Sajnos e gonosz teremtmények, a sötétség hatására még nagyobb erő kifejtésére képesek. Iszonyatos sivító hang tört ki a fekete lény torkából, s karommal előre megindult felénk.
A rajta ülő ember, vagyis...valami hasonló kardot rántott. Ha nem hallom meg azt a jellegzetes hangot amikor fémet húznak ki tokjából, meghaltam volna. Fejem felé sulytott. Nálam nem volt penge; így csak elhajolni tudtam.
Miután elszórtam pár átkot, rájöttem hogy nem hat rá. Ekkor kétségbe esve néztem körül, s jobb híján madaram füleibe suttogtam pontosabban a hangzavar miatt ordítottam hogy vigyen le a felénk ugráló, s integető Törp urasághoz. Nem messze tőle láttam egy ork hullát...az Ő fegyverük ugyan nem a legjobb, de a semminél mindenképp több.
Mikor odaértünk, Gimli dühödten órdított rám.

-MIT KÉPZELSZ HOGY SZEMBE MERSZ SZÁLLNI EGY NASGHULAL!
ŐT ÉLŐ EMBER FIA LE NEM GYŐZHETI! -Ekkor valami megmozdult a koponyám belsejében...Élő ember fia...
Vállat rándítottam, majd a döbbent fejszés pillantásától kísérve az előbb említett holt testhez sétáltam, s elvettem fegyverét. Borzasztó sivító hang kíséretében érkezett meg a fekete lovasok vezére.
Ezúttal hárítottam a ccapását, és vissza támadtam...nem volt nagy gyakorlatom benne, de az életem múlt rajta.