Kételkedve néztem vezetőmre.

-Apámnak akarlak bemutatni.-közölte velem.

-és ezt nem tudtad volna úgy megoldani hogy ne úgy tűnjön mintha elrabolnál?-kérdeztem szemrehányóan.

-Nem. Nem akartam hogy a többiek tudják hova viszlek.

-Miért??-kezdtem félni hogy a szőke herceg szavai igazak lesznek.

-mert...akkor...mindegy! Ne kérdezősködj!!!- ahogy ezt meg hallottam már biztos voltam benne hogy semmi jó nem fog ebből kisülni. Némán mentünk tovább. Egyszer csak elértünk ennek a gyönyörű városnak a legszebb pontjára. A várba. Boromír nem hagyott bámeszkodni. Rángatott a helytartó elé. Amikor oda értünk, mélyen meghajoltam.

-Felség, Harry vagyok. Harry Potter.

-Örülök Neked Harry Potter. Kérlek segíts nekem. Fiamtól úgy hallottam nagy erőd van. Segítsd ezzel ez orszagomat!

-Itt nem úgy működik a mágiám mint az én hazámban. Ott minden más. A házak, a beszédek, az országok. Az emberek. Itt nem nagyon tudok varázsolni.

-Pedig vagy azt teszed, vagy mész a börtönbe!-rivallt rám a helytartó.

-Őrség!Vigyék. Kapjon enni, inni valót, de a szobát nem hagyhatja el.- Az őrök vigyázba vágták magukat, majd keron ragadtak és kiráncigáltak.
Kaptam egy egész szép kis szobát ágyal, székekkel, asztallal. Viszont mosdó nem volt...épp azon gondolkodtam mitévő legyek, amikor kiabálást hallotam. Gimli veszekedett egy őrrel.

-Engedjen be!
-A barátom van bent!
Csak meglátogathatom, beszélgethetek vele??!!

-Nem! Az őrizetünk alatt áll!- válaszolt az őr.-ekkor egy elmosódott foltot vettem észre suhanni. Okosan kijátszották az őröket. Míg a kis törp veszekszik, Legolas beosont hozzám.