - dőlt Jinnek Tae, majd egy mosollyal ültem vissza normálisan a helyemre. Két és fél óra...

Valami csikizte az alsó ajkamat. Kezdetben ignoráltam a tényezőt, ám nem sokáig bírtam, ezért karomat lendítettem, s megragadtam a tárgyat. Egy fésű hevert a tenyeremben. Hangos kacagások fogadtak, alig fogtam fel mi történik.

- Leszállunk, Kook. - kómásan pislogtam Namjoon kijelentésére.

- A repülőről. - tette hozzá Yoongi, miközben felvette a kabátját.

- Értem. - nyögtem, majd kinyújtóztattam zsibbadt végtagjaimat, végül a kabátomért nyúltam.

Magyarország, itt jövünk.

| Sziasztok! Újra itt is lennék eme résszel, remélem tetszett, a véleményeteket szívesen várom! ^^ Újabb vizsgám érkezik, ezért is csúsztam a résszel.  Mit szóltok az új borítóhoz?Hamarosan megint jelentkezem. Szép estét! ❤️|