4.
Az utóbbi napokban nem mertem megnézni a negyedik kazettát. Álmatlanná lettem, és féltem. Mintha féltem volna attól, hogy a kamera előtt lesz öngyilkos.
De mit érdekel ez?! Irány a meló! Majd utána megnézem.
Gondoltam én, hogy a munkám olyan gyorsan eltelik. Fotózás mindig! A modellek nyűglődnek, és tiszta idegek. Az egyik csaj vinnyog, a másik meg idegesítően nyomul a fotósra, vagyis rám. De engem nem kötött le. Azon a csajon járt egész nap az eszem.
-Hé! Mi van veled? Tisztára el vagy kenődve, és mintha nem aludtál volna egy jó ideje.-mondta munkatársnőm.
-Jah, eltaláltad. Napok óta, nem tudok aludni, mert azt érzem, mintha figyelnének.
-Ne szórakozz már. Menj haza, én elvégzem a többi fotót. Pihend ki magadat.
-Tuti megleszel egyedül?
-Szerintem igen. Na! Sipirc haza!
Nem is kellett nekem kétszer mondania. Szabályosan rohantam haza. Alig nyolc saroknyira lakok innen.
Az ajtót, majdnem kitéptem a helyéről. Rohantam a szobámba, és behelyeztem a kazettát a lejátszóba.
-Jó reggelt..-a képernyő full sötét volt.-Sajnálom Idegen, hogy nem látod az arcomat. Csak..Nem akarod te azt látni. Nagyon csúnya.
-Mit tettek veled?-motyogtam.
-Megvertek az utcán. És az arcom..Szét zúzták. Alig tudok beszélni, de próbálkozok. Kezdek olyan pontra jutni, ahol már nincs remény. A karomon..Megjelent az első seb. Majd egymás után a többi. 2013. december 22 van épp. Az utolsó tanítási napunk a suliban. Emlékszel? Annyira...Annyira jó volt látni téged. Tudod, már megterveztem a halálom több módon is.-kuncogott.-De ez már kit érdekel?
Ekkor egy hatalmas lövés hallatszódott.
-Várj Idegen. Megnézem, mi történt.
A kamera világosodni kezdett. A lány, csurom vér volt.
-Te meg...?!-lett hányingerem.
Egy szemgolyót tartott ujjai között.
-Na, mi az? Hát nem gyönyörű? Egyébként, de aggódj. Ez csak cukorka..-kapta be.-Apám odakint a sörétespuskával vadászott. Nincs semmi baj, nyugodj meg Idegen. De..Bevetted mi? Nézd..-húzta fel karjánál a csuklószorítót.
Rengeteg heg. Kurva sok! Egymás hegyén-hátán.
-Olyan szépek...
-Nem! Nem azok!-takartam el arcomat.
-De, tudom mit gondolsz. Ez..Őrültség.-kapcsolt ki a monitor.
Az arca...Tényleg nagyon rossz állapotban volt.
Már délután fél öt. Elsétáltam régi iskolám elé, majd csak néztem a kapuit. Mit keresek én itt?
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top