Reggel arra a rohadt kamion dudálására keltem fel. A város ezen részén gyakori a költözés, így már hozzá szokhattam volna a költöztető szokásos dudálásához, de ehez egyszerűen nem lehet. Hangos, éles és kibaszottul irritáló, főleg reggel nyolc óra előtt. A gyerekek még aludtak ezért lementem reggelit csinálni nekik. Épp a gyümölcsöket turmixoltam össze amikor is csöngettek.
Na pont ekkor szaladtak le a gyerekek is. 

-Jó reggelt anyuci-mosolyogtak rám.-Kinyithatjuk a ajtót?-kérdezték tökéletesen egyszerre.

-Nem. Ti most szépen megisszátok a gyümiturmixot és felöltöztök-pusziltam meg a kis arcukat.-Nyitom!-kiáltottam mert valaki szó szerint ráfeküdt a csöngőre. Ahogy kinyitottam az ajtót szerintem beleolvadtam volna a falba is annyira meglepődtem.  

-Chatrine?-kérdezte egy olyan mosollyal Andy, mintha lebuktatott volna.  

-Igen asszem ez a nevem-mosolyogtam rá, mert a banda másik 4 tagja éppen dobozokat pakolt és intettek, régi ismerősök. Na nekem ők per pillanat olyanok voltak, mint pattanás a hátra, nem volt rájuk szükségem.-Te hogy-hogy i...-de nem tudta befejezni, mert a gyerekek felöltözve rohantak hozzám.

-Anyuci kik ezek a bácsik?-mondta Dave szégyenlősen. Stella meg csak felnézett rájuk és megfogta a kezem.

-Ők a Black Veil Brides-mutatott végig rajtuk, mintha ez egy tök minden napi szitu lenne.

-Igen mi vagyunk azok és ahogy látom a szomszéd is-guggolt le Andy Stella elé.-Titeket, hogy hívnak?-na ennél a kérdésnél alig láthatóan fintorogtam egyet. Nyilván tudja kik ők. Tudott róluk. 

-Anyuci elmondjam?-nézett rám Stella csillogó szemeivel, amik nem mellesleg olyanok, mint az apjáé és mosolyogva. Bólintottam.-Én Stella Biersack vagyok, a tesóm pedig Dave Biersack.-nézett Stella Andyre utána meg beszaladtak a nappaliba mivel meghallották a Spongyabob főcímdalát. Én meg behívtam Andyt, hiába nagyon nem akaródzott. 

-Ez mégis mi a lószar volt? Miért tudják, hogy ki vagyok?!-kérdezősködött és ordibált egyszerre Andy miután letette magát az egyik székre.  

-Nem fogok semmit eltitkolni előlük-vontam vállat és elé ültem.-Minek vagytok itt?-tettem karba a kezem.

-Végeztem Juliettel és úgy gondoltam, hogy ezután felkeresem a gyerekeim-könyökölt az asztalra és azt a vigyorát villantotta nekem, amivel régen le tudott venni a lábamról.

-Mit nem titkolsz előlünk?-ült fel az ölembe Dave és mellém Stella. 

-Azt, hogy én vagyok az apukátok-fogta meg a két kicsit és ölelgette meg őket, szegények köpni-nyelni nem tudtak, majd rám tévedt a tekintete és ellépett a kicsiktől és oda jött hozzám majd engem nemes egyszerűséggel lekapott. Na álljon meg a gyászmenet!  

-Khm...Andy itt gyerekek is vannak-és körbe néztem. Persze már nem voltak itt, hanem elmentek Dóra a felfedezőt nézni.-Vagy nincsenek itt a gyerekek. De akkor is, mi a jó Isten nyila volt ez?-kiáltottam rá. Jól be akartam neki mosni, de aztán elgondolkodtam. Ha újra összejönnénk, beszivároghatnék a bandájuk belső ügyeibe is. Ő nem tud arról, hogy én vagyok Adam mellett a főnök, csak a legmegbízhatóbb embereink ismernek, a többiek azt az infót kapják, hogy valakinek a befolyásos szeretője vagyok.-Esetleg pár randi után mondhatod azt, hogy a barátnőd vagyok, addig pedig. Chatrine Eveny, örülök, hogy megismerhetlek!-nyújtottam felé a kezem.

-Andy Biersack. Részemről az öröm!-rázott velem kezet és újra elmosolyodott.-Mit szólsz ma egy lightos fagyizáshoz?-túrt másik kezével a hajába. Régen imádtam birizgálni a haját. Na a mostani helyzet más lesz, tönkre fogom tenni és a képébe fogok röhögni. Mikor Juliet Andyvel volt, elvett tőlem valakit, aki mindennél fontosabb volt számomra. Most Andy fogja megkapni a magáét, és minimum az életével fog fizetni érte.

----

-Anyuci!-nevetve kiáltotta Stella a hintáról. Andy elvitte őket a játszótérre a fagyizás után, nekem meg hagyta, hogy leüljek a padja és nézzem őket. Gondosan ki tudtam tervelni a magán akcióm részleteit is. Nem baj, ha gyorsan haladok vele, higyje azt, hogy újra elcsavarta a fejem. Én meg beszivárgok, mint egy szerető. Sőt az se lenne hátrány, ha hirtelen felindulásból elvenne. 

-Mondd Andynek, hogy lökjön magasabbra!-kiáltottam oda. Nem fogom rájuk erőltetni, hogy hívják apának azt a férfit, akivel életükben először találkoztak. Láthatóan mindkettő gyerek élvezte az, hogy a férfi játszik velük. Valahol talán mindig is vártam erre a pillanatra. Erre a pillanatra, mikor az ikrek az apjukkal játszanak, boldogok és nincs semmi baj körülöttünk.

De körülöttünk mindig is lesznek bajok. Hiába van pár legális cégünk, a rendőrség tisztában van azzal, hogy van itt maffia és keresik is az embereket. Több csoport is van itt, mind az első helyért versenyez és nem félnek ölni, férjet, feleséget, gyereket, nem számít nekik, csak az, hogy jobban fájjon annak, akit veszteség ért. Megsímogattam a tarkóm a gondolataim hatására. Itt van annak az embernek a monogramja, akit Juliet vett el tőlem. Most rinyálhatnék itt, hogy így meg úgy utálom Julietet, de őszintén megvallva, magam sokkal jobban utálom, hogy ott, abban a pár hónapban összeszűrtem a levet Andyvel és ezzel olyan lavinát elindítva, ami nem fog már soha leállni. 

Mosolyogva hallgattam Dave, Stella és Andy beszélgetését a kedvenc meséjükről, majd a szemem sarkából figyeltem, hogy Mark mellém ült. Mark a jobb kezem volt, ha úgy tetszik a helyettesem, talán még legjobb bartának is mondhatom.

-Nyugi Mark. Van egy tervem, hogy hogyan tegyük tönkre-néztem egyenesen előre, mintha nem neki beszélnék, tudva, hogy Andy figyel.-A gyerekeim ott játszanak! Hogy mennék el önnel egy kávéra?-álltam fel és kézzel mutattam, hogy menjen el, majd tájékoztatom.

-Chh...-szemforgatva állt fel és kacsintva elment.

-Minden oké?-fogta meg a vállam Andy. De aranyos, aggódik.

-Persze, csak jobb lenne, ha lassan elindulnánk haza, kezd késő lenni, nem akarok kicsúszni a rutinból-szemrebbenés nélkül hazudtam neki. Ezt ő látszólag bevette és el is indultunk haza fele, gyalog, ahogy eleve jöttünk.

-A gyerekekre pár naponta vigyázhatnék?-kint a verandán álltunk, miközben Andy füstölt. A gyerekek egy mesével éppen kakóztak.

-Háromnaponta egy fél nap, először is és az elején szigorúan csak velem. Aztán ez idővel tolódhat háromnaponta egy teljes napra, ez természetesen rajtad áll-csaptam le magamról egy szúnyogot.

-Mennyit fizessek havonta? Szeretnék mostantól teljesen részt venni és bepótolni azt az öt évet-nyomta el a bagóját és felémfordult.

-Nem mondok konkrét összeget, döntsd el mennyit akarsz és azt az öt évet soha nem fogod tudni kárpótolni, még akkor sem, ha már most kezdenek ragaszkodni hozzád. Nekem mennem kell. Jó éjszakát!-mentem be és csuktam be az ajtót, majd kulcsra is zártam azt. 

BogiB

Újraírva: 2020.08.22.