[Angelica] Vannak pillanatok, melyek leírásához a szó kevés.

Olyan szörnyűségek, melyeket félünk nevükön nevezni.

Magadhoz szorítod gyermeked, olyan erősen, ahogy csak tudod, és ellököd magadtól az elképzelhetetlent. 

A pillanat, mikor oly mélyen vagy, hogy már nem erőlködsz, csak süllyedsz tovább... 

[Angelica és a társulat] Hamiltonék a külvárosba költöztek, s megtanultak együtt élni az elképzelhetetlennel.

[Hamilton] Órákig időzöm a kertben.

Elsétálok a boltba, egymagamban. 

S csend honol a külvárosban.

Eddig nem szerettem a csendet.

Minden vasárnap templomba viszem a gyerekeket.

Ott a nagy kereszt az ajtón.

S imádkozom.

Eddig ilyet sosem tettem.

[Társulat] Látni őt az utcán. 

Egymagában sétál.

Egymagában beszél.

Szánd őt.

[Hamilton] Philip, te biztos szeretnéd a külvárost, hol mindig csend honol.

[Társulat] Próbálja feldolgozni az elképzelhetetlent.

Haja megőszült.

Minden nap sétál. 

Azt mondják, végigsétál a városon.

[Hamilton] Teljesen kiüt engem, szinte darabokra hullok...

[Társulat] El tudod képzelni? 

[Hamilton] Nézd, honnan indultunk s hogy hol tartunk most.

Tudom, nem érdemellek meg téged, Eliza.

De hallgass meg - az épp elég lenne.

Ha visszahozhatnám őt.

Ha meghalhatnék helyette. 

Ha most ő állhatna melletted.

S te mosolyognál - az épp elég lenne. 

Nem teszek úgy, mintha tudnám, milyen kihívásokkal kell szembenézned. 

Tudom, hogy amit elvesztettünk, az pótolhatatlan, s neked időre van szükséged.

De nem félek. Tudom, kihez mentem hozzá.

Csak hagyd, hogy melletted maradjak - az épp elég lenne.

[Társulat] Látni őt az utcán.

Az oldalán sétál.

Beszél hozzá.

Szánd őket.

[Hamilton] Eliza, szereted a külvárost, hol mindig csend honol?

[Társulat] Próbálja megtenni az elképzelhetetlent.

Látni őket a parkban sétálva.

Jóval sötétedés után.

Végigsétálnak a városon.

[Hamilton] Nézz körbe, nézz körbe, Eliza...

[Társulat] Próbálják megtenni az elképzelhetetlent...

[Angelica] Vannak pillanatok, melyek leírásához a szó kevés.

Olyan gyönyörűségek, melyeket egyszerűen nem tudunk nevükön nevezni.

Ellökjük magunktól, amit sohasem fogunk megérteni.

Ellökjük magunktól az elképzelhetetlent.

A kertben állnak.

Alexander Eliza oldalán.

Kezét párjáéra kulcsolja...

[Eliza] Csend honol a külvárosban.

[Társulat] Megbocsájtás...

El tudod képzelni?

Megbocsájtás... 

El tudod képzelni?

Látni őt az utcán.

Az oldalán sétál.

Beszél hozzá.

Szánd őket.

Éppen átélik az elképzelhetetlent.