Hónapok teltek el a találkozás óta. A lány szemei bevésődtek az elmémbe, mintha Istent láttam volna megjelenni. Eszméletlen, olyan álomszerű az egész.

Esős vasárnapon ébredt a banda. A csapadék megjelenése újra felelevenítette bennem azt a bizonyos találkozást.
Kellemesen keltem ki az ágyamból, Tae nagyban aludt még mindig, fel sem lehetett ébreszteni. Fáradt volt a tegnapi koncertünk után. Beleadott apait-anyait, a siker gyümölcse pedig a kiadós szundi. Megérdemli.
A hatalmas nappaliban Namjoon tevékenykedett a kanapén elterülve. Hasán a laptop, fejhallgató a fején, teljesen kikapcsolta maga körül a környezetét. Jimin az ablaknál állt, épp beszélt telefonon, bizonyára a szüleivel társalgott. Nem akartam egyikőjüket sem zaklatni, így bevánszorogtam a konyhába, hátha Jin esetleg ott van és ráér. Így is lett.

- Á, jó reggelt Kook. - nézett fel rám a legidősebb tag, miközben nagyban reggelizett.

- Neked is. Jó étvágyat. - mondtam kedvesen, majd leültem mellé.

- Nem aludhattál valami jól. Fáradtnak tűnsz. - mutat a táskás szemeimre. - Csinálok neked reggelit. - állt fel, majd már nagyban sürgött-forgott. Imád a konyhában főzöcskézni, sütögetni, nem tudunk neki ellent mondani, ha ételről van szó, amit ráadásul ő csinál. Istenien főz!

- A szokásosat kéred, ugye? - pillantott felém érdeklődve.

- Igen. - válaszoltam tömören, miközben újra rámeredtem az asztalra. Csak gondolkodtam.

- Kookieee. - vágódott le mellém Tae. A srác széles mosollyal paskolta meg a vállam, majd egy cetlit lengetett előttem. - Látom valakire sokat gondolsz. - A papírost figyeltem.

- Hogy került hozzád? - nyugodt hangnemben kérdeztem, bár belül már azon agyaltam, hogy valami sikeres szökési módot találok a konyhai szellőzőn keresztül, csak ne kelljen faggatózósat játszanunk.

- A párnádat épp magamhoz vettem, mikor ez alatta volt. - Mielőtt elvettem volna tőle, nevetve elhúzta a kezét majd felállt.

Nap, mint nap a szemem előtt lebeg az a szép szempár, mit bár láthatnék minden nap, gyönyörködhetnék a csillogásában.

- Olyan édes ez Jungkook. Mióta ismeritek egymást? Jártok? Hogy hívják? - Kérdéseivel bombázott, teljesen lesokkolva ültem továbbra is a földön. Komolyan felolvasta hangosan? Hogy magyarázom ki most magam?

- Ez nem az, aminek látszik... - pillantottam félre zavartan. - Ez.. csak egy álmomból való semmiség volt.

- Semmiség? - tette elém a reggelimet Jin. - Jungkook, te szerelmes vagy! - mosolyogott rám, miközben összeborzolta a hajam.

- Nem vagyok szerelmes. - nevettem halkan, majd felálltam és gyors kikaptam Tae kezéből a cetlit.

- Ki nem szerelmes? - szólt közbe Namjoon, aki az imént sétált be a konyhára.

- A kis Maknae. Csak rá kell nézni, és leolvasható róla, hogy az! - karolt belém Taehyung.

- De nem vagyok az. - szólaltam meg elég lehangolóan. Kezdtem feszült lenni.

- Ha azt mondja nem, akkor nem. Ne szekáljátok mindig szerencsétlent. - néz ett komolyan Tae-ra és Jin-re. Tekintete átvándorlott rám, majd elmosolyodott. - Gyere, elmegyünk sétálni egyet. - biccentett a fejével, mire hevesen bólogatva elindultam vele együtt az kijárat fele.

***

Felismerhetetlenek voltunk a nagy tömegben. A leader és a maknae a többiek nélkül. Hálás vagyok Namjoon-nak, amiért leállította Jin-éket. Kellemetlen volt ott magyarázkodni, de nem mondhattam azt, hogy elbűvölt egy olyan lány, akit csak egyszer láttam -akkor is csak a szemeit-.

- Nos, most, hogy már nem zaklatnak, elmeséled mi a helyzet? - ült le egy padra, mikor megérkeztünk a helyi parkba. Csatlakoztam hozzá, majd megigazítottam a sapkát a fejemen.

- Nincs semmi helyzet. Csak egy álom volt, amit leírtam magamnak.

- És azért tartogatod a párnád alatt? Fontos álom lehetett. - tűnődött el Namjoon.

- Az.. - sütöttem le tekintetemet a földre, majd cipőm orrát méregettem.

- Kook, egy család vagyunk. Nyugodtan megoszthatod velünk az érzelmeidet. Ha másoknak nem, legalább velem beszéld meg. Aggódom érted. - tette kezét a vállamra, majd felnéztem a srácra. 

- Nem kell aggódnod. - mosolyodtam el. - Csak.. úgy érzem valami hiányzik az életemből és-

- És mi?

Szemem megakadt valamin. Egy fekete bőrdzsekin.  Egy túlságosan ismerős dzsekin. Az enyémen. Hirtelen felpattantam a padról és döbbenten néztem az utcán elhaladó illetőt.

- Mi az? Kit látsz? - meredt előre Namjoon is.

- Ő az... Igen. Ez Ő! - elindultam volna, de lábaim nem moccantak. Nem tehettem meg. Kockázatos, és őrült cselekedet lett volna a részemről.

- Kook. - megrezzentem Namjoon érintésétől. - Egy lány elrabolta a szíved. Ismered egyáltalán? - vigyorodott el.

- Nem, nem ismerem. - sóhajtottam, közben a személy el is tűnt a járókelők közt. - De szeretnék mindent tudni róla. Látni szeretném az arcát...