-2013. december 27. van. Hogy miért nem láthatod most sem az arcomat? Csúnya vagyok. Ezt te is mondtad nekem, és ezért nem merem mutatni magamat. Annyira sajnálom, hogy ilyen csúnya és tehetségtelen vagyok! 

-Mit makogsz? A múltban mindent lehet! Öt év telt már el! Mutasd meg magad!-kiabáltam. 

-Tudod..-nevetett.-A karom...Gyönyörű lett. Véres..-szisszent fel, majd karját láttam, amiből folyt a vörös folyadék.-Ez..Annyira szép lett. Ugye..Ugye szerinted is? Ez lesz a legjobb. Mindenkinek. Az iskolában mindenki ezt akarja. Kirekesztettetek. És..Már nem fáj. Sajnálsz legalább? Látod az arcom?-mutatta meg magát.-Büszke vagy magadra?! ÉN SZERETLEK! De neked, nem kellek..MERT egy senki vagyok. Mert, nem vagyok szép.-folytak könnyei sorjában. 

Sminkje el volt kenődve. Orra piros volt. Ez az első színes kazetta, amiben jól láthatom az arcát. 

-Igen. Ez, semmire sem jó. Undorító vagyok. Egy beteg ember. Egy idióta! De most megyek...Fel kell takarítanom a véremet. Ha meglátják, nekem annyi. De várj! Neked milyen volt a karácsonyod? Meséld el..Kérlek. Nekem sosem volt se születésnapom, se..Karácsonyom. Semmilyen buliban sem voltam. Kérlek, mesélj nekem erről. 

Megtettem. Mintha, kötelességem lett volna. Csak meséltem a lánynak, aki annyira ismerős nekem.