[Eliza] Un, deux, trois, quatre, cinq, six, sept, huit, neuf...

[Philip Hamilton] Un, deux, trois, quatre, cinq, six, sept, huit, neuf...

[Eliza] Ügyes... 

Un, deux, trois, quatre, cinq, six, sept, huit, neuf...

[Philip] Un, deux, trois, quatre, cinq, six, sept, huit, neuf...

[Eliza] Sept, huit, neuf...

[Philip] Sept, huit, neuf...

[Eliza] Sept, huit, neuf...

[Philip] Sept, huit, neuf...

[Eliza, Philip] Egy, két, há, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc!

[Hamilton] Legkedvesebbem, Angelica!

„Holnap és holnap és holnap: tipegve 

Vánszorog létünk a kimért idő"

Bízom benne, hogy felismered a Skót darabot anélkül, hogy meg kéne neveznem.

Macbethként tekintenek rám, ambícióm miatt tartanak ostobának. Egy polihisztor vagyok, ki csak tüske a szemükben, a hatalmas fájdalom forrása.

Madison akárcsak Banquo, Jefferson pedig kiköpött Macduff.

Birnam Wood a Kongresszus, úton Dunsinane-be.

[Hamilton, Angelica] És elválaszt minket az óceán...

Miért kell elválasztania minket az óceánnak?

Mikor elvesznél elmémben, megérkezik egy újabb levél, s én képtelen vagyok kiverni téged a fejemből...

[Eliza] Pihenj egy kicsit.

[Hamilton] Dolgom van.

[Eliza] Vacsora előtt még van egy meglepetésünk számodra, és ez nem várhat...

[Hamilton] Nemsokára megyek. Tegyetek nekem félre egy tányérral.

 [Eliza] Alexander...

[Hamilton] Rendben, rendben...

[Eliza] Fiad ma kilenc éves, s szeretne valamit mondani neked. Egész nap gyakorolt.

Philip, kezdd is el...

[Philip] Apa, apa, hallgasd!

A nevem Philip. Szívesen lennék poéta. 

Neked íródott eme poéma

Magával ragad téged, remélem

A kilencet épp csak betöltöttem

És írhatsz rímeket,

De oly jó sosem lesz, mint ez!

[Hamilton] Miii?

[Philip] 

Tanulom a franciát

S anyuval nyúzom a zongorát

Van egy húgom, de szeretnék egy öcsit is!

[Hamilton] Oké...

[Philip] 

Apu egy bankot akar, mely teljesen amerikai!

Un deux trois quatre cinq!

[Hamilton] Bravó!

[Eliza] Pihenj egy kicsit!

[Hamilton] A fiunk igazán ügyes...

[Eliza] Szökjünk el a nyáron! Menjünk el vidékre!

[Hamilton] Drágám, rengeteg dolgom van...

[Eliza] Elmehetnénk mind az édesapámhoz...

Van ott egy tó is...

[Hamilton] Tudom...

[Eliza] Egy közeli parkban...

[Hamilton] Szívesen elmennék...

[Eliza] Estefelé elmehetnénk sétálni, csak te meg én...

[Hamilton] Megpróbálok elszabadulni.

[Angelica] Legkedvesebb Alexanderem!

Mindenképp közös nevezőre kell jutnod Jeffersonnal, üljetek le, s egyezzetek meg. Ne állj le, míg el nem éred célod!

És hadd emlékeztessen kedvenc sógorod, Angelica, hogy van, ki szemmel tart téged még az óceán túloldaláról is!

A két hete kapott leveledben felfedeztem egy vesszőt, mely megváltoztatja mondatod lényegét. Tán szándékos lenne?

Egy aprócska vessző, s mégis mennyi álmatlan éjszakát okozott nekem!

Mert így szólt:

[Hamilton, Angelica] „Legkedvesebb Angelicám!"

[Angelica] Ám ott hever egy vessző a „legkedvesebb" előtt, mi azt jelenti, hogy amit írtál, az az, hogy...

[Hamilton, Angelica] „Legkedvesebbem, Angelica!"

[Angelica] De mindegy is, csupán annyit szeretnék mondani, hogy húgom invitálására hazatérek a nyáron, így végig veled és családoddal lehetek. 

Kicsit szünetelhetnéd az állandó gürcölést...

Tudom, milyen elfoglalt vagy, tudom, milyen fontos a munkád.

De átszelem az óceánt értetek, s már alig várom!

[Hamilton, Angelica] Hogy ne válasszon el minket az óceán.

Hogy ne válasszon el minket, csupán egy lépés.

[Eliza] Alexander, gyere le! Angelica ma érkezik meg!

Angelica!

[Angelica] Eliza!

[Hamilton] A Schuyler nővérek!

[Angelica] Alexander...

[Hamilton] Szervusz.

[Angelica] Jó téged újra látni.

[Eliza] Angelica, mondd meg a férjemnek, hogy John Adams családjával tölti a nyarat!

[Hamilton] Angelica, mondd meg a feleségemnek, hogy John Adams egyáltalán nem is dolgozik.

[Angelica] Várjunk csak... Te nem jössz velünk?

[Hamilton] Attól tartok, nem mehetek veletek.

[Angelica] Alexander, idáig eljöttem...

[Eliza] Idáig eljött...

[Angelica] Idáig...

[Angelica, Eliza] Pihenj egy kicsit!

[Hamilton] Pontosan tudjátok, hogy mindenképp keresztül kell vinnem a tervem a Kongresszuson.

[Angelica, Eliza] Szökjünk el a nyáron! Menjünk el vidékre!

[Hamilton] Elveszítem a munkám, ha a tervem nem tudom megvalósítani.

[Angelica, Eliza] Elmehetnénk mind az édesapánkhoz...

[Eliza] Van ott egy tó is...

[Angelica] Tudom, hogy nélküled nem lenne ugyanolyan...

[Eliza] Egy közeli parkban...

[Angelica] Most önként kínálkoznak, s íme, megfutsz!

[Eliza] Elmehetnénk sétálni, csak te meg én...

[Angelica] Eliza jól mondja...

[Angelica, Eliza] Pihenj egy kicsit!

[Eliza] S menjünk el, messzire innen!

[Angelica] Szökjünk el a nyáron! 

[Angelica, Eliza] Menjünk el vidékre!

[Eliza] És elmehetnénk...

[Angelica] Elmehetnénk mind az édesapánkhoz...

Ha várnál türelemmel...

[Eliza] Nézz körbe, nézz körbe...

[Angelica] Meg lesz az eredménye pihenődnek...

[Eliza] Mí szerencsések vagyunk, hogy most élhetünk!

[Angelica] Hunyd be a szemed, s álmodj!

[Angelica, Eliza] És estefelé...

Pihenj egy kicsit!

[Hamilton] Keresztül kell vinnem a tervem a Kongresszuson.

Nem pihenhetek, míg ezt nem vittem véghez. 

(A fordító megjegyzése: „Holnap és holnap és holnap: tipegve Vánszorog létünk a kimért idő ", „Most önként kínálkoznak, s íme, megfutsz": idézetek Shakespeare Macbeth című drámájából, Szabó Lőrincz fordításában.

És igen. Philip szövegét egy versnek szántam. Nem tudom, mennyire lett rossz. Mindenesetre rímelni rímel. Nagyjából.)