-Annyira békés minden!December eleje,a szoba,a kellemes Los Angeles-i meleg,csak félek Josh nem fog elfogadni!-Andy mellkasának vagyok dőlve.

Lassan egy hete vagyunk itt és őszintén tetszik ez a nyugi.

-Biztos,hogy fel fog ismerni!Az anyja vagy!-símogatta combom.-Ma az ikreket Anya elhozza a közeli játszóházba,ott találkozunk majd!

XXXX

-Anya!A nagyok gonoszak!-sírva jött hozzám Stella.-Nem engedik,hogy a csúszdákhoz menjek!

Felvettem és elindultam vele oda ahova mondta.
Ott elsétálva mellettük ültem le egy tőlük elvett székre.

-Elnézést,de mi vagyunk itt!

-Majd akkor szóljatok ha érdekel,kösz!-tettem le a nevető lányom.Nem sokára Dave is jött.

-HÚZÁS KIFELE!-kiáltottak rá.
Megszeppenve nézett rám.
Felálltam.

-Nem beszélhettek így a fiammal addig ameddig én nem beszélek így veletek!-támaszkodtam asztalukra.-Vili?-vontam fel szemöldököm.
Bólogattak és elhúzták a csíkot.

XXXX

-Minden rendben?-ölelte át derekam Andy és puszilt nyakamba.

-Igen,de még sem!

-Mi a baj?

Mellkasába fúrom fejem és felzokogok.

-Mondj valamit!-szorított magához.

-Nem tudom!-néztem fel rá.

-Mi van?

-Furcsán,rossz előérzetem van!A szívemben...mintha egy lyuk lenne...Mintha nem sokárra elvesztenék valakit aki nagyon fontos számomra!-néztem Andy mellkasán a sast.
Nem mondott semmit csak felkapott.
Nyakába fúrtam a fejem.Üresnek éreztem magam,mint akiből mindent kikapartak és érzi a hiányt.
De nem tudja,hogy miért érez ilyen furcsán,aztán jön a rossz és minden világos lesz.

-Nem lesz semmi baj!Csak biztos kifáradtál,több pihenésre lenne szükséged!-a hajam símogatta.-Mi lenne ha lemennénk a partra?-hümmögve bólogattam kérdésére.

XXXX

Fekete-kék bikinim van rajtam,felette egy fehér,lenge ruha,a fehér szandálom és nagy karimájú,barna kalapom a tengerész kék strandtáskámmal csak teljessé teszi az összképet.
Kopott kék hajam vállamra engedve hagytam.
Andy pedig lemaradt mögöttem mert a stúdióból hívták,valami gebasz van az albummal megint.

Túl sok férfi legelteti rajtam szemeit,ez már így kellemetlen.A szobába kellett volna maradnom.

-Ciao cica!-karolja át derekam egy NAGYON magabiztos srác.-Mi lenne,ha elmennék meginni valamit?-kacsintott.A gyomrom fordult fel tőle.
Hátra pillantottam,találkozott a tekintetem Andyével.Ő is kacsintott.
Mi van ma?!A szemrángás világnapja?

-Köszi de nem ihatok!-igaz csak egy hét múlva fogok szoptatni,de legalább most jó lesz kifogásnak.

-Miért nem?-vándorolt keze a fenekemre.Mosolyogva szedtem le magamról kezeit.

-Szoptatok.Van egy hat hónapos fiam.-mosolyogtam rá.

-Áááá értem.Akkor valami alkohol mentes koktélt igyál meg velem!

Faszom.Nem tud lekopni?!

-Megihat veled egy koktélt,de csak akkor ha nem érsz hozzá!-hallottam Andy hangját.Köszönöm Istene...na várjunk,mi az,hogy megihatok vele valamit?!

-Andrew Dennis Biersack!-pacsiztak össze.

-Cody Colbi Green!-biccentett.-Ő a párom Chat!Ő pedig egy haverom Cody!

-Érdekes egy neved van!-néztem rá mire röhögve bólogatott.

-Tudod a szüleim sose voltak százasok!

XXXX

Ezután gyorsan lekopott a srác,kiderült,hogy amúgy van barátnője....

-Chaty!-térdelt elém Andy miután megvacsoráztunk.-Jobban vagy már?-combom símogatta.
Csak bólogattam.Egy jól lakott napközishez lehetett volna a legjobb hasonlítani most.

Andy Biersack

A pincér azután hozta ki a pezsgőt miután visszaültem a székre.

Chat pohara aljába már ott volt az amiért eleve elhoztam ide.
Nem,nem a pezsgőre gondolok.

Ahogy a pincér elé tette rögtön lefagyott.
Jó,nem pont erre számítottam,de még ebből kisülhet a jó.
Fogta desszertes villáját és óvatosan kihalászta belőle a gyűrűt.
Már három hónapja oda adta nekem Anya,mondván már meg kell állapodnom.
Apa ezzel a gyűrűvel kérte meg a kezét Anyának.

Egy apró könnycsepp gördült le arcán a gyűrűt tartó tenyerébe.

Fél térdre ereszkedtem majd megszólaltam.

-Chaty,tudom még csak 18 hónapja vagyunk együtt,de ezalatt az idő alatt,biztossá vált számomra,hogy te vagy az akivel le szeretném élni az életem.Tudom,mondtam neked,hogy nem akarok elköteleződni,de ha ez így is lenne,most nem papolnék itt neked.Na szóval!Egy szó mint száz,Chatrine Eveny hozzám jössz feleségül?-vettem ki tenyeréből a gyűrűt.
Felzokogott és óráknak tűnő percekig meg sem szólalt.
Kezdtem ideges lenni.
Mi lesz,ha nemet mond?Akkor be fogok égni,de nagyon!

-Ihgen!-mosolygott rám még mindig sírva.
Ujjára húztam az ékszert és letöröltem könnyeit.
Minden szép és jó volt.
Csak azzal nem számoltam,hogy holnap 100 napilapból 99-en ez lesz a címlap sztori....

xxx_ZomBogi_xxx