Döbbentem néztem Taehyungot, ahogy nagy lelkesen veszi fel pulóverét, a sapkáját, és a cipőjét.

- Most komolyan gondoltad ezt? - kérdeztem.

A srác nem válaszolt, csak készülődött mintha meg se hallotta volna szavaimat.
Az ablak esőcseppekkel volt tele, amint nagy része lefolyt, az időjárás nem hagyta magát, újra beborította vízzel az üveget.

- Vegyél sapit Te is. - hajította felém a Puma ruhadarabot.

- Esik az eső! - csattantam fel.

- Igen. - sandított rám komolyan. - Ezért vedd fel, hogy ne ázz el.

Homlokomat ráncolva helyeztem fejemre a fehér sapkát, majd leszálltam az ágyamról és én is felkészültem a most következő pillanatokra: csajvadászat.

***

Az időjárás továbbra sem kedvezett nekünk, a sötét felhőkből ömlött a csapadék, és még a szél is rásegített a tevékenységben. Arcukba csapódott minden egyes csepp, V már egy divatszemüveget is előkapott a látása érdekében.

- Menjünk haza Hyung! - nyafogtam, miközben pulcsim ujjával törölgettem arcom. - Semmi értelme ennek. Ő csak egy lány...

- Egy lány, akit nem bírsz kiverni a fejedből. - vágott közbe szavaimba. Hirtelen megállt, majd berántott egy mellettünk lévő buszmegálló alá.

- Na és? Egy ismeretlen miatt felesleges ilyeneket csinálnunk. - Azt nem akartam hozzá tenni, hogy tök izgalmas amúgy, de mindegy. Haha. Próbáltam reálisan gondolkodni.

- Ha ma láttad, még biztos itt van. És esős időben találkoztál vele. Itt a lehetőség! Ez a sors Kook! - utolsó mondatát szinte kiabálva mondta, aminek köszönhetően több ember is felfigyelt ránk.
Rezzenéstelen arccal indultunk meg normál tempóban a járdán haladva, de a hirtelen érkezett sikolyok beindították lábainkat és futni kezdtük az őrült rajongók elől.

A hangok nem csendesültek, egyre hangosabbak és közeliek lettek. Tae és én kifulladva loholtunk előre, egyre kanyargósabb utcákba, de esélytelennek tűnt lerázni őket. Nem győztük egymást húzni-vonni a gyorsaság érdekében, mire sikerült találnunk egy biztonságos búvóhelyet.

A kuka remekül szolgált erre a feladatra.

Percek teltek el, amik óráknak tűntek, viszont szerencsére sikerült megszabadulni a szelfiktől, az autogrammoktól, és minden egyéb fanatikus dolgoktól.
Barátommal egymás nyakában kuporogtunk a szűkös és egyben rettentő büdös kukában. Néha elgondolkodom az életemen, ami felettébb nem átlagos az is biztos. Őszintén: Ki az, aki kukában keres magának helyet?

- Szerinted elmentek? - suttogta a mellettem ülő.

- Nem hallok kiabálásokat, szóval van rá esély...

- Vagy itt várnak, hogy kimásszunk innen. - mondta megborzongva.

- De nem ülhetünk itt örökké. - Ekkor kinyílt a kuka fedele. Két kéz emelkedett fölé, amikben két félig megtelt vizes flakon helyezkedett el. A kezek megmozdultak, így az üvegek tartalma is megindult a kijárat fele. A folyadék egyenesen ránk zúdult, még vizesebbek lettünk, mint eddig voltunk.

- VÍZESÉÉS! - kiáltott fel Tae fülsüketítően.

A karok megdermedtek, az üvegeket elejtették, amik a fejünkre estek, majd a végtagokhoz tartozó test a kuka fölé hajolt. Egy nő figyelt minket sokkolóan.

- M-mit csinálnak a-a kukámban?! dadogta, majd ijedtében véletlenül lecsapta a kuka fedelét.

Másodpercek múlva a kuka újra kinyílt és a hölgy óvatosan felénk nyújtotta kezeit.

- Sajnálom. Hadd segítsek! - Hálásan megragadtuk kezeit, majd felrántott minket roppant nagy erővel.

Sikeresen kikecmeregtünk a bűzlő zsákok alól, majd rengetegszer meghajoltunk a segítőnk előtt.

- Nagyon szépen köszönjük! - hajolt meg Tae. - Majd nézzen meg minket a jövőhéti koncerten! Önnek VIP jegyet fogunk adni!

- A lányom biztos örülni fog ennek, majd ő elmegy, de azért köszönöm. - hajolt meg kuncogva, majd intett, és visszament a háztömbbe.

- MI VAGYUNK A BTS NE FELEDJE HÖLGYEM!

- Hyung. - szólaltam meg ledermedve.

- Igen?

- Ott van. - mutató ujjam a távolba mutatott, ahol a végbeláthatatlan gyalogos közt ott volt az a lány.. a bőrdzsekimben.

- Mire várunk? Indulás! - ragadta meg a karom, s futni kezdett szélsebességgel, kacskaringózva az emberek között. Elszántsága tett engem akkor bátrabbá, hogy láthatom az illetőt, akiről elképzelésem sincs, hogy néz ki.

Beleremegtem minden lépésbe, szívem egyre hevesebben vert, a testem égett a forróságtól, a vágyam beteljesülése teljesen elámított.

Ott állt egy pad előtt. Nem tudott leülni, mert ruhája vizes lett volna. Tétlenül figyelte óráján az időt, mintha várna valakire. Találkozója lehet? Találkozó... Velem?

- Menj oda. - lökött meg finoman Tae barátom, majd mély levegőt véve megindultam az említett felé.

Óvatosan megkocogtattam a vállát, mire odaértem hozzá, majd ugyanúgy megpördült, mint azon az esős napon. Arca csillogott az esőcseppektől.

Te voltál az, akit kerestem.