Másnap egész sokáig hagytak aludni. Csak 5-kor keltettek minket. Új lovakat adtak, majd tovább indultunk a fehér város felé.
  Késő este értünk oda. Vezetőnk váltott pár szót az őrrel, majd kinyílt a kapu, és beügettünk. Mint valami varázslat tárult elénk Minas Thirith.
A hét szint hófehéren pompázott a lemenő nap fényében. Az ötödik szintről árusok hangját hallottuk, legfelül pedig katonai parancsok csattantak kemyényen. Szájtátva álltunk meg a kapuban. Boromír mosolyogva fordult felénk.

-Üdvözöllek titeket otthonomban!

-Ez valami....elképesztő!!- mondtam még mindig szájtátva.-pár szolgáló jött oda, elvezette lovainkat az istállóba, majd szólt hogy kövessük, megmutatja a szállásunk.  Indultam volna utána, ám Boromír megfogta a kezem.

-Te velem jössz.-mondta, majd elkezdett húzni másik irányba. Legolas rám pillantott, majd felkapta íjját, és eltűnt.