5. fejezet

Ma van a nagy nap! Kora reggel felrugdostak bennünket, és tovább cipeltek. Mi tudtuk hogy ez az utolsó alkalom erre, de ők szerencsénkre még nem tudták ezt. Délben adtak valami inivaló szerűt, ami hálásan elfogadtunk. Miután elfogyasztottuk, kiszórtam a disaudio bűbájom, és oda adtam a köpenyt a hobbitoknak. Az orkok csak akkor figyeltek ránk ha beszéltünk. Így nem is néztek oda. Magamra pedig a lehető legerőssebb kiábrándító bűbájomat szórtam. Össze néztünk, és elkezdtünk kúszni. Ekkor vettek csak észre. Vagyis azt hogy nem vagyunk sehol. Ordítozva kezdetek el bennünket keresni. Mi sietve mentünk tovább, de már nem kúszva. Feláltunk és rohantunk be a közeli erdőbe. Ott felmásztunk a legközelebbi fára, és némán kapaszkodtunk egyik ágába. Már hallotuk hoyg jönnek utánunk. Remültem néztünk körbe. Én újra használtam a bűbájt, de megkértem társaim hogy ennem ellenére ne beszéljenek. Vártuk milesz. De nem jöttek. Megáltak az erdő szélénél. Először meglepődtünk, majd hangos ujjongásban törtünk ki. Nevetve indultunk el az erdőben. Egy kis idő után azonban alább hagyott a vidámságunk. Valahogy veszélyt sugallta az egész erdő. Egyre gyakrabban néztünk a hátunk mögé nem követnek e. Mind annyiszor megálapítottuk hogy nem. Aztán hírtelen valami fura érzésem támadt. Mintha már jártam volna itt. Olyan volt mint a Roxsfortban a tiltott rengeteg. Tudtam hogy nem lehet az, mert annak a suli kerítése vet véget, és a másik oldalán meg ott lett volna Hagrid kunyhója. Mégis nagyon hasonló erdő volt. Ez csak növelte rémületem ugyanis az az erdő nem véletlen volt tiltott. Ez magyarázatot ad arra miért nem követtek bennünket. Balsejtelmemet megisztottam barátaimmal is. Ők rémülten néztem rá. Ekkor megmozdult az egyik bokor. Egy lény ugrott ki belőle, megfogta Trufát, és beráncigálta a bozótba. Az első varázsigét mindtam ki ami eszembe jutott. Ez pedig a stupor azazz a hátráltató artás volt. A varázslatom epp csak súrolta Trufát, és lelökte róla az állatot. Ő rémülten nézett rám.
-Mi... mi volt ez???!!
-Vérfarkas. -feleltem.
-És mégis hogy került ide??
-Hidd el. Ha tudnám megmondanám. De ha lehet most minnél gyorsabban álljunk odébb.
-Te... tudsz varázsolni.
-Igen.
-Ki tudsz minek innen vinni?
-Nem tudom itt mennyire működnek a varázslataim. Én egy másik világból jöttem. Ahol Voldemort a főgonosz.
-Hát elég hihetetlenül hangzik. Lehet a fejedre ejtettek kiskorodban, de most nem ez a lényeg. Ki tudsz vinni vagy sem??-kicsit rosszul esett ugyan Pipin válasza, de igazuk van. Elég furán hangozhatott amit mondtam.

Köszönöm hogy olvassátok a történetem! Sokat jelent nekem!
Azon gondolkodom, hogy írok verseket is majd. Kérlek írjátok meg hogy titeket érdekelne e! Kösziii

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top