-Szia Idegen. Ma, a szüleim rájöttek hogy vágom magam. Azt mondták, hogy a lányuk ekkora nyomorék nem lehet, ezért elvisznek egy pszichiátriára. Nem engedem! Inkább...megölöm magam. Nem akarom újra átélni ezt! Ezek az emberek...Nem a szüleim. Az igaziak meghaltak. Mit tegyek? Egy szörnyeteg lennék? Én ezt már nem bírom. Úgy utálom ez a létet. De bírnom kell. 

-Csak..Csak mondd el ki vagy. 

-A nevemet majd elmondom. A végén. De most, el kell búcsúznom. 

-Mi?! 

-Tudod, én...Olyan temetést akarok, amin mindenki bebaszik, és jól érzi magát. De ez sosem fog megtörténni. Az én temetésem szomorú lesz, és szűk körű. Senki sem fog engem félteni. Senki sem fog értem sírni. Senki sem fogja észrevenni, hogy a képem kint van iskolám aulájában, és senki sem fogva figyelembe venni a fekete zászlót az épületen. Nem voltam egy jó tanuló, hármas felett sosem volt az átlagom. Nagyon sokat bántottak, és megérdemlem a halált. Szörnyű voltam...És megérdemlem ezt a véget. Nos...Most este van már, és..És 2014...Február..28.-a van. A halálom napja. Kérlek. Ha nem akarod látni a halálomat...Ne nézd ezt végig. Viszont. Ebben van minden magyarázat. 

Nyeltem egy nagyot. Mit kellene tennem? Végignézni valaki halálát? Miért nem tudok másra gondolni? 

Nem tudok mit tenni. Meg kell tudnom ki is ő. Ő lenne az, akit megölt egy gyilkos? Vagy az a lány, akit elraboltak? 

-Ez egy...Penge. Mivel két perc kell az elvérzéshez...Ennyi időm van hátra. Alig két liter vér után rosszul leszek, és elvesztem az eszméletem.-figyelmeztetett.-Egy...Egyetlen egy vágás lesz. Nem tudom, hogy milyen lesz a haldoklás..De ha fájni fog..Szólok.-mondta, majd felvette a pengét, és csuklójához helyezte. Mélyen húsához vájta a fémet, majd elkezdte.-A távolból figyeltelek, és már az első pillanatban rájöttem, hogy te más vagy. Azt hittem, te és én..Mi leszünk. Viszont, az a ribanc közénk állt...Engem eltávolított, így csak nézhettelek. Csodáltalak, mindaddig, amíg rá nem kellett döbbennem, te mekkora egy öntelt kis idióta vagy. Egy kurvára hallgattál, és mindenkit ellenem fordítottatok. Mi volt velem a baj? Olyan fajta zenét hallgatok ami nektek nem teszik? Vagy éppen nem voltam elég szép?! Régen, sokat beszéltünk. Utána egyre kevesebbet beszéltünk, végül elfelejtettél engem. Tudod már ki vagyok? Nem? Igaz is. Én mindig eltűntem a tömegben, senki sem gyászolhatott meg engem. Szerintem, még a szüleim se fognak, pontosabban, Nem tudom, hogyan kellene beszélnem neked, Idegen. Miért ez a neved? Idegenek vagyunk, és voltunk is. Ha én most meghalok...Mindenki el fog felejteni. De a halál, számomra megnyugvás lesz. Egyre kevesebb az erőm. De akkor is..Senki sem szeretett. Mindenki csak utál, és bánt. Egy szörny vagyok. Lehet, hogy ezért nem szerettetek. Mert, én kibaszott ronda, és kibírhatatlan vagyok, mert, én csak egy selejt vagyok, és egy zárt osztályra kellene egy jegy, egyenesen a dilidokikhoz, akik életem végéig begyógyszereznek, vagy túl sok nyugtatót nyomnak belém, és majd meghalok. Hm...Ez sem rossz megoldás. De..Engem szeretett valaki? Akárki? Megváltoztattál, és nincs visszaút. Most, csak meg kell halnom. Örökre elaludnom, és majd "békében" nyugodni. Ha el is temetnek, lehet meggyalázzák a síromat. Meg fogom érdemelni. Kíváncsi vagyok mennyien fognak elmenni a temetésemre. Nem tudom..Ha szép lennék, okos, tisztelettudó, és nőiesebb, szerettél volna? Van egy határ, a zsenialitás és az őrültség között. Őrültség lenne meghalni értetek? Vagy éppen miattatok? Ha élnék, tovább ment volna mindez? Amíg véget nem ér az iskola?-sírt a mondatba.-Sosem szeretett senki. Egy idióta voltam, amiért elhittem mindent. Azt hittem, amiket a fiúk mondtak, az igaz. Azt gondoltam szerettek. De mindez hamisság volt. Semmi sem volt igaz, és csakis rád vágytam. Vártam, hogy rám írj. Hogy azt írd"Sajnálom, hogy ezt tettem." De ez?! Sosem történt meg. És én...Már csak a távolból figyelhettelek. A végén, előtted sírtam el magam. De akkor felébredtem az álmomból. A kórházban ébredtem. Sok alapozót kentem magamra, de a bőröm ugyanolyan ronda fehér maradt. A végén már színezett kontaktlencsét hordtam. De semmi sem változott. Senki sem szeretett önmagamért. Utálok élni. De...Már ezek, mit sem számítanak. Meg fogok halni, alig pár másodperc múlva. Én is éreztem. Én is szerettem. Én is ember voltam...-halkult el, majd teste előrebukott, és a kamera fokozatosan elsötétült. 

***

A lány szerette. 

A fiú megvetette. 

A lány sírt. 

A fiú kinevette.  

A lány szerelmet vallott. 

A fiú semmit sem tett. 

A lány vágta magát.

A fiú észre sem vette.

A fiú akkor vette észre mit tett, amikor a lány sírjára virágot tett.